After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

79. fejezet: Feltétel

Aiak igazán kedves nőnek tűnt. Persze eszem ágában sem volt megbízni benne, de mindenképpen reménykedtem, hogy beszél Ikarisz fejével, és megpróbálja észhez téríteni. Elvégre nem kényszeríthet arra, hogy vele legyek. Nem vagyok neki senkije. Az, hogy valamilyen szörnyű véletlen folytán megkaptam ezt az erőt, nem jelent semmit. Én sosem akartam ilyen lenni, és őt sem akarom. Nem tudnék iránta úgy érezni. Senki iránt nem menne, csakis Bucky az egyetlen. Rettentően hiányzott. Pont most kellett elszakadnunk egymástól, mikor végre boldogok voltunk?
Mikor magamra maradtam, többször előhívtam az erőmet, hogy tudjam, ő jól van. Tisztában voltam vele, hogy fájt volna az erőm használata, ha Bucky-nak valami baja esett volna. Nagyon aggódtam érte, elvégre fogalmam sem volt arról, hogy mi lett a Karli-s ügy vége. Persze tudtam, hogy a lányt kivégezte Sharon... De mi van vele? Mi van, ha Bucky-éknak fogalmuk sincs arról, hogy mit tett az a picsa?

Idegesen járkáltam a szobában, ahol nemrég felébredtem. Ki kellett találnom valamit, hogy hogyan jussak vissza New Yorkba. Biztos voltam benne, hogy Ikarisz hajthatatlan lesz.
Gondolataimból a kintről beszűrődő hangfoszlányok szakítottak ki. Az ajtóhoz osontam, és a fülemet rátapasztva próbáltam kivenni, hogy mit beszélnek. Először Aiak szavait értettem meg.

- Mem tarthatod fogva. - mondta kedvesen - Attól, hogy miattad van ereje, nem jelenti azt, hogy hozzád tartozik.

- Ragyog, mikor megérintem. - magyarázta idegesen.

- Mert tőled van az ereje. Ettől még nem tartozik hozzád. Máshoz tartozik, és ezt te is tudod. Hiába mondtad, hogy nincs senkije.

- Ő nem tud rá vigyázni úgy, mint én.

- Ikarisz... Ennek a lánynak van valakije, akit szeret. És az tartja féken az erejét, amit egymás iránt éreznek.

- Ha kiteljesedne az ereje, akkor nem kellene féken tartania.

- Ő nem akarja ezt. Nem akar örökké élni. Veled nem. Miért nem hagyod békén? - Aiak hangja továbbra is nyugodt volt, míg Ikarisz lassan őrjöngött.

- Ő az enyém!

- Nem az. Ő a másik férfié. Azé, akit örökre szeretni fog, aki miatt ragyog, aki a földön tartja.

- Csak azért érzi ezt, mert hasonlít rám. Tudat alatt választotta őt.

- Ezt te sem gondolod komolyan, Ikarisz. Nem szereted őt, csak azt hiszed, hogy igen.

- Hozzám tartozik.

- Na és Szirszé? Nem inkább ő tartozik hozzád? Több ezer évig ő volt melletted.

- Volt. Itt van a lényeg, hogy csak volt. - mondta idegesen, én pedig kezdtem egyre kíváncsibb lenni, hogy kiről beszélnek. Halkan kinyitottam az ajtót, és mögéjük lopóztam.

- Szeretted Szirszét, tudom, hogy még mindig szereted. És abban is biztos vagyok, hogy nem érzed ugyan azt Olivia iránt.

- Olivia azért teremtődött, hogy az enyém legyen. Szirszé már a múlt. Ő pedig a jövő.

- Szirszé a feleséged. - mondta Aiak, nekem pedig leesett az állam, és kezdett egyre jobban felmenni bennem a pumpa.

- Hogy mi? - bukott ki a kérdés a számon, mire mindketten felém kapták a fejüket - Neked feleséged van, de képes vagy azt mondani, hogy egymáshoz tartozunk? - kiáltottam rá idegesen Ikariszra.

- Több száz éve nem vagyunk együtt. - mondta nyugodtan - Nincs közünk egymáshoz. Azt sem tudom, merre van.

- Londonban. - morogta halkan Aiak.