After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

10. fejezet: Egy mindenkiért

Hosszú léptekkel szeltem át a távolságot köztem, és Clint Barton közt, aki elsőnek szállt ki a furgonból. Szorosan öleltem magamhoz a férfit, akit már hosszú ideje nem láttam. Sok időt nem töltöttünk együtt a Bosszúállóknál, mert ő úgymond hosszú szünetre ment Utron után, én pedig valamikor abban az időben kerültem hozzájuk. De mindig segített nekem a beilleszkedésben, és ő tudta jól, hogy mit érzek azután, hogy kiléptem a S.H.I.E.L.D.-ből.

- Hogy vagy, kislány? - nézett rajtam végig.

- Fogjuk rá! - húztam el a számat, és fájdalmasan az oldalamhoz nyúltam.

- Hoztam neked valakit. - mosolyodott el, és kinyitotta a furgon ajtaját, ahonnan Wanda ugrott ki.

Szélsebesen ugrottam a nyakába, és a fájdalommal nem foglalkozva szorítottam magamhoz.

- De jó, hogy itt vagy. - suttogtam a nyakába. Tényleg nagyon hiányzott a legjobb barátnőm, és egy kicsit rosszul is éreztem magam amiatt, hogy ott kellett hagynom New York-ban.

Megismerkedtünk Scott Lang-gel is, aki a nemrég érkezett trió harmadik tagja volt. Őt Sam szervezte be, ugynis állítólag hasznát fogjuk venni az erejének. Vicces pasas volt, szinte úgy viselkedett velünk, mintha valami fanatikus rajongó lenne. Ahogy kivettem a szavaiból, fogalma sem volt arról, hogy milyen munkára vállalkozott.

- Elég rosszul festesz. - húzta el a száját Wanda, miután ledobtam magam egy közeli padra. Imádtam, hogy ilyen őszinte volt mindig.

- Tudom. - nevettem fel - Sajnos elég rázós napjaink voltak.

- Hallottam róla. Tony dühöngött. - mondta, nekem pedig összeszorult a szívem. Nem akartam magam mögött hagyni őt, és tisztában voltam vele, hogy mennyire bántja őt is a dolog, hogy nem mellé álltam ebben a harcban. Mert sajnos igenis azzá fajult a dolog, hiszen Wanda elmondása szerint csak úgy tudott megszökni a Bosszúállók komplexumából, hogy Clint betört oda, és segített neki lelépni. Persze ez azért nem ment ilyen könnyen, ugyanis sajnos Wanda-nak használnia kellett az erejét Vízió ellen.

- Tony majd megbékél. - rántottam meg a válamat - Rá fog jönni, hogy nem ellen szól ez az egész. Sem Steve, sem én, sem pedig ti nem azért vagyunk most itt, hogy borsot törjünk az orra alá.

- Nem akartam bántani Víziót. - fújta ki szomorúan a levegőt.

- Tudom, szívem. És hidd el, hogy ő is tudja. Bármennyire is fejlett intelligencia, akkor is férfi. Ők nem tartanak sokáig haragot. - mosolyodtam el. Tisztában voltam azzal, hogy Wanda gyengéd érzelmeket táplál Vízió iránt, még akkor is, ha nem mondja ki. Egy hajóban eveztünk sajnos.

Utóbbi gondolatomnak köszönhetően Steve felé pillantottam, aki a többi fiúval valószínűleg a tervet vette át.

- Mi ez a szomorú fej? - kérdezte Wanda, majd Steve felé bökött a fejével - Pár napja már vele vagy, de ahogy elnézem ezt az arcot, egy cseppnyit sem kerültél hozzá közelebb.

- Sőt... - fújtam egyet gúnyosan.

- Sőt?

- Ahogy mondtam, elég sok minden történt a napokban. Először is, megtudta, hogy milyen erőm van. Éppen úgy, ahogy aztán Bucky, majd Sam is. - meséltem lazán, de Wanda kerek szemekkel figyelt. Eddig ugye csak ő és Tony ismerték az elátkozott képességemet. - Másodszor, nem elég, hogy Sam megállás nélkül szívat azzal, hogy mit érzek Steve iránt, még a tegnap megismert Bucky-nak is feltűnt, hogy hogyan nézek a barátjára, akinek persze meg sem fordult ilyesmi a fejében. Aztán ott van még az a pár órával korábbi dolog, amikor Sharon Carter ledugta a nyelvét a torkán, a szemem láttára.