A Bébiszitter

11.

*Jungkook pov.*

Teljesen váratlanul ért, hogy Jimin megcsókolt. Fura érzés volt. Éreztem a száján az alkoholt, de nem érdekelt. Éreztem, ahogy az ujjaival cirógatja a tarkómat, a másik keze pedig a mellkasomat simogatja, ami nagyon izgató volt.  Muszáj voltam átvenni a vezetést. Annyira beleéltem magam, hogy folytatni kezdtem.

Nyelvemmel végigszántottam alsó ajkán, bejutást kérve a szájába, amit megadott. Állát leejtve dugta át nyelvét az én számba, miután én is így tettem. Olyan mohón és vadul csókoltam, mint még soha senkit.

Egyik kezemmel vékony derekába martam, a másikat felvezettem a mellkasára, majd az arcára. Ki voltam éhezve. Többet akartam. A száját szinte véresre haraptam mohóságom miatt. Már levegőt is alig kaptam, de csak folytattam.

Óvatosan eldöntöttem őt a kanapén, és mohóbban faltam ajkait. Annyira puhák voltak, hogy nem bírtam betelni velük. Úgy csókolóztam vele, mint soha senkivel!

Mikor az ingemet kezdte kigombolni, észbe kaptam, és felugrottam a kanapéról. Hirtelen rájöttem, mekkora baromságot csináltam. Csókolóztam egy kiskorúval! Ezért lecsukhatnak! Jiminre néztem, aki értetlenül ült fel a kanapén.

- Mi baj?

- Jimin mi... csókolóztunk!

- Tudok róla, részt vettem benne.

- De Jimin, te kiskorú vagy! Én viszont már felnőtt! Ez pedofília!

- Nem volt jó? - láthatóan nem fogta fel, mit mondtam neki.

- Jimin, fogd fel, ezt nekünk nem szabad! Előbb be kell töltened a 18-at! És nem mellesleg nekem barátnőm van. - kezdtem visszagombolni az ingemet.

- Azt mondtad, nem jöttök ki jól.

- De én a lányokat szeretem! - idegesen a hajamba túrtam. - Na jó, én most megyek. - ezzel meg sem várva a választ, felmentem a szobámba, és becsaptam az ajtót. - Ah, faszom, faszom, faszom! Most mit csináljak?

Egy apróbb pánikroham után úgy döntöttem felhívom Taehyungot. Leültem az ágyra, elővettem a telefonom, és felhívtam. Kétszer kellett megcsörgetnem, hogy felvegye.

- Mit akarsz?

- Neked is szia, Tae. Van egy kis baj.

- Mit csináltál? - a kérdésre kicsit elgondolkodtam. Valahogy el kellett magyaráznom. Végül válaszoltam:

- Megcsókoltam egy kiskorút.

- Mi van??

- Taehyung, ha kiabálsz az nem segít!

- De ugye tudod, hogy lecsukhatnak?

- Ha nem tudnám, nem pánikolnék ennyire! Most mit csináljak?

- Jungkook, nekem fogalmam sincs. Én még nem csináltam ilyet.

- Kurva nagy segítség vagy, mondhatom! Minek hívtalak fel?

- Na jó, figyelj. Beszélj vele. Talán segít.

- Eddig ez a legjobb tanácsod. Azért köszönöm. Szia. - ezzel letettem. Rohadt nagy szarban voltam! Befeküdtem az ágyba, mert éreztem magamon a fáradságot. El is nyomott az álom.

Szokásos álmom jelent meg előttem. De mintha a személynek lett volna arca. A személynek mély, csokibarna szeme volt, aranyos, pici orra, és nagyon dús ajkai. A megszólalásig hasonlított Jiminre. Szinte azonnal reagáltam, és elhessegettem a gondolatot. Az álmomban lévő személybe szerelmes voltam, az normális -szerintem-, de ha az alak Jiminre hasonlít, az már sokkal rosszabb. Féltem a gondolattól, hogy egy fiúba szeretek bele. Kerestem egy nyugodtabb álmot, ami nem zaklatott fel, és aludtam tovább.