Baby girl

69. ,,Megvédem..."

-Hol az a kurva?!-szinte rontott be a házba Lloyd.-Hol van?!-üvöltötte.
-Mr. Hansen.-rohant elé Lola.-Üdvözlöm.
-Hol van az a kurva, azt kérdeztem?!-kérdezte ingerülten.
-Ki-kire gondol?
-Mégis szerinted kire? Arra a kurva menyasszonyomra akit a saját kezemmel fogok most megölni!-ment az emeletre. Minden kopogás nélkül nyitott be.
-Drágám!-hallotta meg Eleonor lelkes hangját de ő egy pillanat alatt szorította őt a nyakánál a falhoz. Eleonor azonnal levegőhiányba szenvedett ahogy az erős kezeket próbálta lefejteni magáról.-L-Loyd...-préselte ki a nevét az ajkain.
-Ki a fene dugott meg téged és lettél terhes?
-L-Loyd...nem...kapok levegőt.-vörösödött az arca.
-Had halljam!-kiabálta.-Ki a fene a gyereked apja?
-T-te.-Lloyd szorított a nyakán.-L-L-Loyd....engedj....-képtelen volt a kezeit lefejteni.
-Idefigyelj te ribanc. Ha meglátlak mégegyszer Reese közelébe a szádba küldök egy golyót, majd abba a kevés agyadba majd a szívedbe. Világos voltam?-engedte el.-Most pedig ülj a kibaszott kocsiba. Megyünk DNS tesztet csinálni.
-Nem!
-Mit mondtál?-fordult felé ahogy a teste nem lazult.
-Miért kellene DNS tesztet csinálnom ha tudom hogy te vagy az apja?
-Azért mert tisztán tudom hogy soha egy ujjal se értem hozzád. Mert undorodok tőled.
-Undorodsz...komolyan? Régen szinte minden pillanatban engem kívántál.
-Mert akkor még nem találkoztam Reesesel.
-Már megint arról a szajháról van szó? Ő mondta el a meglepetés hírt is igaz?-kiabált most már Eleonor is.-Megölöm azt a szajhát!-Lloyd a fegyverét előrántotta amit egyenest Eleonor homlokához szegezett.
-Megmondtam, ha Reese közelébe látlak újra megöllek.
-Most persze foggal körömmel véded de mikor kellett volna elengedted.-nevetett.-Szánalmas vagy Lloyd. Ő neki megbocsájtanád a félrelépését de nekem már nem?
-Ő soha se lépett félre!-mondta összeszorított fogakkal.-Te miattad van ez az egész! Mert én idióta hittem neked! De többet nem, végeztünk!
-Lloyd!
-Takarodj a házamból! Takarodj az életemből! Ha a családom közelébe látlak megöllek!
-Azt hiszed dolgom van a szüleiddel vagy Brayleevel?-ült egy szarkasztikus mosoly az arcára.
-Ez az exfeleségemre is vonatkozik.-ült Lloyd arcára is egy szarkasztikus mosoly.-Mert csak hogy felkészítselek a hírre....újra feleségül veszem. Újra elveszem, újra a feleségem lesz, újra teherbe ejtem és családunk lesz.
-Az a lotyó is elvetélt még szerencsére.-nevetett.
-Honnan tudod...hogy terhes volt?-Lloyd gyanakodni kezdett.
-Ugyan, szerinted miután elváltatok én nem figyeltem meg őt? Az volt életem legszebb napja mikor elvetélt.-Lloydnak pedig elfogyott a türelme. Egy óriási pofont adott neki amitől a földre esett és vérezni kezdett a szája. Azonnal mellé térdelt ahogy újra a nyakát szorította.
-Ha megtudom...hogy a te kezed benne van abban hogy Reese nem lehetett édesanya...az egész családod lemészárolom!
-Szerinted az apám nem öl meg előtte titeket?-már nem félt Eleonor. Szinte mindent kimondott amit gondolt.
-Nem. Tudod miért? Mert a családom az életem árán is megvédem!
-Biztos vagy benne?
-Alan!-állt fel Lloyd ahogy Alan belépett az ajtón és meglepődve tapasztalta hogy a menyasszonya Mr. Hansennek a földön fekszik piros folttal a nyakán.-Tűntessék el a srácok őt.-az ajtóban álló emberek kicipelték a szobából ahonnan egyenest a kijárat felé vitték.
-U-Uram...
-Menj el Reesehez és hozd ide.
-Tessék?
-Azt kértem menj el Reesehez, fogd meg és hozd ide!
-De...uram mit tegyek ha nem akar velem jönni?
-Akkor fogd meg, tedd a kocsiba és hozd ide.
-Ha-használjak erőszakot?
-A biztonsága a cél. Nem eshet baja. Indulj.

___________________________________________

-Alan! Alan! Mi a...?! Rakjál már le!-kiabálta Reese ahogy Alan a vállára dobva cipelte őt be a házba. Lloyd épp az embereinek adta ki az utasításokat.-Alan!
-Gondoltam hogy ellenkezni fogsz.-sétált eléjük Lloyd. Alan letette a két lábára Reeset.
-Te hülye vagy? Mit csinálsz?-kiabálta le Lloydot.
-Megvédelek.
-Megvédesz? Mégis mitől?-nevetett ahogy a szituáció miatt szinte feltudott volna robbani.
-Mindenki menjen el.-adta az utasítást az embereinek.
-Lloyd!-szólt hozzá Reese.
-Tudom hogy most nem érted mit művelek de...
-Akkor mond el hogy megértsem. Szinte Alan ahogy kinyitottam az ajtót egy másodperc alatt dobott a vállára ahogy azt se tudtam mi az isten történik. Majd idehoz engem. Ha az miatt amiről beszéltünk...
-Nem érdekel amit az irodában mondtál.
-Oh, fantasztikus.-semmibe vesz Lloyd.
-Tudom hogy nem én vagyok annak a potyagyereknek az apja így nem is vagyok hajlandó felelősséget vállalni érte.
-Lloyd....
-Tudom hogy nem csaltalak meg. Ebben száz százalékig biztos vagyok. Így az esküvőt megtartjuk.
-Lloyd...
-Reese ha lehetne most az egyszer nem tudnál ezen nem túlgondolkozni és azt tenni amit akarsz?
-Haza akarok menni, ez az amit akarok. Esküvő? Megmondtam hogy nem, főleg ha bizonyosan tiéd a gyerek. Nem arról van szó hogy nem bízok benned. De nem akarom hogy ne legyen apja a gyereknek.
-Van apja, franc tudja kivel kúrt félre Eleonor.-magyarázkodott.-Azért nem akarsz velem lenni mert az a szajha valamit összedumált neked?
-Nem azt mondtam hogy nem akarok veled lenni csak hogy...
-Tudom, időt akarsz. Időt akarsz, de én nem. Nem akarok több időt nélküled. Téged akarlak, veled akarok lenni. Boldog akarok lenni. És szinte mindennap azon izgulni mikor lepsz meg azzal a hírrel hogy Lloyd apa leszel. Mert amióta elterveztünk egy kis csodával az életünk ha hiszed hanem szinte mindennap erre vágyom. Látni akarom ahogy az anyukája leszel.
-Lloyd...
-Kérlek bízz bennem hogy csak te léteztél számomra amióta az életembe léptél. Tudom milyen életet éltem előtted Reese. Tudom. De hidd el hogy nem vagyok már az az ember. Én annyira szeretlek. Neked fogalmad sincs róla mennyire.
-Tudom. Tudom mennyire szeretsz.-mosolyodott el Reese.-Azt is tudhatnád hogy bízom benned. Jobban mint magamba.
-Akkor miért nem akarod velem ezt a boldogságot?
-Akarom...szörnyen akarom...de közbe félek is. Félek mi lesz ha újra egyedül hagysz.
-Nem! Nem! Nem!-fogta közre az arcát.-Édes nézz rám. Soha! Soha de soha nem hagylak el!