A Bébiszitter

22.

*Taehyung pov.*

Kb. ötven fele elmentünk. Kávéztunk, sétáltunk a folyóparton, etettünk kacsákat, mentünk moziba is... Meg sajnos bárba is. Én ellenkeztem, de drága haveromat nem lehetett megállítani. Behúzott a helyiségbe, és azonnal kért magának minimum három whiskyt. Kicsit én túlzásnak éreztem, de nekem is rendelt egyet, így muszáj voltam meginni. 

Partnerem megállás nélkül rendelte magának az italokat, én pedig nem tudtam leállítani. Nem akartam őt részegen Jiminre bízni. Nem bírna el vele. Jk eléggé idegesítő és hisztis tud lenni, ha részeg. Folyamatosan rendelte a whiskyket és a Sojukat. Talán már nem is látott semmit sem. Láttam, hogy elég ködös a tekintete. El kellett vinnem onnan.

Karon fogtam a részeg Jungkookot -aki nem mellesleg éppen tánc közben próbált felszedni valaki-, kihúztam az utcára, és hazafelé kezdtem húzni.

- Taee! Hagyá' má'!

- Jungkook, részeg vagy! Hazaviszlek Jiminhez. Inkább ne ellenkezz. - felkaptam a vállamra, és így sétáltam vele haza. Többen megbámultak, mivel Jk folyton üvöltözött, hogy engedjem már el. Persze magasról basztam rá. Igaz, a hátamat is verte, így kicsit megfájdult, de ez sem izgatott.

Lassan haza tudtam cipelni. Bekopogtam a házba, mert azért mégsem töröm rá Jiminre az ajtót. Mikor kinyitotta, szembe találtam magam egy értetlen tekintettel. Csak arrébb toltam, és ledobtam a hisztiző, bömbölő Jungkookot a kanapéra.

- Mi történt? - jött egy értetlen kérdés az ajtótól.

- Elmentünk sétálni, és berángatott egy bárba.

- Azt érzem. - kicsit legyezett az orra előtt. - De miért te cipelted?

- Mert szerintem meg se tudna állni a lábán. Nem akarom rád bízni, mert ilyenkor elég hisztis, de nekem haza kell mennem. Ha baj van, hívj. - finoman megpaskoltam a felkarját, és hazamentem.

*Jimin pov.*

Most mit kezdjek Jungkookkal? Szerencsére Liam már elment, így egyel kevesebb gondom lesz.
Odaálltam a kanapé mellé, ahol Jungkook hisztizve és bömbölve ült. Egy darabig őt bámultam, mire ő is rám nézett.

- Hello, szépfiú. - derekamra fogott, és az ölébe rántott.

- Jungkook, mit csinálsz? - próbáltam eltolni, de hozzá képest elég gyenge vagyok. - Eressz már el!

- Miért? Olyan szexi vagy, eltölthetnénk egy éjszakát együtt. - simított egy ujjával a combomra, amitől kirázott a hideg.

- Mi van? Nem!! - nagy nehezen kimásztam az öléből. - Inkább fürödj le, és feküdj le aludni.

- Nem. Olyan egyedül vagyok, engem nem szeret senki. - elbőgte magát.

Megsajnáltam szegényt. Végülis igaza van. Még nem tudja, hogy szeretem őt, így nem csoda, hogy így érez. Leültem mellé, és átöleltem, de elég rosszul sikerült, így bedőlt az ölembe. Picit mosolyogva aranyos buksijára simítottam, kicsit selymes hajába is beletúrtam.

- Mit csinálok rosszul? Miért nem szeret senki? - beletemette a fejét a combomba. Kicsit eláztatta a nadrágomat, de most nem izgatott.

- Semmit, nem a te hibád.

- Meg akarok halni. - motyogta, de így is hallottam.

- Tessék?? - felültettem. - Ezt ki ne merd mondani még egyszer. Te tökéletes vagy, meg ne próbáld. Ha még egyszer meghallom ezt, én magam nyírlak ki!

- Most miért kiabálsz velem? - újra elsírta magát. Sóhajtva magamhoz húztam, és a hajába pusziltam.

- Ne haragudj. Figyelj - eltoltam, és letöröltem a könnyeit -, menj el fürdeni, én addig csinálok neked egy teát, oké? Na futás!