A Bébiszitter

8.

*Jungkook pov.*

Lassan öt órája feküdtem az ágyon. Nem tudtam aludni, nem akartam csinálni semmit. A tévé nem izgatott, a telefonom nem izgatott. Sajnos csak anyámra és apámra tudtam gondolkodni. Utáltam újraélni a múltamat, de most is megtörtént.

Emlékszem, mikor anya és apa folyton veszekedtek valamin, pontosan előttem. Volt, hogy anya, volt, hogy én kaptam egy-egy ütést apától. Mikor apám inni volt, én addig anyát vigasztaltam, és sokat beszélgettünk. Volt, hogy nem csak egy ütést kaptam, hanem teljesen elvertek a semmiért. Később viszont anya belehalt apám bántalmazásaiba és hasonlókba. Számomra nagyon rossz volt, de apámat meg sem hatotta. Tovább bántott engem még pár évig, majd egy másik nőhöz költözött, és azóta nem láttam.

Szerettem volna aludni, de nem ment. Minden részletet láttam a múltamból, és akaratlanul is sírni kezdtem. A fejem is megfájdult tőle, amit nem csodáltam. Halk kopogást hallottam az ajtón, ami ki is nyílt. Jimin kukucskált be az ajtón, kezében egy bögrével. Leült mellém az ágyra, és picit a hátamra simított.

- Hoztam teát.

- Nem kellett volna. - lassan felültem, és elvettem tőle. - De azért köszönöm. - bólintott erre egyet. Kedves volt tőle, hogy hozott nekem inni, és őszintén mondva jól is esett. Nem tudom hol tanult teát csinálni, de meg kell tanulnom nekem is! Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy Jimin még mindig engem néz. - Mi az?

- Semmi, semmi. - gyorsan elfordította a fejét. Furának tartottam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni, de már megint engem bámult.

*Jimin pov.*

Fogalmam sincs, miért néztem őt ennyire. Megfogtak a szemei. Fekete szemei olyan mélyek voltak, hogy nem bírtam levenni róluk a szemem. Annyira magával ragadott. Láttam benne egy apró csillogást, mikor megtudta, hogy a tea az övé. Annyira elbambultam, hogy csak annyit vettem észre, hogy Jk rázza előttem a kezét. Reflexből pislogtam párat, és megráztam mellé a fejem. Mondtam volna valamit, de fogalmam sem volt, mit.

- Jimin, jól vagy? - már megint a nevem.

- Igen, persze. - kicsit dadogtam, mert nem tudtam, hogy magyarázzam ki magam. - Nézünk valamit?

- Persze. Lent? - csak megrántottam a vállamat. Semmi kedvem nem volt felállni, de nem mertem befeküdni Jungkookhoz. Kérdésként mellémutattam az ágyra. - Gyere nyugodtan.

Tétován befeküdtem mellé. Láttam, ahogy bekapcsolja a tévét, és kényelembe helyezi magát. Én továbbra is törökülésben ültem, alig mertem megmozdulni. Később viszont már nem volt kényelmes, így tétován hátradőltem. Eléggé belemerültem a filmbe, de fázni kezdtem. Rohadt hideg volt abban a szobában! Hiába volt rajtam pulcsi, így is majdnem megfagytam. Szerintem Jk is fázott, mert betakarta magát. Nagyon hideg volt, és emiatt remegni kezdtem.

- Fázol? - érkezett a kérdés mellőlem. Ránéztem, és remegve megráztam a fejem. - Ha mégis, akkor bújj ide nyugodtan. - bólintottam egyet. Nem akartam odabújni, de majdnem megfagytam, ezért bebújtam a takaró alá. Gondoltam, Jk közelében melegebb van, ezért odabújtam hozzá. Éreztem egy kezet a hátamon, amitől mindenem megfeszült. Nagyon fura érzés volt! De legalább már nem fáztam.

Később megszoktam, hogy Jk mellett fekszem, és a keze a hátamon van. Viszont elálmosodtam, és is elaludtam.

*Jungkook pov.*

Miért van a kezem Jimin hátán? És az illata. Az valami mennyei. Na jó, túlzásba estem. Viszont éreztem egy kezet a derekamon és Jimin fejét a mellkasomon. Nagyon megijedtem! Azt sem tudtam, mit csináljak. Ránéztem Jiminre, és láttam, hogy elaludt. Meg sem mertem mozdulni. Én is fáradt voltam, de elaludni sem mertem. Konkrétan átöleltem Jimint, ahogy ő is engem. Kikapcsoltam volna a tévét, hogy ne zavarja Jimint az alvásban, de messze volt, és nem értem el. Inkább nyugton maradtam. Próbáltam ébren maradni, de nem sikerült, és elaludtam. Fura volt így aludni, főleg egy fiúval. Úgy zakatolt alváskor a szívem, hogy azt hittem, felrobban! Viszont lenyugodtam,  és ketten végigaludtunk a nap végét és az egész éjszakát.

Reggelre elfelejtettem, hogy Jimin félig-meddig rajtam fekszik. Lassan kinyitottam a szemem, és majdnem felüvöltöttem a meglepetéstől. De inkább nem tettem, mert Jimin még aludt. Megpróbáltam kimászni alóla, de a szőke halkan nyöszörögni kezdett.

- Ne. - jobban ölelt magához.

- Ébren vagy, Jimin? - nem kaptam választ. Újra megpróbáltam kimászni alóla, de felkeltettem. Hamarosan egy álmos, csokibarna szemmel találtam szembe magam.

- Miért?

- Reggelizni akartam. És nagyon fura, hogy még mindig a mellkasomon fekszel és öleled a derekam. - szinte azonnal elengedett, és felült. Már láttam a kérdő tekintetét, hogy kérdezni akar. - Fáztál tegnap, és bebújtál a takaró alá, mellém. Viszont elaludtál, és jobban idebújtál. - kaptam egy bólintást, ami burkoltan azt mondta, hagyjuk inkább. Így hát lementem reggelizni. A konyhában viszont egy nem várt személyt láttam. - Hát te meg?

- Probléma, hogy meglátogatlak? - érkezett a női hang, méghozzá Jiától.

- Mivel ez nem az én házam, így igen. Mit akarsz?

- Szakítani! - eléggé meglepődtem a válaszon.

- Miért is? Mert nem szexelünk?

- Mert megcsalsz! Egy fiúval. - felém mutatta a telefonját, amin Jimin a mellkasomon fekszik, és úgy öleljük egymást.

- Ezt mikor csináltad?

- Nem is tagadod. Tudtam, hogy igaz.

- Jia, félreérted. Én csak vigyázok Jiminre. Miért csalnálak meg? Veled sem fekszek le, nemhogy mással.

*Jimin pov.*

Már majdnem visszaaludtam, mikor veszekedést hallottam. Egy pillanatra azt hittem, anya veszekszik apával, de ez lehetetlen. Anya külföldön van -remélem ott is marad-, apa pedig halott. A következő tippem Jungkook volt, de nem tudtam, kivel veszekszik. Muszáj volt megnéznem, nagyon érdekelt! Kikászálódtam az ágyból összesen egy pólóban és egy alsóban -nem tudom, miért, tegnap még volt rajtam pulcsi és nadrág is- és lementem. Láttam, ahogy Jk egy lánnyal kiabál. Gondolom, a barátnője. Lementem a lépcső aljára -kicsit hangosan-, és minden szem rám szegeződött. A nő rám emelte a mutatóujját.

- Te! Hogy merészeled elvenni a pasimat? - értetlenül néztem rá. Mi van? Alig értem hozzá, nemhogy elvegyem. Jungkookra néztem, kérve, hogy magyarázza meg.

- Hát... Lefotózta ahogy alszunk, és félreértette.

Bólintottam, és a nő elé álltam.

- Nem akarom őt elvenni. Csak fáztam, azért bújtam hozzá. Felőlem értelmezd, ahogy akarod. Nem tetszünk egymásnak, ezzel téma lezárva. - kicsit soknak éreztem, amit mondtam. Bementem a konyhába, és csináltam kakaót. A kintiek tovább veszekedtek. Viccesnek tartottam, hogy Jk barátnője féltékeny. Méghozzá rám! Bár megértem, elég jól nézek ki. És nem mellesleg Jungkook is. Nem tudom hogy csinálja, de nagyon izmos! Én hiába edzek, nem leszek az.

Egy darabig még veszekedtek, majd a nő idegesen elviharzott. Nem bírtam tovább, muszáj volt nevetnem.

- Mi ilyen vicces? - érkezett mögülem a kérdés. Szívrohamot kapva megfordultam, a kakaóm meg majdnem kiborult.

- Ahogy veszekedtek. - mi a faszért beszélek?? Nem bízom benne annyira, hogy beszélgessünk.

- Tényleg? - közelebb lépett hozzám. Sajnos én nem tudtam hátrébb menni, mert mögöttem volt a pult. Inkább csak bólintottam. Jk viszont még közelebb jött, és már alig volt köztünk hely. - Ha veled is meg fog történni, akkor nem fogsz így nevetni. Amúgy meg ez miattad van. Te feküdtél rám.

- Bocsánat. - közelsége miatt dadogni kezdtem, és el is pirultam. Állt még egy darabig előttem, majd elfordult, és kávét kezdett csinálni magának. Meg sem tudtam mozdulni. Olyannyira zavarban voltam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Lassan éreztem, hogy megfulladok, de még mindig képtelen voltam fellélegezni. Megéreztem egy kezet a vállamon, ami rázni kezdett. A rázásra a kakaóm kiömlött a földre. Továbbra sem tudtam levegőt venni. Lassan viszont lecsuktam a szememet, gondolom elájultam.