After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

73. fejezet: Morcos

Reggel, pontosabban a délelőtt közepén, miután megreggeliztünk, az ágyban pihenve folytattuk a napot. Bucky feküdt, miközben én mellette üldögéltem, és azon törtem a fejemet, hogy hogyan hozzal fel egy témát.

- Hercegnő... - szólított meg Bucky.

- Igen? - pillantottam rá, és próbáltam nem zavartnak tűnni.

- Mi a baj?

- Hogy érted?

- Valami nagyon jár a fejedben. - simított végig a hátamon kedvesen.

- Csak azon gondolkodtam, hogy hogyan kérdezzek rá valamire. - néztem rá angyali mosollyal.

- Bármit kérdezhetsz tőlem.

- Szeretnél mesélni a tegnapi napról? - böktem ki félve a kérdést. Nem akartam kellemetlenséget okozni neki azzal, hogy zaklatom a kérdéseimmel.

- Nem akartalak vele terhelni, azért nem is hoztam szóba. - húzta el a száját.

- Én meg úgy voltam vele, hogy ha akarod, akkor elmondod, nem szerettem volna tolakodó lenni a kérdéseimmel. Tudom, hogy nem tartozik rám... - hadartam, de ő közbeszólt.

- De! Rád tartozik. Legalábbis szeretném, ha rád tartoznának a dolgaim, és tudnál mindenről.

- Örülök, hogy így gondolod. - mosolyodtam el.

- Tudod... - hajtotta le a fejét - Soha, senkit nem érdekelt, hogy mi van velem. Kivéve persze Steve-et...

- Engem érdekel, hogy mi van veled, öregfiú. - simítottam meg az arcát, minek hatására a tenyerembe hajtotta azt - Bármi, a legapróbb változás is van az életedben, vagy valami gondod van, én itt vagyok neked. Oké? Szeretném, hogy tudd, számíthatsz rám.

- Annyira tökéletes vagy. - mosolyodott el ő is.

- Dehogy vagyok.

- Nekem az vagy. - bólintott. A szívem egyre nagyobb és nagyobb lett minden szavától. Ahogy rám nézett, nem tudtam tőle elszakítani a szemeimet. Megfogta a kezemet, és az ujjaimmal babrálva, a plafonra nézve kezdett beszélni. - Olyan kedvesen fogadott, mikor átmentem hozzá. - mosolyodott el szomorúan - Aztán persze egyből látta, hogy valami problémám van. Behívott, leültetett, és itallal kínált. Nehezen ment, de aztán egyből a tárgyra tértem. Meséltem neki a HYDRA-ról, a Tél Katonája programról, a küldetésekről, aztán arról, hogy mennyi embert bántottam. Akkor már elkezdett gyanakodni, hogy mi lesz a mondandóm vége. Nem mondott semmit, mikor a fiát szóba hoztam, nem is reagált. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, ezért elmeséltem neki, hogy most már nincs bennem a program. Meséltem neki Wakandáról, és rólad is. Elmondtam neki, hogy mennyire szeretlek, és hogy mennyit segítettél nekem. Elmondtam neki azt is, hogy nem értem, hogyan tudsz szeretni engem azok után, amiket tudsz rólam.

- James... - vettem mély levegőt. Gyűlöltem, mikor ilyeneket beszélt.

- Tudom, tudom. Szerinted az nem én voltam. De érzem, hogy még bennem van, egy kicsi még ott van, nagyon mélyen.

- Figyelj! - hunytam le a szemeimet pár pillanatra - Emlékszel, hogy mit mondtál nem is olyan régen? Hogy csak az én véleményem érdekel.

- Igen.

- Hát az én véleményem meg az, hogy Bucky mindigis erősebb volt, mint a Tél Katonája. Gondolj csak arra, hogy nem bántottál engem. Akkor sem, mikor meg volt parancsolva, hogy aki az utadba áll, azzal végezz. Mégsem bántottál, talán mert akkor már megvolt köztünk a kapcsolat... Vagy nem tudom. De sosem bántottál. Mert Bucky nem akart engem bántani, így a Tél Katonája sem tette meg. Ezért tudom, hogy te sokkal erősebb vagy, és hiába érzed őt, mindig te leszel a győztes a csatában.