After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

33. fejezet: Szétesve

Nem kellett hozzá egy hónap sem, hogy a csapat tényleg teljesen szétessen. Tony és Pepper egyetlen szó nélkül léptek le, éppen úgy, ahogy Thor, aki szintén nem búcsúzott el. Bruce is kiköltözött, Mordály és Nebula visszamentek az űrbe, de ők legalább tartották velünk a kapcsolatot. Csakúgy, ahogy Carol is, aki szintén folytatta a bolygók közti útját, hogy segíthessen mindenhol, hiszen a csettintés után nem csak nálunk szabadult el a pokol.
Wakandából Okoye volt a kapcsolattartó.

Nat, Steve, Rhodey és én maradtunk csak a bázison. Rhodey csak néha tartózkodott itt, ugyanis kisebb küldetéseket vállalva járta a világot. Nat szinte egész nap a gépek előtt ült, és amint valamit gyanúsnak gondolt, riasztott minket.

- Nat... - ültem le vele szemben az íróasztalnál - Ki kéne mozdulnod. Menjünk el valahova, és igyunk meg valamit.

- Nincs kedvem kocsmázni, és szerintem neked sincs. - pillantott rám a monitor mellett.

- Akkor legalább menjünk át a nappaliba, és igyunk ott valamit. - javasoltam, de ő csak a fejét rázta.

- Figyelnem kell a riasztásokat.

- Nem akadályozhatunk meg minden apró kis gondot.

- Pedig azzal sokat segítenénk. - mosolygott rám.

- Nat... Kérlek! Bele fogsz őrülni ebbe.

- Nem. Sokkal inkább megnyugtat a dolog. - gyűltek könnyek a szemébe.

- Jól van. - bólintottam megértően. Tudtam, hogy mit jelentett neki ez az egész. Mi voltunk a családja, és most az egész darabokra hullott. Ezzel az egésszel próbálta feldolgozni.

- Hölgyek... - lépett be Steve az ajtón.

- Megnézted, amire megkértelek? - kérdezte egyből Nat, amint meglátta a férfit.

- Meg. De nincs semmi hír. Sajnálom. - húzta el a száját, miközben rám pillantott.

- Steve! - kaptam az alkalmon, és elindultam felé - Remélem, hogy te megiszol velem valamit, mert Nat nem hajlandó rá.

- Oké. Persze. - egyezett bele azonnal, majd Nat-et magára hagyva a számítógépekkel, a nappaliba mentünk - Mit innál? - nézett be a bárpultba.

- Valami erőset.

- Öhm... - gondolkodva keresgélt az üvegek közt, amitől mosolyra húzódott a szám.

- Oké, majd én. - léptem mellé, így már ketten álltunk a pult mögött - Nézzük csak... Bor, pezsgő... Ezek nem elég ütősek. Vodka? - mutattam felé egy teli üveget. Mikor rá néztem, akkor vettem csak észre, hogy nem is az italokat vizslatta, hanem az arcomat, ami talán túl közel került hozzá. Zavart mosolyra húzódott a szám, és éreztem, hogy kipirosodik az arcom. - Vodka? - kérdeztem újra, minek hatására mintha hirtelen magához tért volna valami kábulatból.

- Nekem jó. - bólintott, és továbbra sem vette le a szemét az arcomról.

- Oké. - léptem távolabb tőle, és megtöltöttem két poharat a választott alkohollal - Csirió! - emeltem fel a poharamat, és az övéhez koccintottam, majd mindketten lehúztuk. Ezer éve nem ittam alkoholt, és ez most rendesen marta a torkomat. Töltöttem még egy kört, majd leültem az egyik bárszékre. Steve mellettem foglalt helyet.

- Jól vagy? - tette fel a kérdést egy idő után. Ez volt az a két szó, amit minden nap hallottam tőle. Ha mást nem is kérdezett, ezt egyetlen alkalommal sem hagyta ki.

- Jól. Ma egész jó hangulatom volt. Próbáltam Nat-et rávenni, hogy kapcsolódjon ki, de egyszerűen nem lehet elmozdítani a gépek elől.

- Barton-t keresi, de... - tekerte lemondóan a fejét.