A Bébiszitter

34.

*Jungkook pov.*

Sokáig tartott mire elaludtam, már hajnali 2 is elmúlt. Nem tudom, miért tartott ilyen sokáig, eléggé elfáradtam a szex közben. És így is csak két órát tudtam aludni. Pontban négykor egy újabb rémálmom ért véget, mert felébredtem. Szerencsére Jimin már nem rajtam feküdt, így könnyedén fel tudtam ülni az ijedségtől. Meg sem lepődtem, hogy megint rémálmom van, kihagytam az esti gyógyszeradagomat. De talán még így is segítene...

Halkan kimásztam az ágyból, és az éjjeliszekrény fiókjából kiszedtem néhány dobozkát. Mindben összecsörrentek kicsit a pirulák, ezért a szőkére kaptam a tekintetem. Szerencsére csak átfordult a másik oldalára. Felszusszanva mentem ki a fürdőbe a gyógyszeres dobozokkal a kezemben. Nem akartam zavarni a szőkeséget, ahogy kinyitom a dobozokat. Előző gondolatomhoz híven, ki is nyitottam valamelyiket, és egyből kettőt vettem be, mellé még kettőt egy másikból. Leöblítettem egy nagy adag vízzel, és egy darabig még ottmaradtam, hogy hasson kicsit a gyógyszer.

Miután visszaosontam a szobába, odaálltam az ablakhoz, és kicsit elhúztam a sötétítőt. Hátrapillantottam a szőkére, majd halkan kimentem az erkélyre. Rátámaszkodtam a korlátra, és úgy néztem a napfelkeltét. Altatót nem vettem be, nem fogok elaludni. Beszippantottam a hűvös levegőt, ami átjárta mindenemet, így kellemesen lehűltem.

Állhattam ott fél órát is, mikor hangokat hallottam az erkélyajtó felől. Nem néztem hátra, tudtam, hogy a szőke az. Később megéreztem pici kezeit a derekam körül, és bele is puszilt a nyakamba. Mosolyogva fogtam pici kezeire.

- Miért nem alszol? - kérdeztem halkan. - Hajnali fél öt van.

- Nélkülem nézed a napfelkeltét. - válaszolt kásás hangon.

- Felkeltettelek? - kérdeztem felé fordulva.

- Nem. Csak nem voltál ott, és fáztam. Nem melegítettél fel.

Halkan elnevettem magam, és egy puszit nyomtam az arcára. - Fejezzük be együtt a napfelkeltét. - leültem vele egy ottani székre, és óvatosan az ölembe húztam.

Miután befejeztük a romantikus reggelt, visszapateroltam a fiút az ágyba. Tudtam, hogy fáradt, láttam a szemén. Addig én lementem a konyhába, és megreggeliztem. Időközben ránéztem a naptáramra. Elkerekedett a szemem. Fel sem tűnt, hogy már itt vagyok több, mint egy hónapja, és már csak fél hétig vagyok itt. Egyből elszomorodtam. Akár örökké is itt maradtam volna. És még a szőkének is el kell mondanom. Talán mégsem kéne megkérnem, hogy legyen a barátom? De viszont ezzel csak jobban megbántanám, mint ha csak felvilágosítanám a hónap végéről. Viszont ha mégis összejövünk, akkor később talán az anyja nem engedi, hogy lássam.

Amíg ezen gondolkodtam, kimentem az udvarra egy kávéval, és egy banános tejjel, és leültem a hintaágyra. Még nem volt túl világos, sem túl meleg, sem túl hideg, így kellemes idő volt. A kávémat már megittam, már csak a banános tej maradt. Most viszont valamilyen oknál fogva nem kívántam. Talán a kevesebb, mint egy órával ezelőtt bevett gyógyszerek miatt. Írják a dobozon, hogy ne nagyon egyek vagy igyak rá, de mindig szomjas leszek tőlük, szóval nem érdekel.

Néhány órával később is kint ültem. Kevéske idő után nyílt az ajtó, majd Jimin ült le mellém.

- Kialudtad magad? - kérdeztem magamhoz húzva.

- Mondjuk. - vállamra hajtotta a fejét, és így ölelt át. - Te is aludhattál volna. Látom, hogy fáradt vagy.

- Ez nem igaz. Ha fáradt lennék, még mindig aludnék. - mondtam el a fél igazságot. - Hány óra van?

- Úgy 8 körül járunk. Miért?

- Nem fontos. Csinálok neked reggelit. - álltam volna fel, de a szőke visszahúzott.

- Maradj. Nem vagyok éhes.

- Rendben. És szeretnél valamit? - kérdeztem ránézve.

- Csak veled lenni. - bemászott az ölembe, és pici mancsaival átölelt. Fejét a nyakamba tette, és apró puszikat adott a területre.

- Hogy van a nyakad?

- Hát úgy nézek ki a tükörben, mint egy boci, de amúgy csak kicsit fáj. Meg bizsereg egy kicsit. - egy újabb puszi után felnézett rám. - Neked szívták már ki a nyakad?

Meglepett kicsit a kérdés. - Nem tudom, szerintem nem. Miért? - érdeklődtem félve.

- Akkor most én jövök.

- Ezt hogy érted?

Erre már nem válaszolt, de a következő kontextusból rájöttem. A fiú visszahajtotta a fejét a nyakamba, és szívni, harapdálni kezdte. A hirtelen érzéstől halkan felnyögtem, a fejemet pedig hátrahajtottam. A fiút csak jobban beindította, mert több volt a hely, amit harapdálhatott. Eddig nem nagyon voltak olyan partnereim, akik kiszívták volna a nyakamat. Akik hajlandóak lettek volna rá, azokkal vagy csak egyéjszakás kaland lett volna, vagy nem keltették fel a figyelmemet.

Annyira beleéltem magam ebbe az egészbe, hogy bele sem gondoltam, mit fog ez okozni odalent. Egy apróbb lent lévő rándulásnál rájöttem, hogy le kéne állítanom a szőkét. Meg is tettem. Egy utolsó, halk nyögésnél eltoltam a fejét a nyakamtól. Picit ráfogtam a nyakamra, mert úgy érzem, mintha kiharaptak volna belőle egy darabig.

- Mi az? Nem volt jó?- szomorkásan lesütötte a szemét.

- Dehogynem! - állánál fogva felemeltem a fejét. - Nagyon élveztem, csak felizgatsz.

- Mi van ha az volt a cél? - pimaszul elmosolyodott.

- Reggel 8 van.

- Na és?

- Tetszik ez az oldalad! - fogaimat megmutatva húztam egy félmosolyra a számat.

- Eddig nem sok oldalamat ismerhetted meg, amíg itt voltál.

- Ha már itt tartunk... - elengedtem az állát, és megvakartam a tarkómat. - Hamarosan haza kell mennem.

- Miért? - láttam a szemében a rémületet és az aggodalmat.

- Ne értsd félre, imádok itt lenni, csak lejárt a másfél hónap, amit itt tölthetek.

- Oh... Észre sem vettem. - lehajtotta a fejét.

- Ne szomorkodj! - magamra emeltem a tekintetét. - Majd később is meglátogatlak, és te is átjöhetsz.

- De te bébiszitter vagy. Ott fogsz aludni a gyerekeknél, hogy látogassalak meg?! - teljesen kiborult, amitől kezdtem én is rosszul érezni magam. 

-  Mit akarsz, hogy felmondjak?

- Nem tudom. Nem tudom, mit akarok. - lehetett látni rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Na jó, figyelj - jobban magamhoz húztam -, most ne ezen akadj fenn. Meg tudjuk oldani. Ha nagyon muszáj, akkor felmondok a kedvedért, de még itt leszek fél hétig. Majd megbeszéljük. Nem kell félned ettől.

- Oké. Sajnálom, hogy kiborultam.

- Semmi baj. De ha már ez a téma... - megvakartam a tarkómat. - Kérdeznem kell tőled valamit.

- És mi volna az?

- Lennél a barátom?