A Bébiszitter

9.

*Jimin pov.*

Mikor kinyitottam a szemem, a kanapén feküdtem. Lábamnál egy alakot láttam homályosan, biztos Jungkook. Sajgott a fejem, amin egy félig-meddig vizes rongy hevert. Mellettem halkan szólt a tévé, de semmit nem láttam belőle. Olyan homályos volt minden. Fejemhez nyúltam, de fájt, így felszisszentem. A mellettem ülő azonnal rám kapta a fejét.

- Ébren vagy? - bólintottam egy aprót. Még ez is nagyon fájt. - Hogy vagy?

- Fáj a fejem.

- Kapsz már levegőt?

- Mondjuk. Mi történt?

- Elájultál.

Megpróbáltam felülni, hogy jobban lássam Jungkookot, de belenyilallt a fejembe a fájdalom. Jungkook viszont azonnal reagált, megfogta a vállamat, és visszafektetett.

- Ne mozogj. Hozok neked valamit. - ezzel kiment a konyhába. Annyira fura volt. Sosem foglalkoztak még velem ennyit. Kedves volt tőle. Hamar vissza is jött egy bögre teával. - Segítsek? - bólintottam egyet. Alig bírtam megmozdulni, nemhogy egyedül igyak is.

Jungkook óvatosan megemelte a fejemet, és a számhoz tette a bögrét. Belekortyoltam a teába. Nagyon jó lett! Szerintem jobb mint az enyém. Picit eltoltam Jk kezét, mert leégettem a nyelvem. Visszafeküdtem, és becsuktam a szemem.

- Aludni szeretnél? - bólintottam a kérdésre. Fáradt voltam és nagyon fájt a fejem. - Akkor hagylak. Zavar a tévé? - megráztam a fejem. Segített aludni. Mondani is akartam valamit, de nem ment. Meg sem tudtam szólalni. Máskor sem szokott menni, de most akartam beszélni, viszont nem ment.

Tudtam, hogy Jk ott ül mellettem, ezért a kezét kezdtem keresni. Meg is találtam, így megfogtam. Éreztem magamon a férfi tekintetét, de nem éreztem zaklatottnak. Szinte azonnal megnyugodtam, mert nem húzta el a kezét. Nem tudtam zavarja-e, mert nem láttam őt. Viszont az biztos zavarta, hogy minden erősebb fájdalmamnál megszorítottam a kezét. De legalább hamar elaludtam. Jó volt tudni, hogy van mellettem valaki.

*Jungkook pov.*

Fura volt, hogy Jimin a kezemet fogta. Igaz, nem annyira, mint tegnap, de akkor is az volt. A kezemet viszont nem húztam el. Gondoltam, hogy okkal fogta meg, talán zaklatott. Az már rosszabb volt, hogy mindig megszorította a kezem, gondolom, a fájdalom miatt. Így sem húztam el a kezem. Ha megnyugtatja, akkor fogja nyugodtan. Lejjebb halkítottam a tévét, mert Jimin aludt, és hangosnak éreztem. Hallottam egy halk nyögést mellőlem, ezért odakaptam a fejem. Gondoltam, hozok egy vizesebb kendőt, ezért felálltam, de nyöszörögni kezdett.

- Csak hozok valamit a fejedre. Aludj tovább. - kimentem, és bevizeztem a kendőt hideg vízzel. Fogtam egy másikat is, a kettő közé pedig jeget raktam, hogy hidegebb legyen. Kivittem, és a fiú fejére raktam.

- Ne... Ez nagyon rossz.

- Tudom, de segít. - visszaültem mellé. Újra Jimin keze volt az enyémen, most viszont össze is kulcsolta az ujjainkat. Ajkaimat csíkká préselve néztem őt. - Zaklatott vagy? - nem kaptam választ, biztos elaludt. Inkább hagytam. Nem akartam még egyszer felkelteni. Reggel sem akartam, az is véletlen volt. Nem tudtam, miért viselkedik így, és miért változik ilyen sűrűn a hangulata.

A lassan telő percekből órák lettek. Vagy 50 filmet és mesét megnéztem. Jimin továbbra is fogta a kezemet, pontosan ugyanúgy. Kezdtem fáradni, de nem mertem aludni. Lassan éhen haltam, de felállni sem mertem, hogy főzzek valamit. Megpróbáltam elvenni a kezemet, de a fiú csak szorosabban fogta. Rendelhettem is volna valamit, de ha megjön, fel kell állnom, az meg nem megy. Nem mertem megmozdulni. Bármit csináltam, Jimin is megmozdult. Tudtam, hogy nem kellett volna, de éhes voltam, így nagyon finoman megráztam. Halk nyöszörgést hallottam, és szembetaláltam magam a csokibarna szemekkel.

- Miért?

- Éhes vagyok. Főzök valamit, és eszek, addig aludj nyugodtan. Hogy van a fejed?

- Fáj.

- Akkor aludj tovább nyugodtan. - elengedtem a kezét, és kiment. Láttam ahogy utánam akar jönni, csak nem ment neki. - Jimin, maradj ott. - visszamentem hozzá. - Nem tesz jót annyira, ha most mozogsz. Inkább aludj tovább, hamarosan jövök.

- Nem menj el.

- Nem lesz baj. Mitől félsz ennyire?

- Hagyjuk. - becsukta a szemét.

Finoman az arcára tettem a kezem. Tűz forró! Elvettem az egyik kendőt a fejéről és óvatosan áttöröltem vele az arcát, majd kimentem a konyhába. Előkerestem a hozzávalókat és főzni kezdtem. Közben végig figyeltem Jiminre, nehogy baja legyen. Fogalmam sincs, miért ájult el, de nagy valószínűséggel miattam, mert zavarba hoztam. Azért remélem, este már jobban lesz. Senkit nem szerettem rossz állapotban látni, főleg nem gyereket. És Jimin még gyerek. Csak 17 éves, még gyereknek számít. Most én felelek érte másfél hónapon át, az én felelősségem, ha baja lesz. Bár van egy olyan sejtésem, hogy az anyját nem izgatja.

Lassan befejeztem a főzést. Nem vittem túlzásba, meg levesen kívül nem sok mindent tudok megcsinálni. Kivittem két tálat, benne levessel. Letettem őket az asztalra, és finoman keltegetni kezdtem az alvó fiút.

- Jimin. Csináltam ebédet.

- Nem vagyok éhes.

- Enned kell valamit. Hidd el jól fog esni.

- Nem...

- Jimin, légy szíves.

- Jó...

Bólintva segítettem neki felülni. Leültem mellé, és odaadtam az egyik tálat.

- Segítsek? - nem kaptam választ, de láttam, hogy enni kezd. Picit elmosolyodtam. Elég élénken ette, remélem ízlett neki. Annyira elbambultam rajta, hogy elhűlt a levesem. Hirtelen visszatértem a valóságba, és enni kezdtem. A szemem sarkából láttam, ahogy Jimin próbált visszafeküdni. Letettem az asztalra a tálamat -úgyis végeztem-, és segítettem neki visszafeküdni. - Finom volt?

- Igen. Köszönöm.

- Szívesen. - betakartam, mert úgy éreztem, hideg van. Kivittem a tálakat, majd visszaültem mellé. Megint megéreztem Jimin kezét a sajátomon. Ujjait az enyémmel összekulcsolta, és becsukta a szemét. Ettől elég melegem lett, de fél kézzel nem tudtam levenni a pulcsimat. Nem tudom, mi bajom van. Igaz, hogy Jimin szakasztott úgy nézett ki, mint az álombeli szerelmem. Na jó, nem fogok beleszeretni Jiminbe! Egyrészt kiskorú, másrészt a nőket szeretem. De valahogy mégis jól esett, hogy valaki végre fogja a kezem és máshogy bánik velem. Később is szeretnék ilyet érezni. De inkább egy lánnyal, sosem voltam még fiúval.

*Jimin pov.*

Nem tudtam aludni. Próbáltam, de nem ment. Az, hogy Jk kezét fogtam nagyon megnyugtatott. Féltem valamitől, de nem tudom, mitől. Elég sűrűn voltak rémálmaim, és anyámmal sem voltam túl jóban. Talán elmondhatnám valakinek. De mégis kinek? Nincs senkim.

Csukott szemmel, lassan, ügyelve a fejemre megfordultam, és befeküdtem Jungkook ölébe. Elhelyezkedtem, és magamhoz húztam a kezét. Tudom hogy nagyon fura volt, de szinte azonnal elaludtam.

*Jungkook pov.*

Konkrétan szívrohamot kaptam, mikor Jimin feje az ölembe csúszott, a kezemet pedig magához húzta. Ki is hagyott pár ütemet a szívem. Nem tudtam, mit tegyek. Úgy zakatolt a szívem, hogy majdnem le is állt. Megértem ha zaklatott vagy fél, mert én is szoktam, de ez nagyon fura! Nem bírtam ezt, és el akartam menni, de nem ment. Nem akartam felkelteni. Ehhez nehezebb volt hozzászokni, mint a kézfogáshoz. Bár aludt már a mellkasomon is, de akkor legalább feljebb volt a feje. Félve néztem Jimint, és szinte levegőt sem vettem. Ha felkel, akkor megkérdezem tőle, mitől fél ennyire. Volt már 1-2 barátnőm, de még senki sem feküdt az ölemben. Sem a mellkasomon. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, és inkább a tévére koncentráltam. Sajnos nem ment annyira, mivel Jimin folyton mocorgott, biztos kényelmetlen volt. Megértem, nem hiszem hogy kényelmes valaki lábán aludni.

Lassan megszoktam, hogy Jimin az ölemben fekszik. Később már nem volt annyira fura. Viszont kezdtem álmosodni. Elaludni viszont nem mertem. De nem sikerült ébren maradni, és elbóbiskoltam.