A Bébiszitter

5.

*Jungkook pov.*

Azt sem tudtam, hol kezdjek olvasni. Bár végülis szócséplés volt az egész, amiben el volt rejtve a lényeg. Gyorsan elolvastam. Megtudtam, hogy tényleg holnap kezdek, hogy másfél hónapig kell ott lennem, hogy a fiú anyja külföldön lesz, meg amiket eddig is tudtam. Csak a fiú nevét nem tudtam meg, és ez kicsit idegesített. Hiába kérdeztem meg a főnökömet, nem válaszolt. Rengeteg fiú név eszembe jutott, de mindet elvetettem. Gondolkodtam ezen még egy darabig, utána kimentem a kertbe ledolgozni az ebédet. Általában bent szoktam edzeni, de jó idő volt, így kijöttem.

Edzés közben annyit gondolkodtam, hogy azt vettem észre, hogy fáradtan fekszek a fűben, és az eget bámulom. Sűrűn csináltam ezt, hogy kicsit kikapcsoljak, és a pszichológusom szerint is jót tesz a lassan jelentkező depressziómra -ami nem mellesleg szintén az álmom és hasonlók miatt van-. 

Sokszor képzeltem el, ahogy ugyan ezt teszem, csak valakivel, akit szeretek. Néha kivettem a fejem alól az egyik kezem, és magam mellé nyúltam, azt remélve, hogy megfoghatom valaki kezét, de mindig csalódnom kell. Sosem volt ott senki, csak a füvet szoktam markolászni. Olyankor szomorkásan teszem vissza a fejem alá a kezem, és csak tovább bámultam az eget. Szerettem a felhőket nézni, hogy milyen alakjuk van vagy merre haladnak és milyen sebességgel. 

Annyira lenyugodtam, hogy a fejfájásomat sem éreztem. Viszont annyit néztem a felhőket, hogy lassan elaludtam. Elég sokat alszok mostanában, de így is úgyis fáradt leszek, szóval teljesen mindegy. Most kivételesen nem jelent meg szokásos álmom, ahelyett viszont a Jiával való veszekedést láttam magam előtt.

Pár óráig még szunyókáltam a füvön, mikor egy kezet éreztem a vállamon, ami rázogatni kezdett.

- Jungkook. Jungkook. Ébredj, álomszuszék!

- Taehyung, menj a francba. - ki se nyitottam a szememet, csak elfordultam. - Fáradt vagyok.

- Majd alszol éjjel. Ébresztő!

- Ah, faszom. - felültem. - Mit akarsz?

- Bulizni.

- Anyád! - visszadőltem. - Épphogy nem fáj a fejem, te meg azt akarod, hogy reggelre meghaljak? Amúgy meg holnap munkám lesz.

- Nem unod még a gyerekeket? - kérdésére csak megforgattam a szememet. Szerintem nem volt olyan nap, amikor találkoztunk, és nem kérdezte volna ezt meg tőlem.

- Nem! Szeretem a munkámat.

- És miért alszol a kertben?

- Mert miért ne? Edzettem kicsit és elaludtam.

- Az edzés látszik is. - utalt a pólómra, amit kicsit átizzadtam.

- Kuss. Mit akarsz, mit csináljunk?

- Dumáljunk. Mi van veled és Jiával?

- Bármiről beszélhetünk, csak erről nem. De szó szerint bármi másról!

- De engem érdekel. - oldalamba fúrta egyik ujját, hogy piszkáljon.

- Csak összevesztünk.

- Kitalálom: megint nem akarsz vele lefeküdni, és úgy érzi nem elég jó neked.

- Túl sok mindent osztok meg veled. De amúgy igen. Megint nyavalygott.

- Mondtam már, hogy szakíts vele. Úgysem akarsz vele lefeküdni, akkor minek tartod magadnál?

- Mert szép.

- Szerelmes vagy?

- Jiába? Nem, köszi! Csak kedvelem. Az nem ugyanaz. Az álmomban lévő személybe vagyok valamiért szerelmes.