After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

67. fejezet: Kettesben

Reggel Cass és AJ nevetgélésére ébredtem fel, akik odakint, a jelenlegi szobám ajtaja előtt fel-le futkoztak. Gyorsan felöltöztem, és renderaktam kicsit magam, aztán én is a nappali felé vettem az irányt. A két fiú Steve pajzsával játszott, miközben anyjuk éppen a reggelit készítette.
Akaratlanul is, de szemeim rögtön a kanapé felé vándoroltak, ahol ott feküdt Bucky. Szám egyből mosolyra húzódott, mikor észrevettem, hogy engem bámult. A szívem ki akart ugrani, a gyomrom pedig vetett egy bukfencet. Igen, mosanában így reagál a testem rá. Elég, ha már a közelben van, hozzám sem kell érnie.

- Szia! - lépkedtem hozzá közelebb, miközben ő ülő helyzetbe tornázta magát.

- Szia, szépségem. - mosolygott rám, és maga mellé mutatott, hogy üljek le - Hogy aludtál?

- Jól. - bólintottam, és éreztem, ahogy elvörösödik az arcom. Tényleg nem aludtam mostanában ilyen jól. Valószínűleg segített a tudat, hogy Bucky a szomszéd helységben töltötte az éjszakát, és nem több ezer kilométerre tőlem. - Te?

- Nem a legjobban, de sikerült kipihennem magam. - felelte.

- Nem hallottam, hogy álmodtál volna. - állapítottam meg.

- Most nem volt olyan vészes. - intett, majd újra elmosolyodott - Talán mert közel voltál.

- Lehet. - mondtam halkan - Figyelj csak... Mi lenne, ha kimennénk a hajóhoz? Sam már biztosan odakint van. Kicsit segítenénk neki, aztán úgyis mennünk kell majd.

- Amit csak szeretnél, hercegnő. - egyezett bele.

*Bucky szemszöge*

Fél óra múlva már a kikötőben voltunk, ahol Sam-et a hajón találtuk meg. Meg kellett hagyni, elég jól haladtak az újítással, de tényleg elkélt neki a segítség. Olivia a hajó hátsó részébe ment, hogy befejezze a munkát, amin eddig dolgozott.

- Ha ennyire képtelen vagy levenni róla a szemedet, akkor menj utána, és segíts neki. - térített magamhoz Sam hangja.

- Mi van? - néztem rá furcsán.

- Úgy bámulsz rá, mint egy kisgyerek az áhított játékra. Menj, segíts neki, ne itt rontsd a levegőt! - intett Olivia felé a kezénen tartott csavarhúzóval.

- Szerintem inkább neked kell segíteni. Van egy olyan érzésem, hogy ő jobban megoldja a dolgokat, mint te. - néztem rajta végig - Azzal a csavarhúzóval nem fog menni. - mutattam rá, és kivettem a ládából a jót - Igaza volt a húgodnak, nagyon béna vagy.

- Ó, te csak fogd be! - morogta, miközben elnevettem magam - Én nem tudom két ujjal meghúzni a csavarokat, oké?

- Ha már itt tartunk... Fel fogod venni a ruhát? - tértem rá a lényegre, amiről mindenképpen beszélni akartam Sam-mel.

- Értékelem, hogy megcsináltattad nekem, Buck, de... Nem hiszem, hogy elbírnék vele. - vallotta be.

- Figyelj, Sam! Bocsánatot akarok kérni, amiért nem hallgattalak meg. Tudom, hogy miért nem akartad megtartani a pajzsot. Elhiszem, hogy ez nehéz neked, de hidd el, hogy senki más nem lenne rá alkalmasabb, mint te. Tudom, hogy sokan bántanának, de kit érdekel? Ne azzal legyél elfoglalva, hogy mit mondanak azok, akik gyűlölnének, hanem azzal, hogy hányan támogatnak majd, és hogy hány embert fogsz megmenteni abban a ruhában.

- Nem is tudom... - láttam rajta, ahogy elgondolkodik a szavaimon.

- Mindig lesznek olyanok, akiknek nem fog tetszeni. Bármilyen címet is viselsz majd. - miután nem szólt semmit, felvetettem neki egy ötletet - Mi lenne, ha indulás előtt edzenénk egy kicsit.