Jeon Jungkook egy 22 éves bébiszitter, aki remekül végzi a dolgát. Egy nap viszont kap egy egy hónapos munkát, ami eddigi legnehezebb feladata lesz.
Vajon sikerül neki elvégezni, vagy beleőrül a feladatba?
Taehyunggal még mindig nem tudtam kibékülni. Hiába mondott mindenfélét, hiába beszéltünk róla, de továbbra is utálom. Nem tudok vele kibékülni, és azt sem tudom elhinni, amit magyaráz. Akkora baromság. Nem tudom elhinni, hogy semmit nem ő tett.
Jimin már a gimi végét járta. Az anyjával megpróbáltunk beszélni mindketten. Külön-külön és együtt is. De semmi haszna. Így hát mondhatni már nálam lakik. Ami persze nem zavar, imádok minden reggel az alvó arcára kelni. Minden perc csodálatos, amit együtt töltünk. Rengeteget randizunk, és mondhatni megőrülünk egymásért. És a szőke elég sokat fejlődött az iskolát tekintve. Sokat segítettem neki, és már sokkal jobban megy neki minden. Emellett már szinte teljesen "kigyógyult" az autistaságból. Már többet nevet, és idegenekkel is szóba áll néha. Büszke vagyok rá.
Azóta kerestem új munkát. Kiderült, hogy nem rúgnak ki. De a Jimin utáni két felvigyázáson az őrületbe kergetett, mert nem mehettem csak úgy oda a szőkéhez, és ő sem hozzám. Úgyhogy felmondtam, és kerestem valami nyugis, irodai munkát. A fizetés persze ott is elég jó ahhoz, hogy ketten ellegyünk Jiminnel.
- Chim. - kezdtem apró puszikkal keltegetni. - Ébredj.
- Nem ér rá később? - kezdte nyitogatni csokibarna szemeit.
- Nem, időpontunk van.
- Hova az anyámba megyünk? - nézett fel rám nyűgösen.
- Meglepetés. Gyere! - kiszálltam az ágyból, és a szőkére dobtam az általam választott ruhákat. - Öltözz, lent várlak. - ezzel lementem a földszintre.
A tervem az volt, hogy elmegyünk fodrászhoz. Azon belül is hajat festetnénk. Remélem örülni fog neki. Már van is ötletem, hogy milyen haja legyen. Szerintem a kék állna neki a legjobban, de persze ez az ő döntése.
Nagyjából negyed órát vártam odalent, mire a szőke lejött. Miközben a lépcsőn battyogott lefelé, akkor is még az inge gombjaival babrált. A keze remegett kicsit, amitől nem tudott mit kezdeni a gombokkal. Mosolyogva álltam elé, és elkezdtem begombolni az inget. Miután ezzel végeztem, kisimítottam az anyagon lévő ráncokat. Ezek után pedig egy hatalmas mosollyal az arcomon néztem rá a szőke pírtól pirosra színezett arcára.
- Izgulsz?
- Mint mindig. - túrt bele selymes hajába.
- Nem kell. Csak velem mész el valahova. - nyugtattam a hülye vicceimmel.
- Amúgy hova megyünk? - váltott témát.
- Ha odaértünk, megtudod. - adtam a szájára egy apró csókot, majd kezére fogva léptem ki a házból.
Bezártam az ajtót, a zsebembe süllyesztettem a kulcsokat. Az autóhoz sétáltam, és kinyitottam a szőkének az ajtót. Ő nevetve szállt be, majd ezt én is elismételtem. Miután elindultunk az úti célunk felé, kezemet Jimin combjára helyeztem. Mindig láttam rajta, hogy ezt élvezi, és emellett én is élveztem. Néha még meg is markoltam, csak, hogy tudja, én minden percben kívánom őt.
Mikor odaértünk, én hamar kipattantam az autóbolt, hogy kinyithassam a szőkének az ajtót. Mostanában mindig úriemberként viselkedek vele. Amint kiszállt, én bevágtam az ajtót, és lezártam az autót. Már mentem volna be az épületbe, de Jimin csak egy helyben állt.
- Nem jössz, Picur? - kérdeztem a kezére fogva.
- De megyek. Mit keresünk a fodrászatban? - pillantott rám, miközben beléptünk az ajtón.
- Arra gondoltam, hogy meglepetés lesz. De az volt a tervem, hogy esetleg befesthetnénk a hajunkat. - haraptam ajkamba.
- Tényleg? Ez marha jó ötlet! - kezdett örömében ugrándozni. - Neked milyen színű lesz? És nekem milyen színű legyen? Annyi szín van, nem tudok választani.
- Picur, nyugalom. - kezdtem csitítani, mert mindenki minket bámult. - Neked szerintem legjobban a kék szín állna, de persze döntsd el te. Én még nem tudom milyen legyen a sajátom. Arra gondoltam, azt kitalálhatná te. Megfelel a válasz?
- Megfelel, na. - bevágta a kamu durcit, mire csak megöleltem. - A tiéd legyen mondjuuk... Pirosas rózsaszín.
- Rózsaszín?
- Egy kis pirossal. - mutatta a kezén. - Az olyan aranyos lenne.
- Rendben legyen. - bólintottam rá az elképzelésre. - De te kezded, érdekel, hogy milyen lesz.
A szőke szinte azonnal leült az egyik szabad székre. Egy fodrász egyből mögé állt. Én csak a háttérből néztem, ahogy munkálkodnak a haján. Közben mindent elmagyaráztak kettőnknek, hogy mit hogyan kell csinálni. Miután rákenték Jimin hajára a festéket, engem is leültettek egy székre. Kerestek festéket az új hajamhoz, majd elkezdték felkenni rá. Nagy váltás lesz feketéről a rózsaszín, de ha a szőke szerint jól állna, akkor jól is fog állni. Miután velem végeztek, mindkettőnk haját megmosták, és megszárították. A végeredményt csak ez után láthattuk. Jimin haja a sötét éjszakára emlékeztetett, de egyébként gyönyörű kék volt. Az enyém is egész jó lett, ahhoz képest, hogy rózsaszín lett. Bár volt egy kis pirosas beütése is az enyémnek.
Jimin elé álltam. - Gyönyörű lettél. Persze mindig az voltál.
- Te is édes vagy. - beletúrt a hajamba. - Olyan selymes.
- Most mosták meg, mit gondolták? - mosolyodtam el, közben élveztem a hajamban lévő kényeztetést. De nem bírtam megállni, hogy ne túrjak bele a kékség hajába. - A tiéd még puhább!
- Most mosták meg, mit gondoltál? - utánozta a hangomat.
- Mindjárt jövök, csak kifizetem. Utána mehetünk. - simítottam a kékség arcára, majd odamentem a fodrászunkhoz. Kifizettem a festetést, aztán visszamentem a szőkéhez. - Mehetünk?
- Menjünk. - megragadta a kezem, és gyorsan kihúzott az utcára. Elmosolyodtam hevességén, de azért visszarántottam egy kicsit, hogy lassítson. Magamhoz húztam, és adtam egy csókot a szájára. Nem izgatott, hogy az utcán állunk.
Pár apró csók után kinyitottam neki a kocsiajtót. Amint beszállt, átmentem a vezető oldalra. Már szálltam volna be, mikor valami nadrágomhoz ért. Mintha kicsit meg is rágatták volna, ezért odanéztem.
