Baby girl

99. Ransom Drysdale

-Jó kis nap volt.-jött ki egy törülközővel a dereka körül Lloyd. Reese egy könyvet olvasott. Természetesen az egyiket amit Bloom adott neki.-Mit olvasol?-kérdezte.
-Szerinted?
-Csak nem erotika könyv amit a lányunk is olvas?-kapta ki Reese kezéből. Ahogy beleolvasott a feleségére nézett egy ,,ez most komoly?" tekintettel.
-Mi az? Imádom.-vette vissza a könyvet.
-Mióta nedvesedsz ilyenekre és nem rám?
-Most miről beszélsz?-nevetett Reese.
-Ilyet én is tudok.-célzott a könyvben lévő részletre.
-Mutasd meg.-mondta huncut tekintettel.
-Ez az!-ugrott az ágyra szinte egy pillanat alatt ahogy Reese ajkainak esett.
-Amúgysem sikerült ma a délutáni kis akciónk.
-A kis farokblokkoló lányunk.
-Már nem kicsi.-mondta mosolyogva Reese ahogy Lloyd hasát barangolták be a kezei.
-Mindig az én pici lányom lesz. Bármit is mondasz.
-Imádom hogy ilyen a kapcsolatotok.
-Te neked nincs kedved szexelni?
-Miből gondolod ezt?-nevetett Reese.
-Mert a lányukról beszélsz és ha folytatod képtelen leszek belédhatolni miközben a lányunkra gondolok.
-Te....te most miről beszélsz?-nevetett úgy mint még soha.
-Kérlek ne beszélj a lányunkról. Inkább csak mond hogy mit szeretnél mit tegyek.
-Azt hittem tudod miután tájékoztattál hogy a könyvemben lévő kis részlet neked semmiség.
-Felcsigáztalak igaz?
-Nagyon.-hajolt fel Lloyd ajkaiért.
-Nyisd szét a lábaid édes.
-Vedd le azt a fránya törülközőt.-szinte tépte le türelmetlenkedve róla.
-Semmi bemelegítés?-kérdezte egy széles vigyorral Lloyd.
-Nem. Akarlak. Túlságosan akarlak.-mondta nehéz légzéssel.
-Igenis, Mrs. Hansen.-tolta be magát tövig.
-Ah...-feszült ívbe a háta.
-Még szerencse hogy a lányunk az emelet másik végébe kérte a szobáját mikor nagyobb lett.-nevetett Lloyd ahogy határozottakat lökött.
-A legjobb döntése volt...mert most hallgathatna minket.-préselte ki a szavakat.
-Nem akarom hogy hallja ahogy az anyukájával szexelek.
-Olvas a szexről nem lenne meglepődve. De igazad van, nem akarom hogy hallja ahogy alattad sikoltozok.
-Annyira tökéletes vagy Reese.
-Tökéletesek egymáshoz.-lassított Lloyd. A kiéhezett állapotból átváltott a lassú, romantikus szeretkezésre.
-Szeretlek, őrülten szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Akkor élvezz körém.
-Dolgozz érte.

___________________________________________

-Sofie már elmondtam.-mondta Bloom a legjobb barátnőjének ahogy megkapták a kávéjukat.
-De hallanom kell újra. Miért hangzott úgy mintha életed nagy Őjével találkoztál volna?
-Bunkó volt Sof! El kellett lopnom a könyvet tőle hogy megtudjam szerezni.
-Hamar a bűnös útra tértél.-nevetett.
-Remélem nem fogunk találkozni többet. Mert nem tudom mit tennék ha meglátnám.
-Nekivetnéd magad?
-Mi? Nem! Nekem nem kell ilyen faszfej. Lehet jól nézett ki de bunkó.
-Én szeretem a faszfejeket. Ők a legjobbak az ágyban.
-Sof!
-Mi az? Ne csak a könyvekben élj Bloom. Nem akarod érezni milyen a szerelem? Milyen ha szeretnek? Vagy milyen ha érzelmek, megbánás nélkül élvezheted valaki társaságát?
-Alkalmi szerető?
-Valami olyasmi.-vont vállat.
-Apám biztos megölne ha valakivel hazaállítanék.
-Nem merted neki elmondani az első csókod se Bob Miyerssel?-nevetett.
-Biztos hogy nem!
-Hogy szerettek a szüleid egymásba mikor ennyire különböznek?
-Tudod hogy apu hercegnője vagyok. Tájékoztatott egy családi vacsorán ha valaha is valaki megbánt engem vagy összetöri a szívem akkor megöli.
-Minden apa ezt mondja a lányának.
-De ő annyira komolynak nézett ki. Mint aki nem viccelt.
-Bírom az apád.-jegyezte meg.-Anyád egy mázlista.
-Szerintem ezt mindketten tudják.-mondta büszkén. Bloom azonban lefagyott. A szemei megpillantották Őt.

-Bloomie! Itt vagy?-rángatta meg Sofie.
-Bassza meg!-bújt el mögé.
-Mi-mivan?-kereste Bloom tekintetét.
-Ő az! Ő az akitől elloptam a könyvet.
-Ne! Istenem...ennek a szívét lopd el ne a könyvét!-lökte ki maga mögül Bloomot egyenesen Ransom karjaiba.
-Hé!-kiáltott fel Ransom.-Nem látsz?-kérdezte a karjaiban lévő lánytól majd mikor meglátta, felismerte.-Te...te vagy az!
-Francba!-rántotta volna ki a karját de Ransom elkapta.
-Elloptad a könyvem!
-Ez nem teljesen igaz! Én láttam meg előbb.
-De az én kezembe volt.
-De én vagyok a nő, nekem kellett volna adnod mint lovagias férfi.
-Mint lovagias mi a fasz?
-Amúgyis ő nem nektek pasiknak ír.-motyogta az orra alatt.
-Ki mondta hogy magamnak akartam? Az unokatestvéremnek szántam.
-Hát üzenem neki hogy sajnálom de nyugtasd meg hogy szenzációs a könyv.-ült egy szarkasztikus mosoly az arcára ahogy újra menekülni próbált.
-Nem, nem! Nem mész sehova!
-Ha most azon agyalsz hogy a rendőrségre viszel figyelmeztetlek nem tenném.
-Miért? Félsz a börtönben a rácsok mögött?
-Nem, az apám megölne téged érte.
-Miért? Ki a te apád?
-Nem kötöm az orrodra.
-Kislány, lehet az apád imádna engem.
-Ha nem haragszol nem foglak bemutatni neki.-egy újabb szarkasztikus mosoly.-Most pedig ha elengednél.
-Mi a neved tündérke?
-Nem mondom el.
-Kitől hajtsam be a könyv árát?
-Sajnos csak bankkártya van nálam.
-Akkor máshogy kell behajtanom a könyv árát.
-Majd postázom borítékba. Mond a címed.
-Személyesen akarom behajtani.
-Te őrült vagy?
-És te?-kérdezett Ransom vissza.
-Az vagyok.-mondta széles mosollyal.-Elégedett vagy?
-Mi a neved?
-Nem mondom meg.
-Mi a neved?
-Bloom Rosalie Hansen.-szólt közbe Sofie. Majd elhadarta a telefonszámát.
-SOFIE!-kiabált rá Bloom.
-Mi van? Olyan kedvesen kérte.
-Tehát Bloom. Milyen ritka név.-mosolyodott el Ransom.
-Na és te faszfej? Mi a neved?
-Faszfej? A nevem Hugh Ransom Drysdale. Te hívhatsz Ransomnak. És korántsem faszfej.
-Én nem úgy tapasztalom.
-Figyelmeztetlek Bloom. Még behajtom rajtad amit tettél.-engedte el a kezét.
-Próbálkozhatsz. De felesleges.-hagyta ott Ransomot.

*Szavazzatok kérlek ha tetszett ❤️*