After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

41. fejezet: Acél

Legszívesebben azonnal elsírtam volna magam, amint megláttam Bucky-t. Mikor ránéztem, a megkönnyebbülés érzése öntött el. Mégis voltam annyira makacs, hogy inkább megacéloztam magam, és a tekintetemet is. Nem próbáltam úgy tenni, mintha nem is létezne, eldöntöttem, hogy helyette inkább közömbösen fogok rá nézni.

- Hogy gondoltad, hogy csak úgy odaadod a pajzsot annak a bohócnak? - ugyanazt a szót használta John Walker-re, mint én korábban, miközben szinte rátámadt Sam-re.

- Neked is szép napot. - forgatta a szemeit a megszólított - Mégis honnan tudtad, hogy hol vagyunk?

- Miért adtad oda a pajzsot?

- Nem neki adtam, oké? A kormány kapta meg, nem ez a pasas. Fogalmad sincs semmiről. Talán, ha nem lépsz le, akkor értenéd a dolgokat.

Bucky dühösen fújtatott, majd Sam-ről rám emelte a szemeit. Láttam, ahogy megenyhül a tekintete.

- Szia! - köszönt halkan.

- James... - biccentettem neki, majd Joaquín és Sam felé fordultam - A gépen leszek.

*Bucky szemszöge*

Lenyűgözve néztem utána, ahogy a repülő felé vonult. A lófarokba kötött haja csak úgy himbálódzott mögötte, a határozott lépteinek köszönhetően.

- Te jó ég! - zökkentett vissza a valóságba az ismeretlen alak, aki Sam mellett állt. Mikor ránéztem, észrevettem, hogy ugyan úgy bámult Olivia után, mint én. - Ez a nő még lenyűgözőbb, mint ahogy képzeltem.

- Erős személyiség, az biztos. - bólintott Sam.

- Most, hogy már nincs Rogers kapitány... - gondolkodott hangosan a fiú - Szerinted lenne nála esélyem? - nézett Sam-re, aki rám pillantott.

Éreztem, hogy elönt a düh, és legszívesebben orrbavágtam volna mindkettőt.

- Nem tudom. Talán... - mosolygott idiótán Sam, a srác pedig elindult Olivia után. A lábaim maguktól indultak meg, és a vibránium kezemet a vállára tettem, hogy megállítsam.

- Ha még egyszer ránézel, letépem a fejedet. Megértetted? - sziszegtem a fülébe, és megropogtattam a vállát. Ő csak védekezve felrakta a kezeit, és bólintott. - Helyes.

- Ugye tudod, hogy mennyire haragszik rád? - kérdezte Sam, miközben elindultunk mi is a gép felé.

- Nem értem, hogy miért.

- Jesszus, haver! Otthagytad őt akkor, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rád.

- Ő mondta, hogy menjek el. - rántottam meg a vállamat.

- Szóval, ha a csajod lenne, és összevesznétek valamin, akkor te csak úgy lelépnél az első alkalommal?

- Nem a csajom. - morogtam.

- Ha így folytatod, akkor nem is lesz az, te idióta. - vetette oda, aztán beszállt a gépbe.

Pár pillanatig elgondolkodtam azon, amit mondott. Tudtam, hogy nem kellett volna lelépnem, mikor Olivia úgy kiborult. De nem tudtam nézni azt a dühöt a szemében, amit akkor láttam, és amit irántam érzett. Nem akartam neki csalódást okozni. Viszont most, hogy újra láttam... Tisztában voltam vele, hogy jól elcsesztem a dolgot. Ahogy az előbb nézett rám, és ahogy James-nek szólított. Az a közömbösség kicsinált teljesen.

Felszálltam a gépre, ahol már mindhárman fent voltak. Olivia rám sem nézett, úgy meredt maga elé, akár egy szobor. Kaptam az alkalmon, és a gép másik oldalába, pontosan vele szemben ültem le. Mikor észrevette ezt, még jobban megkeményítette magát. Szerintem fogalma sem volt arról, hogy mennyire gyönyörű volt így, és mennyire vonzónak találtam, mikor így viselkedett. Tudtam, hogy valahogy meg kell békítenem, és el kell érnem, hogy megbocsásson nekem. Persze tisztában voltam vele, hogy ez rohadt nehéz lesz.
Mikor elindult a gép, még akkor sem vettem le róla a szemem.