After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

64. fejezet: Ugyan olyan érzés

Elvesztem. Teljesen, visszafordíthatatlanul elveszítettem a józan eszemet, ahogy megcsókoltam. Nem most először történt meg a dolog, de most volt az első alkalom, hogy tiszta fejjel akartam, és vágytam rá. Úgy vágytam rá, annyira szükségem volt a csókjára, mint a levegőre. Olyan melegséget, nyugalmat, és megkönnyebbülést éreztem, ahogy magához szorított, amire mindig szükségem volt, és amit eddig nem éreztem.
A csók nem volt vad, inkább gyengéd, és lassú, de mindezek ellenére szinte követelőző. És nem csak Bucky részéről, hanem az enyémről is. Sőt, az enyémről talán jobban.
Alig kaptam már levegőt, de eszemben sem jutott elszakadni tőle. Még mindig hasra voltam fordulva, felsőtestemmel ránehezedve az övére. Az ő csupasz testére, amit most nem hagyhattam figyelmen kívül. Tenyeremet az arcáról levezettem a mellkasára, aztán végigsimítottam a hasán lévő kockákon. Ekkor megfeszült a teste, és a számba nyögött. Ez a hang pedig annyira tetszett, hogy elkezdtem még lejjebb vezetni a kezemet.

- Hé! - kapta el a csuklómat, és megszakította a csókot.

- Mi az? - néztem kérdőn a szemébe, miközben lihegve vettem a levegőt.

- Jobb lesz, ha megállunk. - suttogta a számba, két csók között.

- Mi? - húztam össze a szemeimet - Miért? Azt hittem, hogy... Talán nem akarod?

- Te jó ég! - nevetett fel kínosan - Dehogynem akarom. Csak nem értem, hogy te miért akarod?

- Ezt tényleg el kell magyarázni? - próbáltam újra megcsókolni, de elhajolt - Mi van?

- Nem akarom, hogy csak azért feküdj le velem, mert rossz napod volt, oké? Vagy mert esetleg megsajnáltál.

- Megsajnáltalak? - kérdeztem értetlenledve.

- Mert azt hitted, hogy meghaltam.

- Azt hiszed, hogy csak azért jöttem át hozzád, mert ma majdnem meghaltál? - ültem fel mellette az ágyon.

- Miért? - pattant fel mellőlem, és járkálni kezdett a szobában - Nem azért? Mégis mi másért tetted volna? Mert biztos, hogy nem azért, amiért én akarlak téged... - mondta szemrehányóan, én pedig nem tudtam megszólalni, csak tágogtam, keresve a válaszokat - Látod? - húzódott szomorú mosolyra a szája - Nem akarok csak azért lefeküdni veled, hogy mindkettőnknek jó legyen egy éjszakára. Nem ezt akarom.

- Akkor mit? - szorult el a torkom.

- Nem dugni akarok veled. Oké? - kiáltotta el magát - Szeretkezni akarok. Érzelmekkel. És nem hinném, hogy ez neked is menne. Szóval... Inkább visszautasítalak, minthogy megkapjalak, de utána még nyomorultabbul érezzem magam, mint eddig. - fejezte be lehajtott fejjel.

A tormomba most még nagyobb csomó nőtt, és éreztem, hogy égni kezdenek a szemeim. Tényleg ezt tettem volna? Tényleg csak azért akartam, mert ma majdnem elveszítettem? Tényleg csak kihasználtam volna?
Kezdtem egyre nagyobb szemétládának érezni magam, és még jobban fájt, hogy ő is így nézett rám. Egy olyan nőként, aki csak kihasználná.

De én nem vagyok ilyen. Én tényleg akartam őt, és nem csak egy éjszakára. Sokkal jobban vágytam rá, mint annak idején Steve-re. Eszembe sem jutott, hogy kihasználjam. Akartam őt, mert szükségem volt rá, és azt hiszem, hogy neki is rám.
Csak volt egy kis bökkenő. Rohadtul nem mertem ezt elmondani neki. Még magamnak is nehéz volt beismerni.

Kibuggyant az első könnycsepp, a lábaim pedig gondolkodás nélkül indultak meg az ajtó felé.

- Nem kell elmenned. - hallottam a hangját.

- Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad miattam. - szipogtam halkan, hátra sem nézve.

- Olivia... - kezdte, és hallottam, hogy felém sétált.