After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

38. fejezet: Elhagyva

Napok teltek el azóta, hogy Steve elhagyott. Mikor megláttam az időskori énjét a bázis udvarán, képtelen voltam odamenni hozzá, pedig válaszokat akartam. Viszont tisztában voltam vele, hogy amiket megtudnék tőle, bizony még jobban a földre küldenének. Helyette inkább sarkon fordultam, és olyan messzire menekültem, amennyire csak tudtam. Kibéreltem egy kis szobát az egyik motelben, amit szinte ingyen adtak ki.
Azóta senkivel nem beszéltem, de így napokkal később idejét láttam, hogy visszamenjek segíteni, hiszen rengeteg munka volt a bázis körül.

Az udvaron nyüzsögtek az emberek, rengetegen voltak, akik pakoltak, szállították a törmelékeket. Hatalmas volt a pusztítás, és így jobban belegondolva láttam, hogy ebből a romhalmazból bizony már nem lesz bázis. Főleg nem Tony nélkül, aki az egészet létrehozta annak idején.
Már pár perce sétáltam, mikor észrevettem Bucky-t az udvar közepén. Sam-mel és Wanda-val hárman voltak, és a törmelékek közt kutakodtak.
Wanda vett észre elsőször, aki zonnal ledobta a kezében tarott műanyag darabot, és felém rohant.

- Hol a csudában voltál? - szorított magához, majd távolabb tolva magától, végigmért - Édesem... - lágyult el az arca - Úgy sajnálom. Azért jól vagy?

- Jobban. - rántottam meg a vállamat, és a háta mögé néztem, ahonnan Bucky közeledett.

- Magatokra hagylak. - mosolygott rám Wanda, majd visszament Sam-hez.

Eközben Bucky odaért hozzám. Egy darabig csak nézett, majd kitárta a karjait, én pedig egyből a biztonságot adó ölelésébe burkolóztam.

- Úgy sajnálom, hogy eltűntem. - morogtam a pólójába.

- Semmi baj, hercegnő. - simított végig a hajamon.

- Kellett egy kis idő. - néztem fel rá.

- Tudom. - bólintott - Nem kérdezem meg, hogy jól vagy-e, mert jobban ismerlek, mint te magadat. - mosolyodott el, miközben elengedett az öleléséből.

- Nem... - ráztam a fejem - Igazából most már sokkal jobban érzem magam, mint pár napja. Sokat gondolkodtam, és tisztáztam magamban mindent.

- Jól van. A lényeg, hogy jól vagy.

- Legalábbis jól leszek. Elrohantam, mert nem voltam felkészülve rá, hogy beszéljek vele, és talán jobb is volt így. Te... Te beszéltél vele?

- Igen. - bólintott, majd a zsebébe nyúlt, és egy összahajtott borítékot nyújtott felém - Ezt ő írta neked.

- Miatta maradt ott, ugye? - könnyek gyűltek a szememben, mikor a papírra néztem. Pedig azt hittem, hogy nem tudok többet sírni az elmúlt napok után.

- Azt hiszem... Mikor visszamentek a kövekért, valami balul sült el, és Stark-kal még messzebb kellett menniük. Volt egy katonai létesítmény, ahol ott volt a hiányzó kő. Odamentek érte, és ott látta Peggy-t. Mesélt róla, nem sokkal utána, hogy visszajöttem. Akkor még nem gondoltam, hogy el akar menni. Mikor odaadta ezt a levelet, és elbúcsúzott...

- Mi? - néztem rá hatalmas szemekkel, mikor eljutott az agyamig, hogy mit mondott - Mi van? Mikor adta ezt a levelet?

- Mielőtt elment.

- Te... - akadt el a lélegzetem, és nem akartam elhinni, amit mondott - Te tudtad, hogy nem fog visszajönni, és nem szóltál?

*Bucky szemszöge*

- Csak percekkel az indulás előtt mondta el. - esetem kétségbe, mikor megláttam a szemében a dühöt.

- Nem kérted, hogy maradjon? - sírta, és hangosan kiabált - Nem akadályoztad meg, hogy elhagyjon engem? Vagy legalább... Szólhattál volna, hogy elbúcsúzhassak tőle.