A Bébiszitter

18.

*Jimin pov.*

Álmomban Jungkookkal voltam együtt. Már jó ideje álmodok ilyet. Kicsit bele is mosolyogtam az álmomba.

Hirtelen viszont beugrott egy zseniális gondolat, amire kipattant a szemem. Beugrott, hogy csak féltékennyé kellene tennem Jungkookot. Tudom, hogy éjszaka van, de ez egy zseni ötlet. Legalábbis szerintem, neki lehet nem fog tetszeni. Van egy srác a suliban, aki meleg, és odavan a magamfajtákért. Ha reggelre nem felejtem el, akkor felhívom, megadta a számat. Angol fiú, egész aranyos. Azért inkább nem járnék vele, mert nem az esetem, de erre a feladatra teljesen tökéletes.

Viszont kezdtem lassan éhen halni, mivel kihagytam a vacsit. Még nálam volt Jungkook köntöse, ezért azt felvettem -mert majd' megfagytam-, és lementem a konyhába. Még volt a tegnapi vacsiból -amit szintén Jk csinált-, de nem kívántam, úgyhogy a melegszendvics mellett tettem le a voksom. Elővettem a hozzávalókat, megcsináltam, és sütni kezdtem. Pár perc múlva már ehettem is egyik kedvenc ételemet. Leültem a pulthoz, bekapcsoltam a tévét -persze nem bömböltettem-, és rágcsálni kezdtem a késői vacsimat.

*Jungkook pov.*

Hirtelen felriadtam. Rohadtul elegem volt ezekből a rémálmokból. Sóhajtva visszafeküdtem a párnára, és próbáltam lenyugtatni a szívemet.

Már majdnem visszaaludtam, mikor lentről hangokat hallottam. Kimásztam az ágyból, és lementem. A lépcső aljáról már láttam, hogy szól a tévé. Bementem a konyhába egy pohár vízért. Láttam a pulton egy üres tányért, és a melegszendvicssütőt, de sehol senkit. Kimentem a nappaliba, ahol Jimin aludt a kanapén.

Letérdeltem a bútor elé, finoman betakartam a fiút, és csak néztem, ahogy alszik. Olyan édes volt. Ahogy egyenletesen szuszogott, ahogy ölelte a párnát, ahogy süni pózban aludt, ahogy a haja az arcába lógott. Úgy az egész fiú. Mint egy kiscsibe. A gondolattól elmosolyodtam. Nem volt szívem felkelteni.

Talán nem kellett volna azt kérnem, hogy hagyjon békén? Talán rosszul döntöttem? De, ha nem kérem meg erre, akkor kirúgnak. Viszont ez csak akkor történik meg, ha kiderül minden. Ha holnap hazaért beszélek vele.

Kikapcsoltam a tévét, finoman kisimítottam egy hajtincset Jimin arcából, és felmentem.

Egy éjjel általában egy rémálmom van szerencsére, szóval aludhatok reggelig. Hacsak nincs esetleg pechem, és mégis két rossz álmom lesz. Fent befeküdtem az ágyba, magamra rántottam a takarót, és próbáltam aludni. Mindig utáltam, mikor az éjszaka közepén ébredek. Főleg, ha később a kerti fűben alszok el újra.

***

*Jimin pov.*

Reggel úgy ébredtem, hogy leestem az ágyról. Vagyis a kanapéról. Tudom, miért voltam ott. Tegnap éjjel vacsiztam, és ott aludtam el újra. De miért vagyok betakarva? Vagy alva takaró vagyok -ami kicsit hülyén hangzik-, vagy Jk volt.

Kimentem a konyhába, és megcsináltam a szokásos reggeli kakaómat. Sietnem kellett, mert kicsit elaludtam, és még az első órám előtt meg akartam találni azt a srácot, az iskola viszont kurva nagy.

Megittam -konkrétan felhajtottam- a kakaómat, és felrohantam öltözni. Csak nem megyek el köntösben, pólóban és egy alsóban a suliba. Elvégeztem gyorsan a reggeli rutinom, bepattantam a kocsiba -tudok már vezetni, csak nem mindig szoktam-, és megindultam. Nem volt messze a suli, de nem akartam végigrohanni az utat. Pár percen belül odaértem, leparkoltam, és berohantam a suliba. Kicsit sem néztek hülyének.

Keresni kezdtem a srácot. Évfolyam társam, nem lesz nehéz megtalálni -már ha az osztályteremben van-. Megtaláltam az osztályát, és benéztem. Ahogy sejtettem. A padban ült, és csevegett a fiúkkal, amit elég hamar megunt, és telefonozni kezdett. Erőt véve magamon bementem a terembe, nem foglalkozva vele, hogy senki nem érti, mit csinálok itt. Odaálltam a srác elé, aki egyből felnézett rám, és eldobta a telefont.