After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

82. fejezet: Egyiket a másik ellen

Bármennyire is szerettem volna az ágyban maradni Bucky-val, mégsem lehetett, hiszen nem várhattuk el Sam-től, hogy Ikariszt szórakoztassa odakint, míg mi idebent bújkáltunk. Ezért, hiába is próbált Bucky meggyőzni az ellenkezőjéről, felöltöztem, és az ágy mellett vártam, hogy megmozduljon ő is.

- Gyerünk, öregfiú! - sürgettem a kezeimmel hadonászva - Kelj szépen fel!

- Nem akarok. Inkább vedd le a ruhádat, és gyere vissza. - morogta, miközben még jobban elterült az ágyon. Nem mondom, hogy nem tetszett a látványa, ahogy csupán egy vékony lepel takarta a csípője alatti részt, de nem csábulhattam el megint. Így is totál zavarban leszek, mikor ki fogunk menni a szobából. Ugyanis biztos volt benne, hogy hallottak minket.

- Gyerünk, James! - emeltem fel a hangomat, mire csak megforgatta a szemeit, és nagy nehezen felkelt az ágyból. Magára kapott egy alsót, arra egy nadrágot, aztán az ajtó felé indult. - Nem öltözöl fel?

- Felöltöztem! - tárta szét a kezeit, és végignézett magán.

- Póló?

- Minek?

- Mert most pont úgy nézel ki, mint aki nemrég szexelt.

- Szeretkezett. Oké? - nevette el magát.

- Hát ezt az előbbit inkább nevezném őrült szexnek, mint romantikus szeretkezésnek. - gondolkodtam el hangosan, mire csak még jobban nevetett.

- Gyere, hercegnő. - intett a fejével.

- Tudom, hogy csak fel akarsz vágni neki. - suttogtam, szinte összeszorított szájjal, mikor maga elé engedett az ajtóban.

- Nem akarok felvágni, mert felesleges. Ami az enyém, az az enyém. - mondta, miközben a vállamra rakta a kezét, és közelebb húzott magához - A lakás az enyém, úgy mászkálok, ahogy akarok. Te az enyém vagy, azt csinálok veled, amit akarok.

- Hé! - pillantottam rá tátott szájjal. El sem akartam hinni, hogy miket mondott. Teljesen kifordult magából, mióta Ikarisz megjelent. A védelmező Bucky-ból átváltozott védelmező-birtokló Bucky-vá.

- A hálóra gondoltam, hercegnő. - nevetett fel - Ott csinálok veled azt, amit akarok.

- Fogd be! - suttogtam, és a könyökemmel az oldalába böktem. Eközben persze próbáltam magam lenyugtatni, mert kezdett újra elárasztani az a szokásos érzés, ami aztán a ragyosás szokott követni.

Sam és Ikarisz a nappaliban ültek. Míg előbbi arcán inkább mosolygással kevert undort láttam, utóbbi gyűlölködve nézett Bucky-ra.

- Arról nem volt szó, hogy nekem ezt végig kell hallgatnom. - kelt fel Sam, és mellém sétált, miközben Bucky a konyhába ment, mit sem törődve a másik két férfivel - Nem voltam benne biztos, hogy nem töri rátok az ajtót. - vette halkabbra Sam, hogy csak én halljam - És szerintem csak a neked tett ígérete miatt nem tette meg.

- Bucky teljesen kifordult magából. - próbáltam magyarázkodni.

- Aha. Éppen úgy hangzott, mintha megerőszakolt volna odabent. - kuncogott, nekem pedig egyre vörösebb lett a fejem.

- Jesszus, Sam! - sziszegtem összeszorított fogakkal.

- Komolyra fordítva a szót... - pillantott rám - Teljesen kivolt, mikor meglátott téged a földön fekve, vérben úszva. Sosem láttam még olyannak. Nem tudta, hogy mit csináljon, hogy mit mondjon, teljesen elveszett.

- Tudom. - néztem halvány mosollyal a konyhából érkező Bucky felé. Éppen egy pohár vizet ivott, szemét pedig nem vette le Ikariszról. Ahogy Ikarisz sem Bucky-ról. Úgy méregették egymást, hogy attól tartottam, bármelyik pillanatban egymás torkának ugorhatnak. Hiába ígértettem meg Ikarisszal, hogy nem bánt senkit.