After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

2. fejezet: Egyezmény

A külügyminiszter kiselőadást tartott arról, hogy hogyan végezzük a munkánkat. Elmondta, hogy az emberek rengeteget köszönhetnek a Bosszúállóknak. Egy idő után kezdtem érezni, hogy túl sokáig magasztal minket. Ekkor már tudtam, hogy hamarosan jön egy "de" szócska. És jött is. Elkezdett levetíteni egy videót, ami a Bosszúállók eddig megvívott csatáit sorolta fel. Legalábbis azokat, amikben sok volt a veszteség, a kár, és az emberáldozat. New York, Washington, Sokovia, Lagos.

Ezeknél a képeknél megérintettem Wanda vállát, aki lehajtott fejjel ült. Nem bírta nézni tovább a képsorokat a ma okozott pusztításról.

- Elég lesz! - szakította félbe a minisztert Steve, de csak annyit ért el vele, hogy leállította a videót. A szövegelést ugyan úgy folytatta tovább.

- Maguk eddig korlátlan hatalommal működhettek, amit a világ kormányai megelégeltek. - mondta, és egy halom papírt dobott az asztalra, sokoviai egyezmény címmel - 117 ország egyezett meg, hogy a Bosszúállók nem maradhat meg magánszervezetnek. Az ENSZ egyik szervezete fogja irányítani önöket, neki fognak felelősséggel tartozni.

- Szóval ezentúl nem lesz saját döntésünk? - hallottam meg a saját hangomat, mire minden szem rám szegeződött.

- Nem mehetünk oda, ahova akarunk, anélkül, hogy az ENSZ ne tudjon róla? - folytatta Sam a gondolatomat.

- Mondják csak! Tudják most, hogy hol van Thor és Banner? - hagyta figyelmen kívül a kérdéseinket Ross - Egy másik világból származó isten, és egy teremtett lény valahol elszabadult a világban, és ki tudja, hogy hol kezdenek el legközelebb rombolni. Ez nem egy börtön lesz, ez csak egy kompromisszum, egy biztosíték, hogy nem cselekednek engedély és felelősség nélkül. Az országok három nap múlva írják alá az egyezményt Bécsben. Addig van idejük dönteni.

- Mi lesz akkor, ha olyan döntést hozunk, aminek nem örülnek? - kérdezte Steve.

- Akkor a Bosszúállók visszavonulnak. - fejezte be a szónoklást a miniszter, majd magunkra hagyott minket.

- Mi lesz ezután? Nyomkövetőt tesznek ránk, mint a bűnözőkre? - csattant fel Sam.

- Meg kell jegyeznem, hogy jó ötletnek tartom az egyezményt. - szólalt meg most először Vízió - Számításaim szerint, a nyolc év alatt, mióta Mr. Stark felvállalta, hogy ő Vasember, a szuperképességűek száma nőtt, ezzel együtt pedig az apokaliptikus események is aranyosan növekedtek.

- Szóval azt mondod, hogy ez a mi hibánk? - kérdezte Steve.

- Nem. De van összefüggés. A felügyeletet hiba lenne nem fontolóra venni.

Nem akartam elhinni, hogy ez megtörténik. Nem akarom, hogy szétessen ez az egység, hogy vége legyen a Bosszúállóknak. Nekem nincs másom. Soha nem is volt más, csak a munkám. De ez az egész most már nem csak munka. Ez a családom.
Tony-ra néztem, aki egész eddig csendben volt. Nat, mintha olvasott volna a gondolataimban, megszólalt.

- Tony! Nem hallatod a hangod. Furcsa.

- Jól ismersz. - motyogta a férfi, majd felállt eddigi helyéről, és elkezdett mesélni egy fiúról, aki előtt fényes jövő állt, de úgy gondolta, hogy mielőtt nekivág az életnek, elmegy önkénteskedni Sokovia-ba. Mikor ehhez a részhez ért, mindenki tudta, hogy mi történt ezzel a fiúval. - Ha ellent mondunk a kormánynak, nem vagyunk jobbak a rosszfiúknál.

- Akkor is, ha nem vállalunk felelősséget a tetteinkért. - kiáltott fel Steve, és kezdett egyre idegesebb lenni. Ritkán láttam ilyennek. - Nem lesz jogunk dönteni, Tony.

- Ez nem a HYDRA meg a S.H.I.E.L.D...

- Nem. De róluk is azt gondoltuk, hogy a jófiúknak dolgozunk. - álltam a Kapitány mellé, minek hatására Tony furcsállva nézett rám. Azt gondolta, hogy szó nélkül mellé állok.