Baby girl

35. Nászút

-Mit szólsz édes? Milyen helyet választottam számunkra?-csókolgatta Reese nyakát ahogy hátulról szorosan ölelte magához.
-Úristen, itt lesz a nászútunk?-Reese szemei csillogtak.

-Nem csak nászút. A miénk ez is.-csókolt újra a nyakhajlatába.
-Ez...ez is a tiéd?-nézte az épületet.
-Te kis butus.-nevetett Lloyd.-Azt mondtam a miénk. Ami az enyém, az most már a tiéd is...Mrs. Hansen.
-Ugye most szórakozol? Ennél szebb helyet még soha se láttam.-lelkesedett ahogy Lloyd kezét megfogva húzta őt bentebb a szobába.-Úristen! Ez milyen romantikus már.-hatódott meg ahogy meglátta a szirmokat mindenhol a szobában.
-Tudod...-nyitotta ki a pezsgőt Lloyd. Reese ránézett.-...egy pillanatig féltem hogy meghátrálsz.
-Szeretlek, miért hátráltam volna meg?
-Mert meglehet hogy közel sem ilyen életről álmodtál régen.
-Régen álmodni se mertem arról hogy egyszer nekem...lesz egy férjem. Erre találkozok veled, gyilkoljuk egymást és...egymásba szeretünk? Ha ennél tud valaki romantikusabb dolgot meghajolok előtte.
-Nem lesz könnyű Reese.
-Micsoda?-figyelte a férjét.
-Velem. Ismersz milyen vagyok. Az emberek kíváncsiak lesznek rád. És félek hogy ez meg fog téged rémiszteni.
-Mellettem leszel?
-Ez a gyűrű nem azt jelképezi?-emelte fel a kezét amin a gyűrű volt amit Reese húzott az ujjára.
-Akkor ne gondolkodj azon hogy megbánhatom e a döntésem. Idegen igen ez az egész. A gondolat hogy egy senki voltam és te miattad most...a lista élén vagyok ijesztő. De mit tehetek ha annyira szeretlek hogy képes vagyok arra az áldozatra hogy a félelmeimmel szembe nézzek?
-Reese...
-Mrs. Reese Hansen a nevem. A férjem Lloyd Hansen.-lépett még közelebb hozzá.-Légy velem egy életen át és...mindent meg fogok tenni a feleségedként hogy a legboldogabb férfivá tegyelek a világon.
-Mit művelsz te a gengszter szívemmel?-figyelte azokat a csodás szemeket.
-Miért?-mosolyodott el.
-Soha se voltak gyenge pontjaim az életben. Azért küzdöttem hogy ne lehessek az emberek számára sebezhető.
-Nem vagy az. Nálad keményebb férfit még nem ismertem. És hidd el most nem arról beszélek.-viccelődött.
-Akkor miért érzem úgy hogy te ezt megváltoztattad bennem? Soha se féltettem senkit. Még a családom se, hisz tudtam ezer testőr áll mellettük és védi őket. Magamat se féltettem hisz tudom mire vagyok képes. De itt vagy te...
-Mi van velem?
-Szörnyen féltelek. Ha arra gondolok hogy...hogy történhet veled valami...
-Hé Hansen.-tudta Reese hogy Lloyd megijedt. Nem attól hogy házasok lettek hanem mi lesz ha nem lesz képes rá vigyázni.-Nézz rám, szépfiú.-emelte fel a fejét.-Házasok vagyunk ha tetszik ha nem, a neved fogom viselni egy életen át mert én ezt akarom és csak remélni tudom hogy te is ezt szeretnéd. Mond hogy engem akarsz.
-Te is tudod hogy csak téged akarlak egy életen át.-Reese megcsókolta Lloydot.-Elrontottam a nászútunk?-döntötte a homlokát a homlokának.
-Nem.-nyugtatta.-Mit szólsz egy meleg fürdőhöz utána kihasználjuk ezt az ágyat amire van?
-Alszunk?-viccelődött már ő is.
-Nem sokat.-nevetett Reese ahogy átkarolta Lloyd nyakát és a nyakhajlatába bújt.
-Imádom hogy a feleségemnek hívhatlak.-nyomott egy újabb csókot a nyakhajlatába.
-Imádom hogy a férjem vagy.-csüngött szinte Lloyd nyakán.

___________________________________________

-Itt nagyon békés és nyugodt.-dőlt Lloyd mellkasának ahogy a pohár pezsgőt kortyolták.
-Azért választottam ezt a helyet. A személyzettel megbeszéltem hogy csak az étkezéseket készítsék elő de ne tartózkodjanak a házban. Veled akarok csak foglalkozni.
-Ugye nem az a gigant csávó fogja a kapuban összedobni a reggelink?-nevetett Reese.
-Nem.-nevetett Lloyd.-Ő a védelmünkért felel.
-Félelmetesen magas.
-Szeretnék melléd is őröket állítani. Gyűlölni fogsz érte?
-Tudom hogy mindent okkal csinálsz. Ha úgy gondolod szükségem lesz rá, hát legyen. De...mikor veled vagyok nem szeretném a közelembe őket.
-Ez nem kérdés.-puszilta meg a feje búbját.
-És ha lehet valami szexi férfiakat válasz.
-Mi?
-Tudod kidolgozott kockahas, széles vállak, izmos hát és...vastag karok.
-Tudod mit? Alant neked adom. Majd keresek magamnak mást.
-Tudod ha Alan nem lenne ilyen idős akkor...
-Hé.-fogta be a száját.-Feltűnt hogy a férjed farkához dörgölőzve ülsz a kádba? A férjed farka! Hallottad? Férjed.
-Tehát már meg se nézhetek másokat?-fordult szembe vele ahogy játékosan kuncogott.
-Ne játsz velem Reese.
-Miért? Mi lesz?-mászott közelebb.
-Hogy a francba lehetsz ilyen szexi?-mérte végig Lloyd.
-Pucér vagyok, biztos képes lennél elutasítani?
-Csak a feleségemnek áll mostantól fel.
-Oh, ez nekem van címezve akkor hisz én vagyok a szerencsés.-hajolt Lloyd ajkaiért.
-Ne menj el, akarom az ajkaid.-húzta vissza magához Reeset.
-Egyszer...lehetséges hogy a nevem itt virítson a mellkasodon?
-Tetováltassam fel a neved?
-Itt még pont van annyi hely.-simított végig a részen.
-Én is a mellkasodra kerülhetek?
-Félek a gondolattól hogy egy tű szúrkálja a testem.
-Az első tetoválásom tizenhat évesen csináltattam.
-Melyiket?
-Ezt itt.-mutatott rá.
-Egy kereszt? Nem hittem hogy hívő vagy.
-Nem vagyok. De hiszem hogy védelmez.
-Látod? Még nekem erre sincs szükségem. Egy ilyen férjjel az oldalamon nem panaszkodhatok.-csókolta újra Lloydot.
-A farkamon egy cseppet se segítesz kicsikém.
-Nem is akartam.-ült egy huncut mosoly az arcára.-Várom mikor kapsz az öledbe, cipelsz be a szobába, dobsz az ágyra ahogy magadévá teszel.
-Most!-állt fel ahogy könnyedén emelte ki Reeset a külső medencéből.
-Úristen!-nevetett Reese.
-Készülj Mrs. Hansen. Felejthetetlen éjszakánk lesz.