A Bébiszitter

25.

*Író pov.*

Teltek lassan a napok. Már csak másfél hét maradt Jungkook bébiszitteléséből.

Jimin sokat volt Liammal, Jungkook pedig újra lefeküdt Jiával.

Jk már találkozott Yoongival, és próbált kijönni Liammal, de nem sikerült neki. Mindketten gyűlölték egymást, de Jimin közelében viselkedtek.

*Jungkook pov.*

Utálom ezt a fiút. Folyton itt lébecol, és Jiminnel nyalakodik. Undorító. Persze nem vagyok féltékeny, de ezt rossz nézni. Nem is illik Jiminhez. És még csak semmi köze Koreához. Angol! Jiminnek nem is esete egy angol származású fiú.

Most is ülnek a kanapén, és nyalakodnak. Valami undorító, ahogy a nyelve Jimin szájában van. Meg rohadt hangos is volt. Folyamatosan sóhajtozott, meg nyögött, meg mit tudom én. Nem is tudtam tőle a filmre koncentrálni. Mi a fasznak megy a tévé, ha ezek nem is figyelnek? Menjenek inkább szobára...

Egy darabig még bámultam őket, mikoris Jimin felment valamiért, így ketten maradtunk Liammal. Feléfordultam, hadd csevegjünk egy kicsit.

- Te, Liam.

- Igen? - rám nézett, bár láttam és hallottam is, hogy már most nem tetszik neki a beszélgetés.

- Miért vagy itt már megint? Nincs hol laknod? - vicces volt cukkolni. Lehetett látni, hogy utál és, hogy legszívesebben megütne. Mégse tette. Úgyis erősebb vagyok, plusz Jimin lecseszné.
Vett egy mély levegőt, és csak utána válaszolt:

- Van lakásom, a szüleimmel élek. És Jimin szokott áthívni ide, én pedig készséggel jövök. Nem mintha látni akarnám a hülye képedet. - utolsó mondatát motyogta, de így is hallottam.

- Nekem sincs kedvem téged nézni, de elvisellek. Ez nem az én házam, nem küldhetlek el.

- Tényleg, neked van lakásod? Téged is folyton itt látni. Hajléktalan vagy? - nézett rám egy fölényes mosollyal.

- Van lakásom. És az én szüleim legalább nem élnek már velem. Csak azért vagyok itt, mert hozzád hasonló taknyosokra kell vigyáznom.

- Anyádat...

- Hey! - idegességemben felálltam. - Ha még egyszer szádra mered venni az anyámat, akkor nem jutsz haza élve!

Megláttam Jimint lefelé jönni a lépcsőn, így visszaültem a fotelbe. Végül kezdődött újra a nyalakodás. Egy darabig hallgattam őket, aztán odanéztem, amit nem kellett volna. Liam éppen Jimin ingét kezdte kigombolni. Úgy döntöttem, nem vagyok hajlandó tovább ottmaradni, úgyhogy fogtam magam, és sóhajtva felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba, és bekapcsoltam a tévét.

Lent akartam maradni. Szerettem Jimin közelében lenni, hiába nem lett volna szabad. Persze ott kellett lennem vele, mert beletartozik a munkámba, hogy szórakoztassam a gyerekeket, amíg a szülők haza nem érnek. De ha ott nyalakszik azzal a paraszttal, akkor nem tudok ott lenni vele. Főleg, hogyha ott vagyok, elég nagy az esélye, hogy megint csókolózni fogunk. Bár a vidámpark óta sikerült türtőztetni magam.

Belegondoltam, mi van, ha tényleg szerelmes vagyok. Végülis minden jel erre utal. Nem bírom ki anélkül, hogy megcsókolnám, szeretnék vele lenni, mindig rajta jár az agyam, folyton vele álmodok -már ha nincs rémálmom-, és még sorolhatnám. De sosem lehet az enyém, jobb ha inkább elfelejtem. Plusz barátja van. Talán a kapcsolata hülyeség, de még akár bele is szerethet Liamba.

Jobb, ha áthívom Taehyungot, ő majd segít. Kezembe vettem a telefont, és írtam neki:

Jungkook: Szia, Tae, át tudnál jönni?