A Bébiszitter

15.

*Jungkook pov.*

Az éjszaka közepén felébredtem. Túlzás, hogy felkeltem, mert el sem tudtam aludni. Folyton Jimin járt a fejemben, és a szemei. Ha pedig majdnem elaludtam, akkor meg az álmom jutott eszembe, és ott is Jimint láttam.

Kikászálódtam az ágyból. Felvettem a köntösömet, és lementem. Láttam, hogy már nem esik az eső, és úgy éreztem, nincs is hideg odakinn. Halkan kimentem az udvarra, és leültem a fűbe. Kissé még nedves volt, de ez kellemessé tette. Nem volt túl hideg, így nem volt rossz. Elfeküdtem, és a csillagokat kezdtem bámulni. Olyan szépen csillogtak. Sokszor jártam ki ide éjszakánként is. A csillagok mindig anyára emlékeztettek. Ugyanúgy csillogtak, mint anya szeme. Mikor az esthajnal-csillagot néztem, mindig úgy éreztem, anya átölel onnan fentről. Az egyik kedvencem a telihold. Most, ahogy ránéztem, sokkal szebbnek láttam, mint általában.

Teljesen lenyugodtam. Már nem gondoltam Jiminre. Kikapcsoltam az agyamat. Mélyen beszívtam az esti levegőt, és becsuktam a szemem. Visszagondoltam a régi időkre. Sokkal jobb volt nekem régen, hiába vertek meg minden hétvégén. Szerettem gyerek lenni, és újra az akartam lenni. Talán könnyebb lenne az egész életem.

*Jimin pov.*

Nem tudtam aludni. Jungkook és az esti program volt a fejemben. És az is bezavart, hogy a mai napon telihold van.

Lementem a konyhába. Gondoltam iszok valamit, meg belenézek a tévébe. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és kimentem a nappaliba. Mikor le akartam ülni megláttam, hogy odakinn ég a villany, és Jk fekszik a fűben. Letettem a poharat,  és kimentem hozzá. Kérdőn néztem rá, most nem akartam beszélni.

- Oh, szia. - felült.- Miért nem alszol? - csak lehajtottam a fejem, nem akartam elmondani neki. - Jimin? Mi baj? - felállt, hogy egy szintben legyen velem. - Megint szótlan vagy, így nem tudok segíteni. - rámutattam a holdra. - Félsz? - finoman a felkaromra simított.

- Ühüm. - bólintottam. Nem akartam nagyon beszélni. Tényleg féltem.

- Bemenjek veled? Vagy maradjunk? - meghúztam a vállam. Nekem mindegy volt, csak nem akartam egyedül lenni. - Szólalj meg.

- Felőlem maradjunk.

- Jól van, akkor gyere - leült, és magával húzott. - Nem fázol?

- Egy kicsit. - erre ő levette a köntösét, és rám terítette.

- Bocs, hogy bevette a szagomat, csak sokat hordtam. Egyik kedvencem.

- Nem baj. Jó illatod van. - beleszagoltam a köntösbe. Megnyugtatott, hogy mellettem van, és érezhetem az illatát.

- Örülök, hogy tetszik. Neked is jó illatod van... - elfeküdt, mire melléfeküdtem. Szorosan hozzábújtam. - Minden rendben?

- Ühüm. - átöleltem a derekát. Tudom, hogy fura, de jól esett. Volt már 1-2 pasim, de mindegyik átbaszott, mert nem akartam velük lefeküdni. Na de Jungkook... Ő teljesen más, mint ők. Sokkal másabb, mint bárki, akit eddig megismertem. Tőle nem kellett félnem. Egészen megbíztam benne.

- Szerintem aludnod kéne. Holnap suli.

- Nem megy.

- Nem kell félned. Az csak a hold. Holnapra már más alakja lesz. - csak szorosabban öleltem erre. - Jimin.

- Hm?

- Miért félsz tőle?

Nem válaszoltam. Ezt még nem akartam elmondani neki. Tudtam, hogy sokkal jobb lenne elmondani, de még nem akartam.

A fejem pont Jk nyakánál volt, így megszagoltam. Olyan finom illata volt. Legszívesebben örökké csak őt szagolgattam volna. Örültem, hogy nem kell egyedül lennem, és teljesen megnyugodtam.