A Bébiszitter

35.

*Jungkook pov.*

Félve vártam a választ. Nem voltam biztos benne, hogy a fiú igent mond. Sosem szerettem az ilyen kérdéseket. Sem ha én teszem fel, sem ha más teszi fel nekem. Igaz, az utóbbira még nem volt példa, de még bármi lehet.

Gondolataim közben rá sem mertem nézni a fiúra. Inkább a füvet vagy a tájat bámultam. Néha a tekintetem visszakívánkozott rá, de egyből el is kaptam. Azalatt a pár másodperc alatt leszűrtem a tekintetéből, hogy megfontolja a válaszát. Éreztem, hogy ez lesz. Biztos azon gondolkodik, hogy hogyan fogalmazza meg a nemet, anélkül, hogy megbántana. Talán nem is gondolta komolyan, hogy szeret. Vagy mégis, de nem akar kapcsolatot, csak egy ágyas kalandot. Kezdett elfogni a pánikroham, de nem dobhattam ki az ölemből a szőkét, hogy berohanjak egy adag gyógyszerért, így uralkodtam magamon.

- Igen, szívesen! -  érkezett a válasz, mire meglepve kaptam fel a fejem.

- Tényleg? - kérdeztem vissza nagyra nyílt szemekkel.

- Miért? Azt hitted, nemet mondok? - kérdezett kuncogva, mire kissé szaggatottan bólintottam, de erre csak jobban elnevette magát. Értetlenül néztem rá, mire a nyakamra simított, és édes mosolyra húzta a száját. - Miért mondtam volna nemet? Hiszen szeretlek.

- Annyira elgondolkodtál a válaszon, hogy azt hittem nemet mondasz. - hagytam figyelmen kívül az utolsó mondatát. - Nem voltam biztos benne, mit csinálok. - újra megvakartam a tarkómat.

- Gondolkodás nélkül igent mondtam volna! - magához ölelt, amit készséggel viszonoztam.

- Egyébként - kezdtem bele, miután elengedtem - én is szeretlek. - megpusziltam pisze orrát, mire elpirult.

- Talán menjünk be lassan. - kiszállt az ölemből, és besietett. Kuncogva mentem be utána, és a konyhában átöleltem hátulról. Annyira imádom ezt a fiút. Annyira édes, főleg ha elpirul. Gyengéden belepusziltam a nyakába, és mélyen beszívtam finom illatát.

- Mit szeretnél ma csinálni? - kérdeztem még mindig a nyakába hajolva. - Elvigyelek valahova?

- Nem kell. Jó itthon.

- Biztos? Szívesen elviszlek valahova. Bárhová. - újabb puszival adományoztam meg.

- Édes vagy, de nem kell.

- Te vagy édes. - búgtam a nyakába.

- Ha te mondod.

Felkaptam a fejem. - Valami baj van? Olyan szomorkásan beszélsz. - nem válaszolt. - Megbántottalak valamivel?

- Dehogy. Csak nem akarom, hogy elmenj. - felém fordult, és a nyakamba bújt.

- Jaj, édesem - szorosan öleltem magamhoz. - Meg fogjuk tudni oldani. Ne aggódj ezen. Ha kell, fel is mondok miattad.

- Miattam? - eltolt magától. - Csak mert én szeretném, nem kell felmondanod. Ha szereted a munkád, akkor csináld, nem akarok az utadba állni.

- Nekem csak te számítasz. Ha azt szeretnéd, hogy felmondjak, akkor megteszem.

- Őszintén, nem tudom mit szeretnék. - akkorát sóhajtott, mintha én szívtam volna ki belőle az életet. - Először is fürdeni, meg kezdeni valamit a nyakammal, hogy ne nézzek ki úgy, mint egy boci. De szerintem még ráérünk gondolkodni ezen pár napig.

Kissé megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Megpusziltam, majd gyengéden a karjára fogtam, és felhúztam a fürdőbe. - Lefürdetlek, oké?

- Oké?

Ajkamba harapva mosolyodtam el. Kibújtattam a pulcsijából, végigsimítottam minden karcolásán, ezután mindre adtam egy puszit, végig a szőke szemébe nézve. Közelebb léptem hozzá, és lágyan tapadtam ajkaira. Végignyaltam alsó ajkán, mire leengedte állát, én pedig átdugtam nyelvemet a szájába. Lassú tempót vettem fel, nem akartam sietni. Szinte magamat izgattam fel ezzel, de valahogy élvezettel töltött el az egész. Az erotikus csók közben bevezettem a kezem a fiú pólója alá, a derekára, a szőke pedig átkarolta a nyakamat. 

Lassan lejjebb vezettem a kezem a szőke fenekére, amibe belemartam. A szőkeség egyből elrugaszkodott és felugrott az ölembe, a lábát átkulcsolta a derekam körül, addig én a combja alatt tartottam. Előre léptem hármat, ezzel a falnak szorítottam a fiút. Lazítottam kicsit a kezemen, majd újra megszorítottam a szőke feszes farpofáit, majd még egyszer és még egyszer. Az első párba Jimin belenyögött halkan, amitől hátrahajtotta a fejét, így hozzáfértem a nyakához. Egyből a felkínálkozó bőrre tapadtam, és csókolni kezdtem. Hiába nem akartam harapdálni és szívni, imádtam a nyakát, ezért mégis elkezdtem, aminek a jutalma pedig egy kissé fájdalmas sóhaj volt.

- Kook... - sóhajtotta a nevem. Nyelvem alatt éreztem, ahogy egy óriásit nyelt. - Ha folytatjuk, ebből nem lesz fürdés.

- Kit izgat a fürdés?

- Engem. - lábaival elengedte a derekamat, így letette a lábait, és elengedte a nyakamat. - Fürdeni szeretnék. De ha szeretnéd, velem tarthatsz. - ajkába harapott, ami kellően kezdett beindítani.

Válaszként nekitoltam a falnak, így a fejünk kivételével mindenünk összeért. Egyik kezemet a feje mellé tettem, a másikat pedig a nyakára tettem, mire ő elpirult kissé. Megfogtam mindkét csuklóját, és a feje fölé emeltem, így csókoltam meg nyelvesen és keményen. Szerencsére viszonzásra leltem; a fiú nyelve is átkerült az én számba. A lehető legjobban simultam hozzá, így egy papírlap sem fért volna közénk. Ettől viszont tagjaink is összedörzsölődtek, ezzel mindkettőnket izgatva. Halkan belenyögtem a csókba az érzés miatt. Végül a fiú alsó ajkára harapva váltam el tőle. Egyből lekaptam a pólóját, velem párhuzamban ő is az enyémet. A szőke pimaszul elmosolyodott, miközben mutatóujjával körberajzolta a kockáimat. Mindeközben én próbáltam takarni, hogy félig-meddig már felizgultam rá.

- Talán tényleg nem fontos a fürdés. - szája sarkánál kidugta kicsit a nyelvét. - Igaz, még nem volt részem fürdős szexben, de szívesen kipróbálnám.