A Bébiszitter

53.

*Jungkook pov.*

Jimin szavai meghatottak. Semmiféle hálával nem tartozott nekem. Én tartoztam neki.

- Inkább én tartozom neked. - kisöpörtem kósza tincseit a szeméből. - Főleg, mert nem terveztem megváltoztatni az életedet.

- De megtetted. Méghozzá jó irányba. - arcomra simított, majd kikerült. - Most csináljunk ebédet.

- Várj egy kicsit. - visszahúztam.

- Mit szeretnél? - mosolyodott el.

Finoman arcára fogtam, és a lehető leglágyabban megcsókoltam. Ezzel nem leptem meg a kékséget, azonnal viszonozta. Már sokkal bátrabban csinálta, ezt bizonyította, hogy nem egyszer harapta meg alsó ajkamat. Mindnél belesóhajtottam kicsit a csókba. Végül én haraptam egy erősebbet Jimin alsó ajkára, majd lassan elváltam tőle.

- Most már csinálhatunk ebédet? - kérdezte meg a kékség.

- Sietsz valahová?

- Nem. - válaszolt gyanúsan.

- Hazudsz?

- Dehogy! - vágta rá azonnal, ismét gyanúsan.

Inkább nem mondtam semmit. Tudtam, hogy hazudik, de majdcsak elmondja. A pulthoz álltunk, és főzni kezdtünk. Nagyjából 11-re végeztünk. Ekkor Jimin egy puszi után felment a szobánkba. Nem tudtam, mit csinál de nem mentem utána. Mikor lejött, már szépen felöltözött, és épp az inge ujját igazgatta.

- Kook, nekem most... - félbe szakítottam.

- Menj csak.

- Tessék? - értetlenkedett.

- Gondolom úgy akartad befejezni a mondatot, hogy el kell menned valahova. - világosítottam fel.

- Pontosan. - meglepődött. - Akkor megyek is.

- Rendben. Kb. mikorra érsz vissza?

- Olyan kettő körül. Ne várj meg az ebéddel. - adott egy puszit, majd cipőjét felvéve indult volna el, ha nem rántom vissza. - Mi az?

- Kabát nélkül nem mész sehova. - levettem azt a fogasról, és Jiminre adtam. Adtam neki egy rövid csókot, aztán kicsit összekócoltam a haját. - Most mehetsz.

- Kook, meleg van. Nem kell kabát. - le akarta venni.

- Ne vedd le. - megfogtam kezeit. - Elég vékony ez a kabát, hogy ne legyen meleged.

- Jó, de nekem mennem kell. - órájára nézett. - Ha nem indulok el, elkésem.

- Menj csak.

Végignéztem, ahogy kiment az ajtón, beült a kocsiba, és elhajtott. Nem akartam a legrosszabbra gondolni, de mégis sikerült. Az a Liam gyerek még mindig eszembe szokott jutni. Mi van ha vele találkozik, és lefekszenek egymással? Vagy ha az anyjához megy, ő pedig elviszi tőlem? De nem! Bíznom kell Jiminben. Nem, egyszer mondta, hogy szeret, és hallatszott a hangjában, hogy komolyan gondolja. Tudom, hogy nem fog megcsalni.

Azt a pár órát Jimin ittléte nélkül unalmas filmnézéssel töltöttem. Nagyon aggódtam a kékségért, mert már kettő is elmúlt. Minden másodpercben az órát bámultam. Mikor meghallottam a kulcs csörgését a zárban, azonnal felpattantam, és az ajtóhoz rohantam. Azonnal magamhoz szorítottam Jimint, mikor belépett az ajtón. Megleptem, de persze viszonozta gesztusomat. Mikor elengedtem, őt kezdtem pásztázni. Egyből elkomorodtam, amint megláttam egy foltot a nyakán.