Baby girl

7. ,,Erősödj meg"

-Hol van Reese?-várta a feleségét a vacsorához, ahogy egy pohár bort kortyolgatott.
-Mr. Hansen...Mrs. Hansen nem éhes. Nem jön vacsorázni.
-Mi az hogy nem jön?-kezdett ideges lenni.
-Ezt mondta az úrnő.-tájékoztatta Savannah a ház urát.
-Ezt nem hiszem el!-állt fel idegesen az asztaltól ahogy egyenesen az emeletre vette az irányt. Kopogás nélkül törte rá Reesere az ajtót.
-Te barom! Kopogás nem létezik számodra?
-Mi az hogy nem jössz le? Mit fognak az embereim gondolni?!
-Nem vagyok éhes.
-Na ez engem rég nem érdekel. Most pedig lejössz és megeszed amit főztek.
-Azt mondtam nem!
-Én pedig azt hogy igen. Hacsak nem akarsz egy lövedéket a kicsike fejecskédbe.
-Már aznap éreztem hogy egy pszichopata állat vagy mikor a sikátorban megláttalak. Te élvezted hogy azokat az embereket bánthatod.
-Így van. Imádok golyót küldeni az emberekbe. Egyéb észrevétel?
-El akarok menni.
-Oh, biztos hogy nem. Hacsak nem csengeted nekem vissza a négy millió dollárt.-ekkor ugrott be neki hogy ő erre képtelen. Válassza akkor a halált vagy...-Lássuk be Reese. Itt ragadtál. Ahelyett hogy az idegeimen táncolnál fogadd el a helyzetet. Más nő imádná és rég a farkam körül ugrálna ha ennyire elkényeztetném. De te hálátlan vagy.
-Megmondtam hogy nem fekszem le veled. Egyáltalán nem akarok semmilyen testi kontaktust.
-Fogadd el hogy velem kell lenned. Fogadd el hogy megtehetem hogy millió dollárokat költök rád...mert megtehetem. Fogadd el, hogy amíg te itt vagy...ezt te is megteheted. Használd ki. Legalább érezd úgy hogy ennyi előnyöd van belőle.-indult a kijárathoz.-Gyere vacsorázni.-hagyta el a szobát.

☆☆☆

-Mrs. Hansen...-örült meg Savannah ahogy meglátta a ház úrnőjét. Lloyd végig kísérte a tekintetével őt.-Jobban van?
-Valamivel. Azt hiszem a nászúton...elronthattam a gyomrom.
-Ha szüksége van bármire szóljon.
-Rendben.-ült le Lloyd mellé.
-Beláttad hogy igazam van?-kortyolt a borba.
-Nincs szükségem a pénzedre...-kezdte.
-Azért kérted a dupláját az ajánlatomnak? Lássuk be te se vagy különb mint a többi nő.-Reese nem reagált.-Egyél. Paulo remek ételt készített számunkra.
-Ilyen lesz ez végig...?
-Micsoda?
-Az...álházasságunk.
-Nem tudom mire célzol.-valójában nem volt benne biztos hogy érdekli.
-Gyilkolni fogjuk egymást?
-Ez a kifejezés drágám, nem éppen megfelelő. Te soha se öltél még embert...
-Mert te igen?-félelem volt a szemeiben.
-Erre tudod a választ, nem?
-Nem szeretnék fegyvereket magam körül...-jegyezte meg.
-Mi?
-A gyomrom görcsbe rándul ha arra gondolok hogy bármelyik zsebedbe egy pisztoly lapul. Nem szeretném...
-Ez nem olyan dolog amiben te döntesz.
-Félek a fegyverektől...a hangjuktól...a szagtól amit utána érzek...
-Honnan ismered milyen szaga van, hangja? Mikor soha se lőttél?
-Mert az a nap mikor megvédtél egy életre belém égett. Csak sajnos nem azért mert megvédtél hanem mert új félelmet találtam az életembe.
-Reese...-kezdte volna.
-Nem akarok...millió dolláros dolgokat hordani. Egyáltalán nem érzem magam felszabadultnak ha arra gondolok hogy ennyi pénzt egy szaros kőre képes lennél kifizetni mikor...én napról napra éltem. Az albérletem is alig bírtam fizetni te pedig...ki akadsz mert egy 30 ezer dolláros ékszert választok. De neked fogalmad sincs számomra ennek is mekkora súlya van. Ideges vagyok tőle. Mi lesz ha elvesztem?
-Veszek másikat.
-Ez a különbség köztünk Lloyd. Én erre képtelen lennék. De te...nem is törődsz azzal ez mennyi életet mentene meg.
-Mit vársz? Adakozzak?-nevetett.
-Segíteni nem fáj Lloyd. Talán tudnád ha megtennéd.-erőset ütött ez benne. De mégis...miért foglalkozna ő mások életével?
-Az én családomba az a szokás, hogy mindenki a saját háza táján sepreget, te most ide tartozol. Tegyél te is úgy.
-Úgy érzem...ez a fél év...egy börtön lesz számomra...melletted.-állt fel ahogy a kert irányába ment.
-Most hova mész?-kiabált utána.
-Sétálni.-válaszolta.
-A picsába.-ütött idegesen az asztalra.

☆☆☆

-Mrs. Hansen maga mit keres erre?
-Megegyeztünk ha nincs közelbe senki akkor tegeződünk, nem Alan?
-Mit keresel erre Reese?
-Sétálok.-mosolygott.
-Későre jár. Menj be a lakosztályodba.
-Nincs kedvem találkozni Lloyddal. Vagyis...Mr. Hansennel...a drága egyetlen férjemmel-mondta szarkasztikus mosollyal.-Hogy a francba tudod elviselni?
-Nem rossz ember ő.
-Nem rossz? Hány életet oltott ki?
-Ma?-próbált humorizálni de Reese nem kedvelte az eféle humort.-Okkal bánt embereket. Ártatlanokra soha se emelne kezet.
-Ha most bevágod hogy kezet nem, de fegyvert igen...megütlek.
-Mr. Hansen tény hogy ölt embert. Ha a cselekvései nagy részét nézzük...már rég börtönbe lenne a helye.
-Akkor mégis mit keres itt?
-Mert az igazságszolgáltatás nem találta bűnösnek. Soha.
-Mennyi pénzt vert el lefizetéssel? Többet mint a vacak rózsaszín gyémánt gyűrűre?
-Reese...Lloyd az ártatlanokat soha se bántja.
-Csak engem.
-Fizikálisan?
-Nem...igazad van. Úgy...valahogy kétlem hogy bántana de a szavai...
-Azok néha fájnak. De hidd el ha megismered...
-Nem akarom megismerni. Valójában hálás lennék ha az a nap mikor találkoztunk meg se történt volna.
-Próbáld a jó oldalát nézni az egésznek.
-A jó oldalát? Mi a jó oldala?
-Nem kell dolgoznod.
-Szeretek dolgozni.-rossz érv.
-Mr. Hansen a tenyerén fog hordozni.
-Alan...
-Reese csak úgy tudod túlélni ezt az egészet ha valamilyen szinten kompromisszumot kötsz vele.
-Mintha az ördöggel tárgyalnék.
-Reese nem ismered ezeket az embereket akik majd körülvesznek. Mind erősek. Nem fizikailag hanem hatalmilag. És sajnálom hogy ezt mondom de ezzel az édes kislányos viselkedéssel téged egy előételként elfogyasztanak.
-De én nem vagyok olyan.
-Nem azt kéri Mr. Hansen hogy felejtsd el aki vagy...de amíg vele vagy...meg kell erősödnöd.
-Képes vagyok én erre?
-Hallgass Mr. Hansenre. Ebben remek tanítód lesz.
-Csak ne lenne ennyire főnökösködő.-forgatta meg a szemeit.
-Hát légy te a főnök.-mosolygott rá Alan.-A felesége vagy. Így te megteheted hogy ugyanúgy elmond a véleményed mint ő és ha kell...a sarokba ültesd.
-Tudod Alan...jelen pillanatban te vagy az én legnagyobb segítségem.
-Ne aggódj Reese. Nem lesz baj.