A Bébiszitter

50.🔞

*Jungkook pov.*

Már Jimin fölött térdeltem négykézláb az ágyon. Megint épp a nyakát trancsíroztam. A kékség pedig már próbált eltolni nem is egyszer. De nem hagytam neki. Annyira imádtam a területet, nem bírtam elszakadni onnan.

Végül csak sikerült elválnom a nyakától. De csak a pólólevétel erejéig. Levettem az övét és a sajátomat is, utána azonnal visszatapadtam a nyakára. A századik eltolási próbálkozásnál végre áttértem a kékség kulcscsontjára, majd a mellkasára. Mellbimbóinál hosszabb ideig elidőztem. Egyiket a fogam közé csíptem, és szívni kezdtem, a másikat csak a tenyeremmel kényeztettem. Ezek után áttértem a hasára. Az alhasánál is sokáig elidőztem, melynek néhány hangos sóhaj lett a jutalma.

Miután a felsőtestén végeztem, egy mozdulattal lekaptam róla a nadrágot. Hogy egy helyen tartsunk, a saját nadrágomból is kibújtam, így mindketten alsóban voltunk. Lejjebb csúsztam az ágyon, hogy odaférjek a kékség combjaihoz. Először csak apró csókokkal hintettem be, majd elkezdtem befelé haladni. Miután jó pár helyen megszívtam Jimin belső combját, kicsit feljebb emeltem a fejemet. Jimin szemébe néztem, majd lassan, anyagon keresztül végignyaltam a kékség álló tagján. Szinte éreztem, ahogy Jimin farka megrándul. Elmosolyodva néztem fel rá, ezzel csak jobban kínozva őt.

- Ne húzd már! - húzott fel magához egy csókra, ezzel pedig fölém tornyosult. Nem is vettem észre.

- Mit csinálsz, kékség? - kérdeztem lihegve.

- Most én jövök. - hajolt a nyakamhoz, és erősen megszívta. Ettől nem tudtam bent tartani a hangomat, és nyögtem egy hangosabbat. Röviden ő is elismételte azt, amit én nem rég csináltam vele.

Miután befejeztük egymás izgatását, visszavettem a dominanciát. Már rég lekerült rólunk az alsó. Egy pillanatra közben le kellett állnom, annyira megbabonázott Jimin teste. Miután kibámészkodtam magam, egyenesen a kékségre hajoltam. Számmal munkálkodni kezdtem tagján, addig pedig 3 ujjamat a szájába tettem. Miután elég nedvesnek éreztem az ujjaimat, és Jimin előváladékát is megéreztem a számban, minden munkát abbahagytam rajta, és nyílásához illesztettem az egyik ujjam. Lassan belé engedtem, de mivel jól fogadta, ezért szinte egyből bevezettem a második ujjamat is. Ezt eltartott egy ideig, mire megszokta, de még ezt is jól viselte. A harmadik ujjamat már elég nehezen akarta megszokni, de néhány csókkal enyhítettem a fájdalmát.

Mikor már elég tágnak éreztem, kihúztam mindhárom ujjamat. Kihúztam a fiókot, és kivettem belőle egy gumit. Már húztam volna fel, mikor a kékség megállított. Ő akarta felhúzni rám, ezért odatoltam neki a farkamat. A kékség elvette a gumit, majd lassan felgörgette tagomra. Ez után lemásztam az ágy végébe, és bepozicionáltam magam.

- Mehet?

- Ne kérdezd már meg folyton! - rivallt rám, amit egy igennek vettem.

Lassan elkezdtem Jiminbe ereszkedni. Először csak makkomat engedtem belé, és vártam, amíg megszokja. Mikor elértem ezt az állapotot, egészen tövig ereszkedtem a kékségben. Lassan kihúzódtam belőle, hogy csak a makkom maradt benn, majd újra beereszkedtem. Ezt ismételtem egyre gyorsabban és gyorsabban. A kezemmel is kezdenem kellett valamit, ezért erőteljesen ráfogtam Jimin farkára. A kétszeres, intenzív ingerlés miatt a kékség szinte már nyögni sem tudott.

- Ko...okh... - nyögdécselte nevemet nehezen.

- Jimin-ah! - válaszoltam hangosabban, mikor a kékség a markomba élvezett, én pedig fél percen belül a gumiba.

Lihegve döntöttem a fejem Jimin szívásokkal, harapásokkal tarkított, forró mellkasára. Mindketten őrült tempóban kapkodtuk a levegőt. Miután kicsit rendezni tudtam szívverésemet, kihúzódtam Jiminből, és a gumit egy zsepiben a kukába hajítottam. Lassan a kékség mellé feküdtem, ezzel párhuzamban betakartam magunkat. Partnerem szinte azonnal a mellkasom közepére feküdt, oda, ahol a legjobban hallhatta heves szívverésemet.

- Ez iszonyatos volt! - szólalt meg Jimin pár perc múlva. - Kiköptem a tüdőmet.

- Én is, hidd el. - simítottam hátára, és adtam puszit ázott tincsei közé. - És még csak délután négy van. - néztem meg az órát.

- Ugye, ma már nem akarsz ma még csinálni valamit? - emelte rám fáradt tekintetét.

- Dehogy is. Én is elfáradtam.

- Ez volt életem legjobb szeretkezése. - helyezte vissza fejét a mellkasomra. - És még jobb lenne, ha nem kérdezgetnél folyton.

- Csak szeretnék vigyázni rád. - adtam neki egy újabb puszit. - Nem szeretném, hogy bajod essen.

A kékség fülemhez emelte a száját. - Csodás apa lenne belőled. - mondta, majd gyengéden megharapta fülcimpámat, amit én hang nélkül tűrtem. Nem volt fájdalmas érzés, mivel alig volt észrevehető.

Valahogy komoly arccal néztem előre. Valahogy büszkeséggel töltött el Jimin utolsó mondata. Behunytam a szememet. Visszaemlékeztem a múltra, mikor anyám mondta ugyanezt. Azóta úgy éreztem, hogy nekem szülőnek kell lennem. Persze, attól még féltem, de tudtam, hogy majd egyszer képes leszek rá.

- Kook, figyelsz rám? - hallottam meg a kékség hangját.

- Tessék? - néztem rá a fejemet rázva. - Ne haragudj, elgondolkodtam.

- Azt kérdeztem, éhes vagy-e? - ismételte el a kérdést.

- Egy kicsit. De, ha te igen, akkor csinálok neked valamit. - már keltem volna ki az ágyból.

- Maradj még. - húzott vissza maga mellé. - Nem fontos az étel.

Mosolyogva bújtam vissza hozzá. Mindkét karommal húztam magamhoz a lehető legszorosabban. Annyira szeretem, még saját magamtól is meg akarom védeni. És ezt éreztetni szeretném vele. Hogy bármiben a segítségére leszek, ha kér segítséget. Hogy bármi áron megvédeném, akár le is lövetném magam érte.

- Szeretlek. - suttogtam neki, alig hallhatóan. A nagy csöndben biztosan meghallotta. De hallottam valami halk hangot. Mintha Jimin visszamondta volna.

Szerintem Jimin egy valódi angyal. Egy földre szállt angyal. Meg sem érdemlem. Ő sem érdemli meg ezt az életet. Se engem. Ezzel nem arra célzok, hogy szakítani szeretnék. Rég voltam már ennyire boldog. Már nem szedek gyógyszereket, és rémálmom is maximum kétszer van egy hónapban. És ezt mind Jiminnek köszönhetem. Ő az én védangyalom. Nélküle már nem lennék. És most már látom az életnek a jó oldalát is. Talán néha még elnyom a szomorúság, de olyankor Jimin itt van, és mindenben segít. Pedig soha nem kértem. És soha nem is fogom kérni.

- Kook. - szólított meg gondolataim főszereplője.

- Tessék, Picur? - néztem le rá.

- Te miért szeretsz engem? - tette fel a kérdést.