A Bébiszitter

19.

*Jungkook pov.*

Fél óra elteltével sem tudtam elhinni, hogy Jimin egy fiúval van. Tudtam, hogy a saját nemét szereti, de nem tudtam, hogy együtt is van valakivel. És mi ez a név? Liam. Fura. Az fix, hogy nem koreai.

A konyhából figyeltem a két "szerelmes párt". Szerintem nincsenek is együtt, csak Jimin azért szedte fel, hogy féltékennyé tegyen. Aranyos. De nem leszek féltékeny. Nem vagyok szerelmes, nem fog zavarni, ha ezek itt összebújnak. Maximum az, hogy ha csókolóznak, de az is csak azért, mert 4-5 nappal ezelőtt Jimin velem smárolgatott pontosan ott.

De ha ő így, akkor én is így.

*Jimin pov.*

Ez már most nem jó. Liam mellkasa egyáltalán nem kényelmes. Bárhogy fekszem, sehogy se jó. Konkrétan hozzá sem akartam érni, de muszáj volt azt a látszatot kelteni, hogy együtt vagyok Liammal.

Jungkookra néztem. Szinte azonnal szembetaláltam magam a rosszalló fekete szemeivel, amitől melegség járta át mindenemet, közben meg kirázott a hideg.

- Fázol? - kérdezte a félig-meddig alattam fekvő. Megráztam a fejem, de továbbra is Jungkookot néztem. Kissé mintha zavarba is jöttem volna, és talán el is pirultam, amitől a konyhában álló férfi elmosolyodott. Egy pillanatra lehunytam a szemem, és elképzeltem ennek az egésznek a végeredményét, majd kinyitottam a szemem. Aprót sóhajtva néztem vissza a tévére, mikor Jk felment az emeletre. Miután fentről ajtócsukódást hallottam, elengedtem Liamot. - Naa.

- Jk nincs itt. Most nem kell csinálnunk.

- Csak akkor csináljuk, ha itt van? Ez nem igazság.

- Ha nem tetszik hazamehetsz, holnap találkozunk.

- Oké. Anyám úgyis kinyírna. - felállt, a homlokomra puszilt, majd kiment a házból.

Tovább tévéztem. Igaz, hogy nem figyeltem rá, de legalább volt háttérzaj. Szerintem úgy néztem a tévére, mint egy zombi, amit egy óra múlva meg is jegyeztek.

- Jimin, úgy nézel, mint egy zombi. - ebből semmit nem hallottam. Tovább bámultam a készüléket pislogás nélkül, ami szerintem fél órája tartott. - Jimin! - megráztak, mire felnéztem.

- He? - kicsit illetlen voltam, de ez van. Most Jungkookról van szó, máshogy nem fogok beszélni vele.

- Úgy nézted a tévét, mint egy zombi. Jól vagy? És hova lett Liam?

- Elment.

- Mintha magamtól nem jöttem volna rá. - megforgatta picit a szemét, mire én is így tettem. - Hova ment?

- Haza. Miért érdekel? - visszanéztem a tévére.

- Csak úgy. - leült mellém, mire felálltam. - Hova mész?

- Jelenleg békén hagylak. - ezzel felmentem.

*Jungkook pov.*

Furcsálltam Jimin viselkedését. Tudom, hogy azt mondtam, hagyjon békén, de attól még nem kell elmennie, ha ideülök. Meg ez a Liam ügy. Szerintem baromság. Látszik Jiminen, hogy ki nem állhatja azt a srácot. De így most el kell halasztanom vele a beszélgetést. Majd megpróbálom később, ha már agybajt kapok az ideiglenes pasijától.

***

Már éjjel volt, mélyen aludtam. Éppen egy álmom ellen küzdöttem, mikor hangokat hallottam. Sikoltozó és nyöszörgő hangokat. Felültem, és hallgatóztam. Megesik, hogy néha képzelődök, de most úgy hallottam, nem ez a helyzet. A falak ugyebár nem hangszigeteltek, így sok minden áthallatszik. Mivel rajtam kívül csak Jimin van a házban, ezért gondoltam, vele volt valami. Én vigyázok rá, muszáj lesz megnéznem, mi baja.