14. fejezet: Elcseszettek

878 66 4
                                    

Shuri nagyjából elmesélte, hogy miként fogja megpróbálni kieszedni Bucky-ból a programot. Elég hosszú, nehéz és fájdalmas lesz, de minden bizonnyal hatásos.

- Ha gondolod, akkor meg tudjuk oldani, hogy mélyaltatásban legyél, amíg kidolgozzuk a gyógymódot. - fordult Bucky felé Shuri.

- Mi? - nyíltak tágra a szemeim - Mármint lefagyasztani?

- Igen. - bólintott a lány.

- Muszáj ezt?

- Nem. Persze, hogy nem, de ha neki jobb lenne, akkor megtehetjük. - minden szem Bucky-ra szegeződött.

- Meg akarod tenni? - kérdeztem a férfit, és elszorult torokkal vártam a választ.

- Lehet. - hajtotta le a fejét.

- Úgy gondolom, hogy ez lenne a legjobb ötlet. - szólt közbe Steve is.

- Te csak ne gondolj semmit, oké? - kiáltottam rá - Te elmész, szóval neked nem sok közöd van hozzá.

- Olivia... - próbált nyugtatni.

- Ne! - emeltem fel a kezemet - Csak hagyj békén! Bucky... - fordultam a másik szuper katona felé - Azt akarod, hogy lefagyasszanak?

- Az lenne a legjobb.

- De... De miért?

- Hogy ne kelljen végigszenvednem azt az időt, amíg nincs meg a megoldás.

- De én is itt leszek. - győzködtem - Csak azért egyeztem bele abba, hogy maradok, mert te is itt leszel.

- Azért egyeztél bele, mert Steve ezt akarta.

- Háh... - nevettem fel gúnyosan - Tévedsz. Hidd el, ha valamit nem akarok, akkor azt nem is teszem meg.

- De...

- Ne mondd, hogy de! - szakítottam félbe - Én itt leszek veled. Megtennéd, hogy te is itt leszel velem? - néztem rá reménykedve. Nem akartam egyedül maradni egy tök idegen országban. Igaz, hogy őt sem ismerem, szinte egyáltalán nem ismerem, de elvileg egy csapat vagyunk. És én bíztam benne. Így is elveszítettem mindenkit, Wanda-t, Nat-et, Tony-t, hamarosan Steve-et is. Nem akartam egyedül lenni.

- Oké. - egy darabig méregetett, aztán végül rábólintott.

- Tehát akkor nem lesz fagyasztás. - állapította meg Shuri, aki eddig csendesen figyelte a szóváltást.

- Nem. - válaszoltam gyorsan Bucky helyett.

- Remek. - helyeselt a lány - A város szélén tudunk elszállásolni titeket. Maradhatnátok a palotában is, de valószínűleg elég mozgalmas napjaink lesznek így, hogy az apánk meghalt. Nektek is jobb lesz a nyugalom.

- Részvétem. - pillantottam rá szomorúan, mire csak bólintott.

- Szóval... - váltott témát, érezhető volt, hogy nem akart az édesapja haláláról beszélni - Tudom, hogy nincs semmi felszerelésetek, ruhátok, meg hasonló. Ezeket mind meg fogjátok kapni a házban. Bármire szükségetek lesz, megkapjátok.

- Köszönjük. - felelt, engem megelőzve Bucky.

Shuri magunkra hagyott minket, miszerint elintéz nekünk még pár dolgot, illetve fogadja a testvérét, aki hamarosan hazaér. Hárman maradtunk a laborban, ahol elkezdtem nézegetni a különféle gépeket, és találmányokat, amik fel voltak sorakoztatva. Annyira lenyűgöző technikával volt minden elkészítve. Sosem láttam még ilyet. Szinte minden sokkal modernebb volt, mint mondjuk Tony gépei.

- Még beszélek a királlyal, aztán lassan útnak indulok. - szólalt meg Steve egy idő után hangosabban. Gondolom nekem szólt a mondata, mert azt fél füllel hallottam, hogy valamit súgdolóztak Bucky-val, de nem igazán érdekelt. Annál sokkal jobban lenyűgözött Wakanda.

After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now