After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

51. fejezet: Erődíler

Hosszú, üres és sötét folyosókon vezettek végig minket. Kezdtem egyre jobban beparázni, főleg, hogy a kísérőink kezében pisztoly lógott. Sam és Zemo előttem sétált, rögtön a fegyveresek mögött, míg mellettem Bucky. Mély, nyugtató levegőket vettem, amik szinte visszhangot vertek körülöttünk. Aztán hirtelen jéghideg ujjakat éreztem a kézfejemen, amik aztán az én ujjaim közé fonódtak. Visszatartott lélegzettel pillantottam Bucky felé, aki csak előre nézett, de nyugtatóan megszorította egy picit a kezemet, aztán óvatosan a szájához emelte, és megpuszilta a kézfejemet.

- Nem lesz semmi baj, hercegnő! - suttogta, alig hallhatóan, aztán leeresztette a kezünket, de nem engedett el. Testemet újra elöntötte a libabőr, és éreztem, hogy forrni kezd mindenem. Hiába próbáltam másra fogni, tudtam, hogy az érintése hozza ki ezt belőlem. Még így is, hogy a vibránium kezével fogta az enyémet.

Egészen addig el sem engedett, míg fel nem értünk az emeletre, egy nagy ajtó elé. Ott a fegyveresek utat engedtek nekünk, odabent pedig egy szőke nő várt minket.

- Helmut Zemo báró! - harsogta, mikor beléptünk az ajtón - És nézzenek oda! Kiket hozott magával?

- Selby... - hajolt meg színpadiasan Zemo - Örülök, hogy látlak.

- Én nem igazán. Főleg azok után, amit odalent csináltatok. - mutatott egy hatalmas ablak felé, ami a lenti bárra nézett, közben pedig többször végigfuttatta rajtunk a szemét.

- Elnézest a kellemetlenségért. - mosolygott Zemo, miközben közelebb rántott magához - Az egyik férfi nem szállt le az én kis virágszálamról, szóval muszáj volt közbelépni. Igaz, tündérkém? - adott egy puszit az arcomra. Legszívesebben megpofoztam volna, de színlelnem kellett, ezért csak idiótán mosolyogva bólogattam.

- Még nem mutattad be a kísérőidet. - hívta fel a figyelmet magára a nő - Csak nem a híres Mosolygó Tigris? - lépett Sam mellé - Azt hittem, hogy alacsonyabb. - intett, aztán Bucky felé vette az irányt - Te jó ég! Csak nem? - pillantott hatalmas szemekkel Zemo felé.

- De igen, drága Selby. - lépett el tőlem Zemo - A híres Tél Katonája.

- Hogy került hozzád? - kérdezte a nő izgatott tekintettel. Kezdett felmenni bennem a pumpa, hogy úgy beszélt Bucky-ról, mintha tárgy lenne.

- Ez hosszú történet. - legyintett Zemo - Viszont... A tiéd lehet, és megkapod hozzá a parancsszavakat is. - mondta neki, én pedig nem akartam elhinni, hogy mit mondott. Bármennyire is próbáltam a szerepemben maradni, kétségbeesetten néztem Bucky-ra. Ő viszont teljesen nyugodtnak tűnt, semmi érzelmet nem mutatott ki. Tényleg olyan volt, mint a Tél Katonája.

- Miért cserébe? Gondolom, nem ingyen adnád. - kérdezte Selby, de közben Bucky körül járkált, és folyamatosan tetőtől talpig méregette.

- Mit tudsz a szupetkatona szérumról? Állítólag Madripoorban van.

- Hmmm... - húzta mosolyra a száját Selby, és megsimította Bucky arcát - Valóban. Dr. Wilfred Nagel hozta létre, aki az Erődílernek dolgozik.

- Hol van ez a Nagel? - kérdezte Zemo.

- Nem fogok minden titkot megosztani veletek. - nevetett a nő, miközben egyre intenzívebben simogatta Bucky-t. Bennem pedig egyre jobban kezdett felmenni a pumpa. Végigsimított a felsőtestén, és a kabátja alá is becsúsztatta a tenyerét. Aztán a karjait kezdte el tapogatni. - Egy remekmű vagy, drágám. - mondta neki, mikor az alkarját simította végig. Aztán hirtelen megállt a csuklójánál. - Mi ez? - emelte fel a kezét, és a karszalagot kezdte nézegetni - Vibránium? Miért van ez rajta? - kapta a fejét Zemo-ra, én pedig próbáltam elrejteni a saját kezemet. Viszont bármennyire is próbáltam feltűnés nélkül csinálni, Selby észrevette. - A lány! - mutatott rám, és abban a pillanatban megéreztem egy kezet a nyakamon, hátulról. Selby elé taszigáltak, aki ugyan úgy elkapta a karomat, ahogy nemrég Bucky-ét. - Mi ez? - kérdezte a szemembe nézve.