After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

35. fejezet: Utazás

A bázisra érve Bruce, Scott és én azonnal nekiláttunk a számításoknak, és a kvantumkapu tanulmányozásának. Az egész délutánt a laborban töltöttük, és úgy döntöttünk, hogy majd csak holnap próbáljuk meg élesben a dolgot. Scott és Bruce ma a bázison aludtak, így amíg Nat megmutatta nekik a szobájukat, én kettesben maradtam Steve-vel.
Azóta nem váltottunk egy szót sem, mióta eljöttünk Tony-tól, pedig már besötétedett.

- Szerinted menni fog? - lépett mellém, mikor áramtalanítottam a gépeket.

- Nem tudom. - néztem rá, elhúzva a számat - Nagyon remélem, hogy igen.

- Bíztam benne, hogy Tony segít majd. - mondta szomorúan.

- Figyelj, Steve... - fordultam felé, mire egyből a csípőmre tette a kezét.

- Nem kell semmit mondanod. - állított meg - Ezt már évekkel ezelőtt megbeszéltük. Amit nem akarsz elmondani, azt nem is kell.

- Úgy szeretlek, Rogers. - döntöttem a fejemet erős mellkasának.

- Én is téged, Olson. - nyomott egy puszit a hajamba, és hallottam, hogy mosolygott.

- Tudod... - pillantottam fel rá - Wakandában csak Bucky volt nekem, és ő lett a legjobb barátom. Nem számíthattam senkire rajta kívül, és ez fordítva is így volt. Hiszen fogalmunk sem volt arról, hogy látunk-e még téged, vagy a többieket. Egy idő után beletörődtünk, hogy csak ketten vagyunk egymásnak. Sokáig tartott, mire megnyílt nekem, de minden pillanatban támogatott. Hosszú hónapokon keresztül próbálkoztunk, hogy megoldódjon mindkettőnk problémája. Aztán egy nap kiderült, hogy nem árt neki az erőm. Senki nem tudta, hogy miért, de ha ő ott volt, nem fájt, mikor használtam. Akkor olyan természetesnek tűnt minden. Ezért Shuri kitalálta, hogy összeköt minket ezzel a karszalaggal. - mutattam fel a csuklómat, ahol még a mai napig ott volt az említett tárgy - Miután Bucky eltűnt, megint kicsúszott a kezeim közül az irányítás.

- És ez a karszalag segített Bucky-nak is? - kérdezett közbe.

- Nem. Ez csak rajtam segített. Ő magától győzte le a programot. - mosolyodtam el, mikor visszaemlékeztem arra az estére, ahol szabaddá vált - De engem valamiért sosem bántott, akkor sem, ha a parancsszavak hatása alatt állt. A legtöbbször pedig vissza tudtam hozni.

- Szóval, ha te ott voltál, akkor nem hallgatott a parancsszavakra?

- Valahogy úgy. - bólintottam.

- És nem jöttetek rá, hogy mitől lehetett ez?

- Nem. Shuri szerint volt valami kapocs közöttünk. - magyaráztam, de persze azt nem említettem meg, hogy Shuri szerint a szerelmi szál volt az a kapocs.

- Szeretted őt? - pillantott rám összeráncolt homlokkal. Mintha olvasott volna a gondolataimban.

- Igen. - bólintottam rögtön - Ő volt a legjobb barátom. - tettem hozzá gyorasan, mielőtt félreérthető lett volna a dolog.

- Elmondhattad volna. - simította meg az arcomat.

- Nem akartam felzaklatni egyikünket sem azzal, hogy róla beszélek. Elvégre neked is sokat jelentett. Tudom, hogy milyen nehéz volt számodra is.

- De te itt voltál nekem. - emelte fel a fejemet az államnál fogva, és gyengéden megcsókolt.

- Te meg nekem. - öleltem magamhoz, aztán pár másodperc múlva az arcára néztem - Jó lenne, ha elmennénk aludni. Holnap nagyon-nagyon hosszú napunk lesz.

- Jól van. - egyezett bele, és a kezemnél fogva vezetett el a szobánkig.

*****