Baby girl

102. Nem randi!

-Ha most megkérdeznék mit keresek itt veled mit mondanék? Oh, azt én se tudom. Nincs jobb dolgom mint ezzel a bolonddal lógni?-beszélt Bloom az orra alatt.-Vagy...oh képzeljék el, elraboltak.
-Befejezted?-kérdezte Ransom ahogy az utat nézte.
-Hova viszel?
-Mondtam már hogy meglepetés.
-Francba a meglepetéssel. Tudni akarom. Meg nem hiszem hogy olyan viszonyba vagyok hogy most egymást kellene meglepnünk.
-Nem tudnál ellazulni?
-Laza vagyok.
-Olyan vagy mint aki karót nyelt.
-Nem is igaz.
-Dehogynem. Lazulj el Bloom.
-Mondom laza vagyok, nem látod?-engedte el magát ahogy Ransom képtelen volt nem elmosolyodni Bloom testtartásán ami a lazaságot tükrözte.
-Mondjak valamit?
-Inkább ne.
-Azt hiszem kamatosan akarom behajtani rajtad a kis bűncselekmenyényed.
-Kamatosan? Mi a fene? Te ilyen maffia vagy? Vagy mi az anyám kínja?-emelte kissé meg a hangját.
-Nem. Nem vagyok maffia. De őszintén kellően érdekes személynek tartalak hogy még jobban megakarjalak ismerni.
-És ha én nem akarlak?
-Félsz hogy belémszeretsz?
-Beléd?! Hülye vagy?
-Miért? Ne mond hogy nem jövök be neked.
-Nem mondom, kimondtad te magad. Nem jössz be.
-Hazudsz.
-Nem.
-Akkor nem vörösödne el az arcod.
-Ez csak a meleg.
-Megy a klíma Bloom. Nem a meleg. Te zavarba vagy. Tehát tetszem neked.
-Francokat!-kiabálta.
-Legyünk egymás végzetei?
-Hát én ezt nem bírom, kiugrok a kocsiból.
-Még szerencse hogy becsatoltam a biztonsági öved.-Bloom Ransomra nézett aki mosolygott. Valahogy máshogy hatott rá.-Kicsilány.
-Te-tessék?
-Mondom megjöttünk. Kiszállhatsz.-teljesen elbambult. Ahogy az ablakon kinézett egy csodás virágokkal teli tájat látott. Ami egy parton feküdt.

-Mi...mi ez a hely?
-A legromantikusabb hely ahol valaha is jártál?-kérdezett vissza Ransom.
-Állj! Ez nem randi! Ugye?
-Számít?
-Nem randizok veled bármennyire is gyönyörű ez a hely.
-Akkor nem randi.-mondta.-Az a hely ahol őrülten belém fogsz szeretni?
-Te miről álmodsz?
-Mostanában? Rólad. Meztelenül. Najó néha ruhástól. Attól függ.
-Mivan?!-csattant ki a kérdés belőle.
-Te kérdezted miről álmodok.
-Nem éppen erre gondoltam te tökfej! Hanem hogy azt gondolod hogy randizok veled.
-Miért? Nem?
-Még szép hogy nem.
-Biztos?
-Biztos.
-Ezt mondanád kevésbé remegő hangon?
-Megöllek!-kezdte ütni Ransomot.
-Kicsilány ettől csak beindulok.-nevetett ahogy egy váratlan pillanatban elkapta Bloom kezeit és közel rántotta magához.-Miért ellenkezel?
-Mert nekünk semmi közünk egymáshoz.
-Azon a napon te választottad ezt.
-Mi köze a könyvnek ehhez?
-Ha nem lopod el, nem nézek ezekbe a csodás barna szemeidbe és nem érzem úgy hogy rohadtul magamnak akarlak.
-Hogy...hogy mit akarsz?-csuklott el a hangja.
-Jól hallottad. Magamnak akarlak. Egy pillanatig se akarom hogy bárki is rád nézzen. Egy pillanatig se akarom hogy te rá nézz bárkire.
-Nem tilthatod meg hogy megnézzek bárkit is!
-Azért érem el hogy belémszeress és én legyek számodra az akiért élni-halni fogsz.
-Te bolond vagy.
-Bolondulok érted.
-Elég Ransom!
-Akkor ne nézz rám így.-Bloom szemei mégis Ransom szemeivel játszottak párbajt.-Imádom hogy ennyire nem hallgatsz rám.-a kezei gyengéden simogatták meg Bloom arcát.-Most ha nem rólad lenne szó, biztosan nem várnék és vadul esnék ezeknek az ajkaknak. De nem akarom hogy csalódj.
-Ennyire rosszul csókolsz?-kérdezte Bloom ahogy valamiért jól esett neki Ransom érintése még ha tagadná is.
-Dehogy. Miről beszélsz kicsilány? Csak nem akarom hogy úgy érezd ennyire siettetlek. De viszont amint úgy érzed készen állsz arra hogy megcsókoljalak kérlek szólj.
-Hamarabb halunk meg.
-Várunk akkor kicsilány.-hajolt a homlokához ahogy egy csókot nyomott rá. Erre pedig Bloom hasába pillangók költöztek. Ez édes volt, gondolta.-Sétáljunk.-fogta meg Bloom kezét ahogy magával húzta. És valamiért már Bloom nem is ellenkezett azért hogy elengedje. Biztonságot érzett. Ez pedig jól esett neki. Nagyon is jól.-Bloomingdale.-mondta Ransom.
-Mi...micsoda?-eszmélt fel.
-Bloomingdale.
-Ez...
-A legszexibb páros név.
-Bloomingdale?
-Bloom és Drysdale.-válaszolta Ransom ahogy nem engedte el Bloom kezét.
-Te most játszol velem?-követte Ransomot ahogy a kezeik egy pillanatra se engedték el egymást.
-Úgy nézek ki?-Bloom nem válaszolt.-Azon a napon a könyves boltba.-tartott egy kis szünetet.-Valamit tettél velem.
-Tudom elloptam azt a fránya könyvet de ha visszaadom elfelejtjük egymást?
-És ha én nem akarlak elfelejteni?-állt meg Ransom.
-Ransom....
-Ugyanígy néztek a gyönyörű szemeid Bloom.
-Ransom, mindenki tudja milyen pasi vagy...nem hiszem hogy éppen én kellenék neked.
-Azok csak egyéjszakás kalandok. Soha se volt több.-gondolta hogy Bloom kutakodni fog. De nincs titkolózni való oka.
-Ransom...
-Ha megnyugtat téged azóta amióta találkoztunk képzellek el álmaimban meztelenül. Őket soha.
-Ransom!-ütötte meg a karját.
-Ne már! Most komolyan Bloom.-nevetett.-Engedd hogy én legyek a srác aki elrabolja a szíved.-ezt olyan komolysággal mondta hogy szinte Bloom már el is hitte.
-De nem akarlak!
-Akkor engedd hogy változtassak ezen.
-Mit akarsz tőlem?
-Randizz velem és szeress belém.
-Ez nem ilyen egyszerű.
-Mert túl komplikálod.
-Nem komplikálom túl. Nem akarok belédszeretni és kész.
-De azért megcsókolhatlak?
-Nem bírom.-hagyta ott Ransomot ahogy tovább sétált.
-Akkor is belémszeretsz...mert azt hiszem én is borzasztóan belédfogok.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️ *