After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

62. fejezet: Veszedelmes düh

Harci díszbe öltözve indultunk el a North Plázához, ahol Karli várta Sam-et. Igaz, az sms-ben a lány azt kérte, hogy egyedül menjen, de Bucky-nak és nekem eszünk ágában sem volt beengedni őt oda védelem nelkül. Azok után, ahogy Karli kiakadt, mikor Walker megjelent Donya megemlékezésén, nem bízhattunk meg benne. Pedig Sam annyira hitt benne.

- Mit fogunk csinálni vele? - kérdeztem, mikor már majdnem odaértünk a plázához - Még mindig beszélni akarsz a fejével?

- Igen. Meg kell próbálnom. - válaszolt Sam - Még csak egy gyerek.

- Tudom, Sam... - bólintottam - De felkészültél arra, hogy valószínűleg nem fog hinni neked?

- Fel, és éppen azért jobb lenne, ha egyedül mennék fel. - fordult velünk szembe, mikor az épület elé értünk.

- Azt felejtsd el! - tekerte a fejét Bucky - Nem fogsz felmenni oda egyedül. Lehet, hogy pont csapdába sétálunk.

- A végén még azt hiszem, hogy aggódsz értem. - nevetett fel Sam.

Fogd be! - mordult rá, aztán felém fordult - Abban viszont egyetértek, hogy te itt maradhatnál.

- Mégis miért maradnék itt? - forgattam a szemeimet.

- Azok ott bent szuperkatonák, hercegnő. - mutatott az épület felé - Nem fogsz velük bírni az erőd nélkül.

- Akkor majd használom az erőmet. - határoztam el.

- Nem használhatod. - lépett közelebb, és olyan arcot vágott, amitől bárki összetojta volna magát. Bárki, aki nem ismeri úgy, mint én.

- Na, ide figyelj, öregfiú! - tettem csípőre a kezeimet - Akkor használom az erőmet, amikor csak akarom. De ha már itt tartunk, téged is simán legyűrlek nélküle, ne hidd, hogy őket nem tudnám.

Bucky szája mosolyra húzódott, ahogy lenézett rám, és végigmért.

- Ne bámulj rám így! - csaptam meg gyengéden a mellkasát, aztán Sam felé indultam - Menjünk!

- Azt hittem, hogy itt helyben egymásnak estek. - motyogta, mikor elmentem mellette, hogy csak én halljam.

- Kuss! - rivalltam rá, de nem tagadhattam, hogy a gondolattól kicsit feljebb szökött a pulzusom.

*****

Karli valóban ott volt, ahol ígérte. A pláza tetején. Mikor meglátott minket, csupán egy gúnyos mosolyra húzta a száját.

- Látom, nem egyedül jöttél. - jegyezte meg ránk pillantva.

- Felhívtad a húgomat. - kiáltott rá idegesen Sam, meg sem hallva őt - Idáig fajult a helyzet?

- Sosem bántanám őt, Sam. - felelte nyugodt hamgnemben a lány - Ahogy téged sem akarlak. Csak egy eszköz vagy az ellenségeim kezében, de nem rejtőzöl pajzs mögé. Szóval értelmetlen lenne megölni téged. Inkább megkérnélek arra, hogy csatlakozz hozzánk. Vagy engedj elmenni.

Miközben mindannyian vártuk Sam válaszát, a fülesen keresztül megszólalt egy ismert hang. Sharon hangja. Szóval mégsem Joaquín volt az, aki nyomozást végzett nekünk.

- Az új Kapitány mozgásban van. De hogy ki állitott cspadát kinek, azt nem tudni. - mondta a nő, akit ki nem állhattam. Sam ránk pillantott, én pedig készen álltam arra, hogy bármelyik pillanatban mozgásba tudjak lendülni.

- Menjetek, elküldöm a címet. - kiáltott Sam. Aztán a következő pillanatban Bucky elrugaszkodott mellőlem, és elkapta az éppen szökni próbáló Karli-t. Lezuhantak az emeletről, egyenesen az udvar közepére. Egyből kilőttem a csuklómon található kötelet, és leereszkedtem közéjük.