Baby girl

97. Stitch

-Lloyd Hansen, öröm téged itt látni.-nyújtotta felé a kezét az ügyfele Ernest Atkinson.
-Ernest.-fogott vele kezet.
-Nem tűnsz lelkesnek a kiruccanás miatt.
-Ha őszinték akarunk lenni, nem. Hisz ki szeretné hosszabb időre elhagyni a feleségét és a gyermekét?-kérdezte egy szarkasztikus mosollyal.
-Ugyan már Lloyd. Család! Annyira be vagy gyepesedve. Hol az a Lloyd akit régen ismertem?
-Régi Lloyd?
-Aki szinte leszállt a repülőről és máris belevetette magát a Párizsi nagy életbe. Akinek a legelső dolga egy bár volt ahol valami kurvát magához vett. Hol van ez a férfi Lloyd?
-Családapa lett.-válaszolta egyszerűen.
-Családapa...a céget meg a mélybe taszítja amivel az apja annyit küzdött. Az apádat nem zavarja?
-Apa átadta a céget számunkra. Tehát értelemszerűen nem folyik bele az üzleti dolgokba már. Ha nem egy régi partnerünk lennél hidd el nem utaztam volna idáig. Elengedtelek volna, mert majd találok mást. A régi családi barátság miatt vagyok itt.
-Lloyd.
-Tehát őszintén nem bánnám ha sietnénk, megbeszélnénk amit kell és visszamehetnék a feleségemnek segíteni a kisbabánkkal.
-Nyugalom Lloyd. Ezért az egy hétért hálás leszel nekem.
-Ermest.-szólt rá Lloyd.
-Csak élvezd újra a szabadságod Lloyd.-Lloydnak ez az egész fura volt. Mintha kicsit sem az üzlet miatt lenne itt.-Hol a magas kis barátod?
-Alan?
-Ha úgy hívták.-vont vállat.
-A családomra vigyáz. Nekem maradt tulok.-célzott a maga mögött álló emberre.-Hisz tudod, elég veszélyes tudok lenni.
A harmadik napját tölti Párizsban. Ermest szinte semmi előrehaladást nem mutat. Folyton a számokat nézegeti és számol. Állítólag. Lloydnak hiányzik a családja. Hiányzik Reese édes illata, a gyengéd érintései. Mindene. Bloomnak a puha kis bőre amit akkor érez mikor magához húzza, a baba illata, az apró csillogó szemek amik felcsillannak ha meglátja apát.

Őrülten hiányoznak neki. Csak nézi a kapott képeket ahol a kislányát és a feleségét egy pillanatra is de magához idézheti.
-Gyerünk Lloyd. Menjünk.-mondta Ermest.
-Hova?
-Egy kicsit kikapcsolódni.
-Ermest ne értsd félre de hálás lennék ha a papírokat aláírnánk. A családom nélkülem farsangol.
-Látod? Ők is élvezik az életet. Te miért nem tudod?
-Ermest.
-Induljunk.-Ermest a régi bárba vitte ahova évekkel ezelőtt jártak. Még Reese előtt.-Nézd! Semmit se változott ez a hely.
-Lloyd bébi!-rohantak elé a lányok.
-Csak ezt ne.-motyogta az orra alatt.
-Mondtam nekik hogy itt leszel. Ha tudnád mennyire örültek.-nevetett.
-Én kevésbé.
-Lloyd bébi, annyira hiányoztál.-indult felé az a nő akit a legtöbbször talán itt megfektetett. A nyakába akart akaszkodni de Lloyd eltolta magától.
-Ne merészelj hozzámnyúlni.-figyelmeztette.-Nem tudom hogy tőlem vagy a feleségemtől kellene akkor jobban félned.
-Megnősültél Lloyd bébi?-nyáladzott ott a nő továbbra is.
-Mostantól Mr. Hansen. Világos?-elege lett. Régen imádta a nőket akik a nyakába ültek. De most már nem. Egy nőt akar maga körül az a felesége.
-Szerepjátékozunk?-volt egy pár pohár pia már a hölgyben.
-Na jó. Elég volt. Haza megyek.-indult a kijárat felé.
-Lloyd!
-Idefigyelj Ermest. Miattad otthagytam a családom hogy a cégnek a legjobbat tegyem és ne veszítselek el mint partner. De te egy cseppet sem foglalkozol ezzel. Kurvákat hozatsz nekem? Miközben feleségem és gyermekem van?
-Denny mondta hogy befeszültél dehogy ennyire.-mosolyodott el.
-Denny?
-Ő mondta hogy a szakadékba megy a cég jobb ha kiszállok. Lehet igaza van.
-Denny rég nem a barátom. Így nem lennék meglepve ha rosszat állítana rólam vagy a családomról.
-Dennynek legalább még van esze. Feleséged van és gyermeked? Ki a fene ez a Lloyd? Te nem az vagy aki régen a barátom volt.
-Baj hogy elköteleződtem? Hogy végre felébredtem hogy nem erre a szajhákkal teli világra vágyom?
-Úgy tudom a feleséged is pénzzé vetted. Vagy tévedek?
-Mi?
-Fizettél neki. Tehát ő is egy szajha a sok közül?-Lloyd egy pillanat alatt húzott be a régi barátjának. Aki szinte azonnal az eltalált részre helyezte a kezét.-Te rohadék!
-Ne merészeld a feleségem a szádra venni! Ne merészeld a feleségem ezekkel a szajhákkal összehasonlítani!
-Mert nem kapott pénzt?-nevetett.
-És? Neki szajhának se kellett lennie hogy most a királynőm legyen. Az egész világ a lábai előtt hever.
-Mert Hansen a neve. Semmi másért.
-És pont ezért fogom neki az utat kitaposni. Mert a férje vagyok és ez a feladatom. Hogy az ujjai köré csavart? Igen. És hogy bánom e? Nem. Imádom hogy egy ilyen tökéletes nő a feleségem. Aki a legtökéletesebb kislánnyal ajándékozott meg engem. Úgyhogy tudod mit Ernest? Dugd fel azt a szaros papírt a seggedbe.
-Tehát nem kell a támogatásom?
-Úgy ismersz hogy szokásom elbukni?-nevetett Lloyd.-Figyeld meg. Holnap reggelre nálad is nagyobb partnert szerzek a cégembe és végre hazamehetek a feleségemhez.
-A feleséged csak farokállításra jó, semmi másra.-Lloydnak vissza kellett fognia magát.
-Tény. Imádom ahogy a farkam felállítja. De ha tudnád mit művel rajta, tudnád miért hajtok én is fejet előtte.-hagyta el az épületet.

___________________________________________

-Bloomie mi a baj?-ringatta lassan egy órája Reese ahogy egy pillanatra se csendesedett a sírása.-Kicsikém, shhh. Kérlek nyugodj meg. Istenem ha tudnám mi a bajod.-ölelte magához. Feladva hogy az ágyába fektesse indult a szobájába mikor a szemei kikerekedtek.
-Hol az én pici Stitchem?-találta szembe magát Lloyddal. Az asztalon pedig ajándék.

-L-Loyd...
-Figyelmeztetlek csak a virág a tiéd. A plüss a hercegnőmnek van.-Reese lefagyott.-Ennél nagyobb örömre számítottam.
-Te...
-Add oda a kis szerelmem.-vette át a kezébe a síró kislányt.-Hát szia gyönyörű pici Bloomiem.-a kislány elhallgatott.-Anyu nem kényeztetett el igaz? Nézd meg mit hoztam neked.-vette a kezébe a plüsst ami láthatóan tetszett a kislányának.-Ez a tiéd. Aludhatsz vele mit szólsz hozzá?-vitte egyenest a pici szobájába ahogy Reese még mindig mozdulatlanul állt. Eltelhetett negyed óra de ő nem mozdult.-Tudnom kellene milyen játékot játszunk hogy kővé dermedtél?
-Te hogy....
-Olyan érzésem van mikor a filmekben a férj épp a legrosszabb pillanatban tér haza. De valahogy kétlem hogy rejtegetnél valakit a szekrényünkben.-Reese szemei könnyekbe ültek.-Nehéz volt egyedül igaz...?-ölelte magához.
-Mindennap nehéz ha nem vagy itt.-szorított a felsőjére.
-Többet nem hagylak itt. Esküszöm.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*