Baby girl

4. Megállapodás

Két nappal később:

-Reese mit fogsz tenni?-kérdezte Barbara ahogy vígasztalta a barátnőjét.
-Nem tudom. Nem tudom.-ismételte a könnyeivel harcolva.
-Reese...
-Honnan szerzek annyi pénzt?-temette az arcát a kezei közé.
-Megkérdezzem a szüleimet, nem e tudnak segíteni?
-Barb, honnan tudnának négy millió dollárt összeszedni? Én annak a tizedét se láttam soha egyben.
-Akkor mit akarsz tenni...? Evelyn kezeléseit miből akarjuk fizetni?
-Nem tudom...de nem úgy néz ki mintha a szüleim képesek lennének ezt a rengeteg pénzt összeszedni.
-De te se Ree...-mondta ki őszintén.
-Hacsak...

☆☆☆

-Ki adta meg a számom?-kérdezte Lloyd ahogy a parkba érkezett ahol Reese várta.
-Tom, a főnököm.-állt fel.-Köszönöm hogy eljöttél.
-Meglepődtem amikor hívtál. Azt mondtad beszélnünk kell hát itt vagyok.-vett elő a zsebéből egy nyalókát amit miután kicsomagolt mint egy gyermek olyan lelkesedéssel vett a szájába.
-Átgondoltam az ajánlatod.
-Az ajánlatom?
-A...feleség dolgot.
-Hol a csapda?-kérdezte ahogy kivette a nyalókát a szájából és próbált rájönni mi is az ok amiért Reese beadta a derekát.
-Nincs csapda. Viszont...
-Viszont?
-Négy millió dollár az ára hogy segítsek.-Reese tudta hülye lenne Lloyd ha ezt kifizetné de mindent meg kell próbálnia.-És minél előbb szeretném a pénzt.
-Azt mondtad téged nem hoz lázba a pénz.
-Nem is.-igazat mondott. Ha nem a hugáról lenne szó nem érdekelné. De a húga élete mindennél fontosabb számára és ha ehhez azt kell tennie hogy bemocskolja magát...hát megteszi.
-Négy millió dollár?-kérdezett vissza.
-Tudod mit? Hagyjuk.-állt fel ahogy a vállára vette a táskáját. Talál majd más megoldást.
-Hé, kicsi lány. Állj meg. Csak kérdeztem.-dobta ki a nyalóka pálcikáját.
-Akkor...kifizeted?-erősen próbálta tartani magát, hogy ne mutassa ki mennyire nehéz időszakon megy keresztül.
-Négy millió...és mindent úgy teszel ahogy mondom?
-Mi az a minden?-kérdezte meg kissé félve.
-Ezt beszéljük meg máshol. Mondjuk mikor hozzám költözöl.
-Mit csinálok?-kerekedett ki a szeme.
-Hozzám költözöl.-mosolyodott el Lloyd.
-V-várj...
-A feleségem leszel Reese. Ugye nem gondoltad hogy majd külön lakunk?
-De...ez egy álházasság nem?
-Amiben mindent úgy teszünk mintha valódi lenne.
-Mindezt csak azért mert az apád vágyik arra hogy megházasodj?
-A mostoha anyám unokákat akar. Szerinted melyiket teljesítem hamarabb?
-Addig mi nem jutunk.
-Hidd el könnyebben ment volna az unoka de azt a kilenc hónapot megvárni...utána a nyakamon marad, vagy jobb esetben gyerektartást kell fizetni. Inkább elviselek egy nőt magam mellett fél évig és utána nyugodt életem lesz.
-Miért pont én...?
-Mert te pont olyan lány vagy, akibe nem fogok tudni beleszeretni. És el foglak tudni engedni.
-Ez megnyugtató. Egyáltalán nem vágyok egy perverz pszichopata szerelmére.
-Én számomra egy nő létezik Reese. Ő miatta is teszem ezt, hogy feleszméljen mekkora hibát követett el mikor elhagyott egy féreg miatt.
-És hátha visszakuncsorog hozzád?
-Talán.-vont vállat.-Menj haza és csomagolj. Estére érted megy Alan. Addigra legyél kész.
-Már ma este? Hova sietsz?-a szíve az izgalomtól hevesen vert.
-Egy hét múlva esedékes egy családi vacsora. Addigra el kell érjem hogy elhigyjék hogy a feleségem vagy.
-És a pénz?
-Estére mind a számládon lesz.
-Ha nem teljesíted Lloyd akkor mi...
-Lehet szélhámosnak nézek ki, de a szavam betartom. Bármiről is legyen szó. Este...ne feledd.-hagyta ott Reeset.

☆☆☆

-Ma-maga Alan?-nyitott ajtót az idegennek.
-Én lennék. Mr. Hansen küldött magáért. Készen áll?
-Készen.-húzta a bőröndöt maga után.
-Adja, majd viszem.
-Elbírom.
-Kérem kisasszony. Mostantól Mr. Hansen felesége. Próbáljon úgy viselkedni.
-Az pontosan mit takar?
-Majd ezt Mr. Hansennel megbeszélik. De elsőként nem maga cipeli a bőröndöt rendben?
-Rendben...-adta át a gurulós bőröndöt.
-Jöjjön.
-Tegezni se tegeződhetek magával?
-Velem?
-Maga...Lloydnak dolgozik nem?
-Igen, Mr. Hansen a főnököm.
-De...nem lehetne hogy a nevemen szólítson? Legalább mikor nincs senki körülöttünk?-Alan sóhajtott.
-Hogy hívhatom...kisasszony?-kérdezte.
-Reese. A nevem....Reese.-Alan akármekkora is volt a méreteit tekintve, korban az apja lehetett volna. És a tetkós kinézete ellenére egy kedves embernek nézett ki számára.
-Reese...a jelentése tűz, csillogás.
-Anyukámtól kaptam ezt a nevet.-értek a kocsihoz.-Mi lesz az albérletemmel amíg Lloydnál lakok?
-Mr. Hansen biztosan mindenre talál megoldást, ne aggódj.-nyitott neki ajtót.
-Alan?
-Tessék?
-Félnem kell...tőle...?
-Kitől?
-Lloydtól.
-Ha követed a szabályokat nem eshet bajod.
-Értem.-ült be a kocsiba. Alan elindult a városnak.-Alan?
-Tessék?-pillantott hátra.
-Megállnál egy helyen ha megkérlek? Valamit el kell intéznem.
-Hol kellene megállnom?
-A kórháznál.-jegyezte meg. Alan nem kérdezett. Bekísérve Reeset, kissé hátrább megállva várt türelmesen amíg Reese elintézte a dolgát.-Mehetünk Alan.
-Beteg vagy?-kérdezte ahogy a kocsihoz sétáltak.
-Nem szeretnék beszélni róla.-nem akarta hogy a családja ebbe belekeveredjen. Bőven elég a tudat számára hogy kifizette a pénzt ahhoz hogy elkezdjék Evelyn kezelését és meggyógyuljon. Más nem érdekli. Alan a reptérre fordult be amitől Reese gyomra görcsbe rándult.-Re-repülővel megyünk?
-Mr. Hansen a nyaralójában tartózkodik. Így oda megyünk.
-Nyaraló? Mégis hol?
-Horvátországban.
-H-Horvátország? Európában?!
-Csak amíg nem kell visszatérniük a családi ünnepségre. Mr. Hansen távol akart lenni minden...zavaró tényezőtől.
-Mi a francba keveredtem én?-motyogta az orra alatt.