-Ez lenne az.-fordult be a kocsi a hatalmas kapu irányába. Ahogy pedig a behajtó úton mentek Reese képtelen volt elvonatkoztatni a gondolattól, hogy ugyan az álférje mivel foglalkozhat ha ilyen nyaralóra telik neki? Csodás volt, szinte álomszerű.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-U-Ugye most szórakozol?-Alan értetlenkedve nézett Reesere.-Itt lakik? -Csak a nyaralója. -Ez? Akár egy kastély.-már kívülről erősen éreztette Reesevel hogy ő nem ide való. De mikor belépett...a lélegzete elállt.-Beléphetek ide? -Reese...-tartotta neki ajtót Alan. -Végre ideértél.-hallotta be Lloyd hangját az emeletről.-Minden rendben volt Alan?-kérdezte a leghűségesebb dolgozóját. -Minden. Mrs. Hansen mindent az utasítások szerint végzett. -Remek. Alan te elmehetsz. Te pedig Reese...kövess.-vezette be a konyhába. Reese szeme erősen mérte fel a helységet ami gránittal volt teli.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Ő ilyenről csak álmodhatna...másnak pedig egyszerűen megadatik. -Megéheztél?-kérdezte Lloyd ahogy a hűtőből elővett szendvicsnek való alapanyagokat.-Csak ezt tudok adni, mert a személyzet csak holnap ér ide. -Személyzet? Nem csak...Alan van itt velünk? -Humoros vagy.-nevetett.-Édesem...itt mindenki úgy ugrik ahogy csettintek. -Ez a baj a magad fajta emberekkel. -A magam fajta emberekkel? Te mikor teheted meg hogy egyik pillanatról a másikra egy vadidegen személy számlájára utalsz 4 millió dollárt?-Reese gyomra görcsbe rándult.-Ugye hogy képtelen vagy rá? Én megtehetem. Jobb ha minél előbb átbeszéljük a szabályokat. -Jegyzetelnem is kell?-próbált viccelődni. -Azt hiszem van annyi eszed hogy ezeket mélyen az eszedbe vésd...igazam van? -Mik lennének ezek a szabályok? -Első és legfontosabb. A neved mostantól Mrs. Hansen. Mindenkinek így kell szólítania. Az egész személyzet úgy tudja mi valóban házasok vagyunk. Nem akarok hibát. -Nem fogják furcsállani hogy soha se láttak még engem? -Édes...a nőimet nem előttük cipelem fel a szobámig. Tehát...jobb ha már most elkezded gyakorolni a neved...világos Mrs. Hansen? -Igen... -Te vagy a feleségem...hát viselkedj úgy. Te vagy a ház úrnője...hát emeld fel azt a cuki arcocskádat és járj büszkén. -Én nem vagyok ilyen. Értem hogy az embereknek el kell ezt hinnie hogy a feleséged vagyok, de én se vagyok náluk különb miért kellene erre ennyire rájátszanom? -Mert a négy millió dollárért ezt parancsolom. -Mi van még...?-kérdezte ridegen. -Néha szólíts férjemnek, drágámnak....tudod azok a nyálas becézések...csináld őket. -Öklendezni fogok. -Akkor nyeld le.-mondta egy szarkasztikus mosollyal. -Következő? -Csók. -Nem! Az ki van zárva! -Azt mondtam...-kezdte felemelni a hangját. -Én meg azt hogy nem!-emelte meg ő is a hangját.-Nem érsz hozzám, nem csókolsz meg. Egyáltalán nem akarom érezni a bőrömön egyetlen egy érintésed, testrészed sem. -Hát pedig édesem...-becézte.-A családom előtt még ha kell a feneked is megmarkolom.-mondta egy kaján vigyorral. -Perverz disznó. -Ennél édesebb becézésre gondoltam. -Mi van még?-kérdezte ingerülten. -Holnap korán kellj, hozzák a gyűrűket. -Gyűrűket? -Az ujjadra. Oh...és a legfontosabb....nem léphetsz be a szobámba. -Miért? Pornóképregénnyel van kiragasztva. -Nem akarom hogy arra sétálj be ahogy épp egy nőt dugok a sáros földig. Még kedvet kapnál hozzá. -Rohadj meg. -Ne feledd. A feleségem vagy. Szeretjük egymást.-húzta mosolyra az arcát. -Fáradt vagyok. Lefeküdhetek?-menekült volna Lloyd elől. Hogy a francba tudott ebbe belemenni? Hogy lehetett ilyen idióta? De minden alkalommal mikor ezt a kérdést feltette magának eszébe jutott Evelyn. Szüksége van a segítségére. Ezt pedig csak így tudja megadni neki. Fél év. Ennyit kell kibírnia...ebben a börtönben.
