After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

59. fejezet: Mérgező

Bucky bevitt gyomrosa után úgy tettem, ahogy megígértem magamnak. Egyetlen szót sem szóltam hozzá, és próbálkoztam úgy tenni, mintha ott sem lett volna. Persze ő, miután látta rajtam, hogy hogyan érintett a beszólása, egyből megpróbált hárítani, és bemesélni nekem, hogy nem úgy gondolta, és nem kellett volna felhoznia Steve-et, de meg sem hallottam. Átnéztem rajta.

Délután, miután Zemo közölte, hogy mikor lesz a temetés, elindultunk valami emlékműhöz, ahol állítólag megtaláljuk majd Karli-t is. Éppen az utcán sétáltunk, mikor szemből ismerős arcok érkeztek.

- Mondjatok egy jó okot, hogy ne tartóztassunk le titeket is, vele együtt. - mutatott John Walker Zemo-ra.

- Tudja, hogy hol van Karli. - mondta Sam.

- Veletek megyünk, és együtt elkapjuk.

- Nem. Nem kapjuk el, hanem Sam megpróbál beszélni vele. - szóltam.

- Miért gondoljátok azt, hogy ez jó ötlet? - lépett hozzám közelebb. Tekintete kihívó és gúnyos volt, és habár én ettől nehezen jöttem zavarba, most mégis feszélyezve éreztem magam, hogy Amerika Kapitány ott állt előttem. A kék szem, a szőke haj, a ruha, a pajzs. Csak egy pillanatra néztem le a kezébem tartott pajzsra, amit persze egyből észrevett.

- Biztos, rossz érzés lehet ezt másnál látni. - hallottam meg a hangját.

- Nem érdekel, hogy kinél van. - hazudtam, ugyanis persze, hogy érdekelt. Sokkal jobban szerettem volna Sam kezében látni. - Nem a pajzs miatt lesz valakiből Amerika Kapitány. - vetettem még oda, mielőtt hátrébb léptem volna tőle.

- Ugyan már... Ne mondd, hogy nem ő jut eszedbe, ha rám nézel. - mosolyodott el, és próbálta elkapni a kezemet.

- Ha akár egyetlen ujjal is hozzáérsz, letöröm a kezedet. - termett mellettem azonnal Bucky, és elkapta Walker csuklóját.

- Engedd el, James! - mondtam, rá sem nézve.

- Könnyen arcoskodsz, őrmester. - húzta még gúnyosabb mosolyra a száját Walker - Az ereidben ott lakozik a szérum. Könnyű így kiállni bárkivel szemben.

- Ha még egyszer, akárcsak megfordul a fejedben, hogy hozzáérj, kinyírlak. Nem érdekel, hogy ki vagy, vagy hogy miket vittél véghez. És ezt mondanám akkor is, ha nem lenne bennem a szérum. Értetted? - lökte el magától Walker kezét, de továbbra is gyilkos pillantásokkal méregette.

- Nyugalom! - nevetett fel - Azért jöttünk mindannyian, hogy elkapjuk Morgenthau-t. Dolgozzunk együtt, és ássuk el a csatabárdot.

- Ami el lesz ásva, az esetleg a te holttested lesz. - morogta Bucky halkan, aztán távolabb lépett tőlünk.

- Most, hogy befejeztük a bájcsevejt, ott van az én emberem. - szólt Zemo, és elénk mutatott, ahol az a kislány állt, akivel a délelőtt folyamán láttam beszélgetni. Mikor odasiettünk hozzá, Zemo egy köteg pénzt nyomott a lány kezébe, aki azonnal mutatta nekünk az utat.
Walker és a társa követtek minket, hiába mondtuk meg nekik tisztán és érthetően, hogy nincs szükségünk rájuk.

- Jól vagy? - hallottam meg Bucky halk hangját a bal oldalamon. Először úgy gondoltam, hogy nem szólok neki vissza, de aztán jobbnak láttam, ha nem játszom a sértődött kislányt.

- Miért ne lennék jól? - kérdeztem, de még mindig nem néztem rá.

- Amiket mondott... Nem zaklatott fel?

- Nem. Nem igazán zavar, ha valaki felhozza Steve-et. - rántottam meg a vállamat. Próbáltam érzelmek kimutatása nélkül beszélni erről a témáról, és reméltem, hogy leesik neki az is, hogy ezzel a mondatommal arra is céloztam, amit nemrég mondott. Hogy Steve még mindig velem lenne, ha nem lett volna időutazás. - Elmondtam már neked, hogy hogyan éreztem Steve iránt. Pontosabban azt, hogy hogyan nem éreztem. De ez már nem is számít.