After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

87. fejezet: Hősködés

Ott állt velünk szemben Sharon, mellette Ikarisz, és rajtuk kívül még négy, felfegyverkezett ember. Egy hatalmas nagy csapdába sétáltunk bele, és valószínűleg nem lesz könnyű a kiút.

- Elég sokáig tartott, hogy bejussatok. - jegyezte meg Sharon, miközben pisztolyt forgatott az ujjai közt. Majd hagosan felkacagott, mikor rám nézett. - Nyugi, Olivia! Megígértem neki, hogy nem nyírlak ki. - bökött Ikarisz felé a fejével.

- Hogy tehetted ezt? - sziszegtem a férfi felé, majd mikor meg akartam indulni, Bucky elkapta a kezemet.

- Te tetted ezt, gyönyörűm! - nevetett fel Ikarisz - Megmondtam, hogy még meg fogjátok bánni. Mint látod, a cím valós volt. - mutatott körbe - Még segíteni is akartam nektek, egészen tegnap estig. Mikor az orrom alá dörgöltétek, hogy összeházasodtatok, úgy döntöttem, hogy inkább neki segítek.

- Össze... - kacagott fel Sharon - Összeházasodtatok? Ez komoly? Hú, kisanyám... Nem vesztegeted az idődet. Nem volt elég neked Steve? Minden szuperkatona kell?

- Neked elment az eszed, Sharon. - mondtam neki - Mi bajod van? Miért lettem én az első számú ellenséged?

- Ezt már párszor elmondtam. - rántotta meg a vállát.

- Mit akartok? - szólalt meg Sam.

- Én csak Olivia-t. - mutatott felém Ikarisz.

- Azt felejtsd el! - mordult rá Bucky, majd még jobban maga mellé húzott.

- Te meg fogsz halni, szóval a te véleményed nem számít. - intette le a férfi.

- Nem bánthatod! - kiáltottam rá - Mégis mit vársz? Megölöd őt, én meg majd boldogan élem veled az életemet?

- Pontosan! - bólintott, mire én hisztérikusan felnevettem.

- Tudod, hogy megöllek, ha bántod.

- Drágám... - mosolygott rám gúnyosan - Szeretni fogsz engem.

- Gyűlöllek, és gyűlölni is foglak.

- Van egy barátom, aki majd tesz róla, hogy szeress.

- Felejtsd el! - lépett felé idegesen Bucky, mire egyszerre négy fegyver is rá irányult.

- Maradj nyugton, James! - szólt rá Ikarisz - Vagy előbb meghalsz, mint szeretnéd.

- Fejezzük ezt be! - lépkedett előre felemelt kezekkel Sam - Biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt beszélni, Sharon.

- Mégis mit beszélnénk meg, Sam? - nevetett fel a nő - Gondolom azért jöttetek, hogy letartóztassatok.

- Eltaláltad. - morogtam felé.

- Hát... Az nem fog menni. - rántotta meg a vállát, majd a fejével intett egyet. A következő pillanatban a négy fegyveres férfi rátámadt Sam-re és Bucky-ra. Persze próbáltam nekik segíteni, de látszólag ketten is bírták, ezért Sharon felé vettem az irányt. A nő annyira meglepődött, hogy először védekezni is elfelejtett. A hajánál fogva rántottam a földre, majd fölé magasodva bevertem az orrát, ami egyből vérezni kezdett. A következő ütést már ő vitte be, és lábával a hasamba rúgott, amitől kicsit megtántorodtam. Így volt ideje felkelni, és teljes erejéből nekem rontani. Minden erőmet bevetve próbáltam visszatartani, és minél több ütéssel betalálni. Hosszú percekig küzdöttünk, mire végre elterült a földön.
Bucky éppen akkor ütötte ki az utolsó embert, mikor én feltápászkodtam a földről. Majd Ikarisz felé pillantottam, aki karba tett kézzel mosolygott rám. Aztán egyik pillanatról a másikra leolvadt az arcáról, és ijedtség vette át a helyét. Követtem a tekintetét, és megfordulva láttam, hogy Sharon felkelt, és engem vett célba, fegyverrel a kezében. Mikor eldördül a pisztoly, behunyt szemmel vártam a golyót, viszont az nem ért célba. Mégis hangos puffanással esett valaki a földre.
Mikor kinyitottam a szememet, megláttam a földön fekvő Bucky-t, aki körül egyre nagyobb lett a vértócsa.

- Ne! - suttogtam halkan, majd egyből odafutottam hozzá, és a fejét az ölembe fektettem - Mit tettél? - kérdeztem, és a könnyeim már patakokban folytak.

- Nem hagyhattam, hogy meghalj. - nyögte fájdalmak közt, de próbált mosolyogni.

- De most te halsz meg. - öleltem magamhoz - Nem veszíthetlek el. Nem hagyhatsz itt! Sam! - ordítottam a férfinek, aki éppen akkor bilincselte meg Sharon-t - Hívj segítséget!

- Nem lesz semmi baj, hercegnő! - nyúlt az arcomhoz Bucky.

- Deeee. - sírtam - De lesz! Nem akarom, hogy meghalj. Nem hagyhatsz itt megint. Nem bírom ki nélküled.

- Dehogy nem. - mosolygott - Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek. Ki fogod bírni.

- Miért csináltad ezt? Mondtam, hogy ne hősködj!

- Én meg mondtam, hogy meghalnék érted. Te vagy a mindenem. Szeretlek.

- Én is szeretlek. - csókoltam meg. De ahogy elhajoltam tőle, ő már nem nyitotta ki a szemeit. - Bucky... - ráztam meg gyengéden - Bucky! Ne! Neeeee! - kétségbeesetten néztem körbe, majd szemeim megállapodtak Ikariszon - Vidd el! Vidd el Ajak-hoz, hogy gyógyítsa meg!

- Nem. - tekerte a fejét.

- Kérlek! - sírtam, könyörögtem neki.

- Meghalt. - tekerte a fejét, de én hallani sem akartam ezt a szót.

- Nem! Nem halhat meg! - kiáltottam el magam, majd óvatosan letettem Bucky fejét a földre. Szemeimet lehunyva, mindent kizárva magam körül, az erőmre koncentráltam. Minden egyes kis szikrájára szükség volt ahhoz, amit tenni akartam. Tudtam, hogy mi lehet a következménye, de nem érdekelt. Nem akartam többé Bucky nélkül élni. Pedig tudtam, hogy vagy belehalok a dologba, vagy kiteljesedik az erőm, és szembe kell néznem az örök élettel. De nem érdekelt. A legfőbb dolog most az volt, hogy Bucky éljen.

Az erő végigsugárzott a testemen. Nem tudtam másra koncentrálni, csak arra, hogy a létező összes energiámat átadhassam Bucky-nak. Azt akartam, hogy éljen. Nem érdekelt az sem, hogy megígértem neki, hogy nem használom az erőmet. Most csak rá tudtam gondolni. Arra, hogy ő éljen.

Hallottam magam körül a hangokat. Ikarisz figyelmeztetett, Sam könyörgött, hogy fejezzem be, Sharon pedig hitetlenkedő hangokat hallatott.

Aztán hirtelen olyan erőt éreztem, olyan forróság futott végig a testemen, amilyen még soha. A kezeimet Bucky mellkasa felett tartottam, mikor a tenyereimből vakító, vastag fénysugár lövellt a teste felé. Az egész nem tartott tovább pár másodpercnél.

Aztán egy kezet éreztem meg a felkaromon, ami felrántott a földről. Ikarisz volt az, aki maga felé fordított.

- Megöldöd magad! - kiáltott rám.

- Ez az egész a te hibád! - ordítottam rá dühösen - Minden a te hibád! Miattad történt!

- Fejezd be! Inkább gyere, és menjünk! - rántott maga után.

- Nem. - nevettem fel hisztérikusan, és kirántottam a kezemet az ujjai közül. Hitetlenkedve fordult felém, és mikor újra utánam nyúlt, én felemelt tenyérrel küldtem felé egy nagy adag energiát. Ijedten tátorodott meg, amitől csak még nagyobb erőt éreztem magamban. Mindkét kezemmel rá céloztam, és újra, a teljes energiámat használva, felé lőttem. Akkora sugár volt, hogy Ikarisz teljesen eltűnt mögötte. Aztán szépen lassan, elkezdett halványulni a fény. Olyan volt, mintha átkúszott volna az ő testébe minden energiám. Amint kialudt a fény, előttem minden elsötétült.

*****

Hasogató fejfájással ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemeimet, először csak fehérséget láttam, aztán lassan elkezdett kitisztulni a kép. Egy kórházi szobában feküdtem. Próbáltam körbenézni, de a fejemet nem bírtam megemelni. A szám száraz volt, és alig bírtam nyelni.