After Love [Bucky Barnes Fanfiction] - BEFEJEZETT

69. fejezet: Ragyogás

×18+ rész!×

Miután visszaértem a lakásba, sokat nem kellett várnom, hogy Bucky is betoppanjon. Szinte rögtön utánam lépett be az ajtón.

- Hercegnő... - kezdett bele, mikor a csomagomhoz léptem, és kutakodni kezdtem benne, fehérnemű után - Meghallgatnál?

- Most le akarok zuhanyozni, oké? - fordultam felé - Aztán... Aztán talán utána.

- Jól van. - bólogatott hevesen - Találsz törölközőt a fürdőben, és ha kell, akkor a szekrényben van pár póló.

- Kösz. - bólintottam, aztán a fürdőszoba felé vettem az irányt.

Rettentő jól esett a forró zuhany, ezért sokáig álltam a víz alatt, és próbáltam lenyugtatni a gondolataimat. Megmostam a hajam, amit egy törölközőbe bugyoláltam, és úgy hagytam el a fürdőt. Csak egy szál bugyi, és egy hosszú póló volt rajtam. Éreztem magamon Bucky égető tekintetét. Az ágyon ült, a térdein könyökölt, és úgy vizslatott, miközben én fel-alá mászkáltam előtte.

- Szóval... - szólaltam meg, megelőzve őt - Randiztál.

- Igen, de... - próbált közbeszólni, de nem hagytam.

- Miért? - fordultam felé idegesen - Mármint... Azt hittem, hogy te és én...

- Jól hitted, hercegnő. - nézett rám szomorúan - Ez akkor volt, mikor először idejöttem, Yori úgymond a szárnyai alá vett. Tudta, hogy valami gondom van, ezért próbált megtenni mindent, hogy jobb kedvem legyen. Éppen a bárban iszogattunk, mikor hirtelen eszébe jutott, hogy randiznom kéne. Esélyem sem volt ellenkezni, mert Leah egyből belement. Szóval igazából nem én hívtam el.

- De elmentél a randira. - állapítottam meg.

- El. De csak azért, mert úgy gondoltam, hogy talán segít téged elfelejteni. - vallotta be.

- El akartál felejteni? Pont miután már Steve sem volt a képben?

- Nem gondoltam, hogy valaha tudnál rám úgy nézni.

- Miért nem gondoltad? - kiáltottam fel - Miért? A francba, Bucky... Amíg te vele randiztál, én magam alatt voltam. Napokig sírtam utánad, miközben te... Meg ő...

- Olivia...

- Volt köztetek valami? - bukott ki belőlem a kérdés, és félve vártam a választ.

- Nem. Semmi sem volt. Csak iszogattunk, meg beszélgettünk. Aztán eljöttem.

- Biztos?

- Biztos. - bólintott, és hittem neki. Hatalmas kő zuhant le a szívemről. Fogalmam sincs, milyen érzés lett volna, ha nem ezt a választ kapom. - Nem azért mentem el vele, mert annyira akartam, vagy mert tetszett. Azért tettem, mert egyedül voltam, és a nő, akivel lenni akartam, utált.

- Nem utáltalak, te idióta. - sóhajtottam - Soha nem tudnálak utálni... Szeretlek.

- Mi? - nyíltak tágra a szemei.

- Jól hallottad. - bólintottam - Igazából nekem is időbe telt, amíg rájöttem. De ha jobban belegondolok... Csak melletted érzem magam biztonságban, csak melletted vagyok boldog. Mikor Steve volt mellettem, akkor is csak rád tudtam gondolni. Majdnem belepusztultam abba, hogy elveszítettelek. Azt hittem, hogy csak a legjobb barátom hiányzott, de nem így volt. A férfi hiányzott, akit szeretek. A férfi, akibe úgy szerettem bele, hogy észre sem vettem. Szóval igen... Naná, hogy kiakadok azon, hogy mással randizgatsz. - nevettem fel kínomban - Velem kéne randiznod.

- Én... - nyelt egy nagyot - Én csak veled akarok randizni, hercegnő.

- Szóval? Remélem, most már elhiszed, hogy soha nem akartam kihasználni az érzéseidet. - sétáltam hozzá közelebb.