*Jungkook pov.*
A randink után hazasétáltunk. Útközben sokat nevetgéltünk. Valójában Jimin nevetett mindenféle viccen, én meg csak rajta mosolyogtam. A nevetésre nem voltam képes, és amúgy sem éreztem ezeket viccesnek. Csak Jimin aranyosságán mosolyogtam.
Útközben párszor majdnem nekimentem egy-egy oszlopnak. Eléggé elmerültem a gondolataimban. Alig figyeltem oda bármire is. Mindig Jiminnek kellett elrántani. Ő rajtam nevetett, én pedig csak bénaságomon mosolyogtam. Valójában azon filóztam, hogy hogyan beszéljem ezt meg Jiminnel. Otthon is, ahelyett, hogy kinyitottam volna az ajtót, inkább nekimentem.
- Jungkook. Figyelj már. - elengedte a kezemet, és kinyitotta az ajtót, amíg én a fejemet fájlaltam.
- Miből van ez az ajtó? - léptem be rajta.
- Amiből minden másik. - csukta be utánam. - Egyáltalán miért mentél neki?
- Elbambultam. - mentem be a konyhába.
Utánam jött. - És miért?
- Csak gondolkodtam. - Jimin örömére kivettem a hűtőből egy banános tejet.
- De legalább már jobban vagy. - utalt a tejre. - Legalábbis azt hiszem.
- Egy kicsit talán. - gondolkodtam el. - Tényleg jó volt kimozdulni kicsit.
- Örülök, hogy jobban vagy. - mosolyodott el lágyan.
- Valahogy én is. - mosolyodtam el én is.
Kínos csend állt be, ami nem is volt kínos. Engem elvarázsoltak Jimin szemei, szóval azt sem tudtam, hol vagyok. A mosoly mondhatni ráragadt az arcomra. Szemeimben nagy valószínűséggel látható volt egy kevés bánat, de egy sokkal nagyobb adag szerelem is.
Arrébb tettem a tej dobozát, és a pultra támaszkodtam. Jimin a pult előtt ült, így közelebb kerültem hozzá. Finoman megfogtam a kékség kezét, akinek ettől megjelent az arcán egy kis pír. Közelebb hajoltam, hogy tudjak adni a kékség ajkaira egy hosszú puszit.
- Imádlak. - suttogtam Jiminhez közel. Erre ő nem reagált, csak elpirulva hajtotta le a fejét.
- Miért akarsz mindenáron zavarba hozni? - nézett vissza rám.
- Élvezem. - húztam meg a vállam.
- Tudod - kezdett bele a témaváltásba, miközben egy ujjával cirógatta a kézfejemet -, mielőtt még elmentünk volna, azt mondtad bepótolhatjuk, ha elég jól nézek ki. - harapott alsó ajkába. - És, ahogy láttam, eléggé tetszett a ruhám. Szóval van kedved?
Elgondolkodtam. - Nem is tudom.
- Nem muszáj. - mosolygott rám, nem túl őszintén.
- Hidd el, én szívesen rád másznék. - hajoltam kicsit közelebb. - És most talán meg is teszem.
- Ezt hogy érted? - döntötte oldalra a fejét.
Válasz helyett finoman övéire tapasztottam saját ajkaimat. Nyelvemet hamar átvezettem a szájába. Ő, mint aki ki van éhezve, felállt a székről, és átvette a vezetést a csókban. Nem lepett meg, mostanában elég sokszor vette át a vezetést. Egy rövid időre elváltunk, így Jimin át tudott jönni a pult másik oldalára. Ezután szinte azonnal feldobta magát a pultra, és magához húzott egy újabb csókra. Egy pillanatra el is mosolyodtam.
Pár percen belül szinte már Jiminen feküdtem a pulton, és a nyakát trancsíroztam. Az a valami, ami visszatartott, egy pillanat alatt kiszállt belőlem. Csak rá kellett szánnom magam erre.
YOU ARE READING
A Bébiszitter
Teen FictionJeon Jungkook egy 22 éves bébiszitter, aki remekül végzi a dolgát. Egy nap viszont kap egy egy hónapos munkát, ami eddigi legnehezebb feladata lesz. Vajon sikerül neki elvégezni, vagy beleőrül a feladatba?