After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

76. fejezet: Ikarosz

*Bucky szemszöge*

A romokon keresztül bukdácsolva jutottam el a résig, ahol az ismeretlen alak elvitte Olivia-t. Torkomban dobogó szívvel bámultam az eget, ahol már csak egy parányi kis folt látszott belőlük, aztán pár pillanat múlva az éjszaka sötétje elnyelte őket. Fogalmam sem volt, hogy mi történt, teljesen lefagytam. Kétségbeesetten fordultam Sam felé, aki éppen a földön fekvő orvosokat, és asszisztenseket ellenőrizte.

- Élnek? - kérdeztem.

- Igen. - bólintott, majd felkelt, és rám nézett - Ki volt ez?

- Nem tudom. - tekertem a fejem - De Olivia említette, hogy tegnap összefutott egy nagyon furcsa, és ijesztő alakkal a boltban, aki hasonlított rám.

- Hát... - húzta el a száját - Egy kicsit tényleg olyan volt, mint te.

- Kivéve, hogy én nem repülök, ugye? - fújtattam idegesen - Állítólag véletlenül futott belé a boltban, aztán a pasi utána ment, hogy otthagyott egy csomag paradicsomot. Olivia viszont meg mert volna esküdni rá, hogy elrakta.

- Most legalább biztosak lehetünk abban, hogy elrakta. - bólogatott Sam.

- Utána meg akarta hívni egy italra. - szorítottam ökölbe a kezeimet.

- Ki kell derítenünk, hogy ki ez az alak.

- És hogy hova vitte Olivia-t. - értettem vele egyet, majd elindultunk kifelé a kórházból. Sam útközben elintézett pár telefont, hogy nézzenek utána ennek az Isaac-nek, Ikaris-nak, vagy hogy is hívják.

- Abban legalább biztosak lehetünk, hogy nem bántja. - taglalta Sam, de tudtam, hogy csak belém próbált egy kis reményt önteni - Sokkal inkább nézett ki úgy, mint aki magának akarja őt.

- Kösz... - nyögtem fel idegesen - Igazán megnyugtató, hogy egy ilyen természetfeletti valami az én barátnőmet akarja.

- Nem mintha számítana, hogy milyen ereje van. Olivia téged szeret.

- Igen. - bólintottam - Ő az enyém.

- Megtaláljuk! - veregette meg a hátamat Sam.

*****

Nem sokkal később, mikor már hajnalodni kezdett, Sam és én a lakásomon voltunk, ahol eszeveszett kutatásba kezdtünk Olivia elrablója után. Pontosabban Sam kutatott, én pedig fel-alá járkáltam a nappaliban. Ideges voltam, én nem tudtam nyugton maradni, miközben a nő, akit szeretek, ki tudja, hogy merre volt. Egy pillanatra elidőzött a tekintetem a szoba nyitott ajtaján, ahogy pont ráláttam a bevetetlen ágyra. Pontosan úgy volt, ahogy felkeltünk belőle. Biztos voltam benne, hogy még érezném Olivia illatát, ha lefeküdnék a párnára. A gondolatra a szívem is belesajdult a hiányába. Amíg nem szakították el tőlem, eszembe sem jutott, hogy mi lenne velem, ha egyszer elveszíteném azok után, amik történtek köztünk. Úgy gondoltam, hogy sosem történhet meg. Folyton azt ígérgettem magamnak, hogy soha nem fogom elhagyni, arra viszont nem voltam felkészülve, hogy valaki majd így szakít el minket egymástól.
Amikor a konyha felé néztem, az a kép villant be, mikor a konyhaszigeten fekve kitárulkozott előttem. Láttam magam előtt a testét, ahogy minden érintésemre egyre jobban ragyogott, az arcát, amiről nem tudtam levenni a szememet, miközben a csúcsra juttattam. Annyira gyönyörű volt, soha életemben nem láttam még nála szebbet.
Aztán a torkom hirtelen újra összeszorult, ahogy eszembe jutott, hogy milyen érzés volt a karjaimban tartani, miután Karli lelőtte, és eszméletlen volt a sok vértől, amit elveszített. Az arcom égni kezdett, és ahogy lenéztem a ruhámra, észrevettem, hogy a fekete bőrkabátra rá volt tapadva a vére.
Sam a kórházba menet levette a Kapitány egyenruháját, de nekem az utolsó dolog volt, ami megfordult a fejemben, hogy átöltözzek. Most viszont, mikor leesett, hogy a ruhámra Olivia vére tapadt, azonnal levetettem magamról a kabátot, és összegyűrve dobtam az egyik sarokba.