After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

52. fejezet: Mindig csak ő

Miután Sharon magunkra hagyott, egyikünk sem szólt egy szót sem, egészen addig, amíg Zemo fel nem ugrott, és el nem indult a kijárat felé.

- Hova mész? - szólt rá Sam.

- Nem fogok megszökni, Tigrisem. - kacsintott rá - De ha már itt kell lennem, akkor megyek, és szórakozok egyet. - mondta, aztán ő is faképnél hagyott minket.

- Hát... - indultam utána - Ha már majdnem meghaltam, iszok rá egyet.

Zemo után siettem, de hallottam, mikor kinyílt mögöttem az ajtó, és két pár láb követni kezdett nem sokkal később.
Odalent rengeteg ember volt, hasonlóan, mint Selby bárjában, viszont az itteniek inkább elegánsak voltak. A pulthoz mentem, távol Zemo-tól, és kértem egy felest a legerősebb italból. Ahogy lehúztam, marta a torkomat, de rögtön töltettem egy másodikat is.

- Ne olyan gyorsan! - nevette el magát mellettem Sam.

- Hagyj békén! - mondtam, és lehúztam a második pohárral is.

- Megkérdezném, hogy jól vagy-e, de sejtem a választ. - húzta el a száját, és kért a pultostól egy sört.

- Elég sok minden történt az elmúlt hetekben, amire a mai nap csak feltette a koronát.

- Jobb lett volna, ha kimaradsz ebből.

- Nem. - tekertem a fejem - Szükségem volt arra, hogy tegyek valamit, és ne bolonduljak bele a gondolataimba.

- Egész jól bírod. - nevette el magát.

- Le fogom venni a karkötőt. - pillantottam a csuklómra, és már a gondolattól is elszorult a torkom.

- Miért?

- Mert ma majdnem megöltek miatta, Sam! - fordultam felé - De nem is ez a legfőbb oka.

- Akkor mi?

- Bucky-nak baja eshetett volna miattam. Azért, mert hordja a karszalagot. Láttad, hogy mi történt ma. Mi lett volna, ha őt akarják lelőni? Nem bírnám ki, ha miattam baja esne.

- Nem hiszem, hogy ezt ő is így gondolja. - mosolyodott el, és a bárpult túlsó felére nézett, ahol ott ült Bucky egy üveg sörrel a kezében, szemét pedig Zemo-n tartva.

- Nem érdekel, hogy hogyan gondolja.

- De akkor nem tudod használni az erődet.

- Amúgy sem használom soha. - rántottam meg a vállamat, és kértem még egy italt.

- És csak úgy le tudnád venni? - kezdte el vizsgálgatni a karkötőt.

- Nem tudom. Wakandában simán, egy kattanással leszedték. Én még sosem próbáltam. Eddig meg sem fordult a fejemben, hogy megváljak tőle. - simítottam végig a fémen - Öt éven keresztül csak ez volt, ami...

- Ami emlékeztetett rá. - fejezte be a mondatot helyettem, én pedig csak bólintottam, és újra Bucky-ra néztem. Ezúttal viszont nem volt egyedül, hanem már ott ült mellette Sharon.

- Te bízol benne? - böktem a fejemmel a nő felé.

- Sharon-ban? - nevetett fel - Persze. Te talán nem?

- Nem tudom. Valamiért furcsa. - méregettem tovább a nőt, aki most valamin együtt nevetett Bucky-val. Azzal a Bucky-val, aki szinte sosem mosolygott, a nevetés pedig még távolabb állt tőle. Ugyan úgy összeugrott a gyomrom, mint mikor Selby tapogatta őt. Aztán beugrott a kép, mikor évekkel ezelőtt végignéztem, ahogy Sharon és Steve csókolóztak. Azt hiszem, hogy most ugyan azt éreztem, csak nagyjából ezerszeresen. Összeszorított ököllel néztem, ahogy folyamatosan nevetgéltel valamin, és a körmeimet a tenyerembe nyomva próbáltam elnyomni azr a rohadtul idegesítő érzést, ami egyre jobban növekedett bennem.