Baby girl

68. Váratlan hír

Reese büszkén hordta a gyűrűt az ujján amit Lloydtól kapott. Lloyd pedig akárhányszor meglátta képtelen volt nem visszaszámlálni a napokat mikor újra Reese a felesége lesz.
-Miss Avery.-lépett be az asszisztens az ajtón.-Vendége érkezett.
-Vendégem?-lepődött meg. Remélni tudta hogy Lloyd az, mert hiába csak reggel váltak el már most hiányzik a csókja, az érintése számára. De nem Lloyd volt, hanem a menyasszonya Eleonor.-Eleonor?
-Mondanám hogy kedves vagy mert fogadsz de ha őszinték akarunk lenni egymással amúgyis bejöttem volna ha akartad volna, ha nem.-ült le vele szembe.-Igazán hatalommal teli nőnek érezheted magad hogy a leendő apósom helyén ülsz.
-Figyelmeztetlek hogy ezt a helyet a leendő apósod adta nekem.-mondta egy szarkasztikus mosollyal.
-Ezt hoztam neked.-nyújtotta át a borítékot.
-Mi ez?-nem nyúlt hozzá.
-A meghívó. Az esküvőnkre Lloyddal.-tette keresztbe a lábait.-Nem akartalak meghívni de az apám szerint akármennyire is exek vagytok illik meghívni téged. Hát legyen.-mosolyodott el de Reese átlátott rajta.
-Azt hiszed összetörök ha látom Lloydot az oltárnál melletted?
-Nem, remélem egy csepp emléked se lesz a múltból. Mert azt akarom hogy tudd ő már az enyém.
-Nem zavar hogy nem szeret?
-Tessék?
-Tudod...a tekintete nem azt sugallja mennyire szerelmes beléd. Mikor régem rámnézett a szemei csillogtak de nálad...semmit nem látok. Csak sajnálatot.
-Ha sajnálat ha nem, ő az én férjem lesz.
-Biztos vagy benne?-dőlt hátra Reese.
-Mi?
-Szerinted kiszeretett teljesen belőlem? Szerinted ha...azt mondanám neki újra akarom őt...mit mondana?
-Cafka!
-Hidd el egy pillanat alatt ültetne itt az asztalra, ahogy az életet is kidugná belőlem. Tudod miért? Mert soha se fog tudni engem teljesen elfelejteni. Mert ami köztünk volt semmihez se fogható.
-Egészen addig amíg meg nem tudja hogy várandós vagyok.
-Mi?-nézett értetlenkedve Reese.
-Meglepődtél igaz? Én is. Azt gondoltam egy alkalom nem elég ahhoz hogy teherbe essek de láss csodát.-vette ki a táskájából a tesztet, amit egyenesen az orra alá dugott.-Úgy látszik elég volt egy éjszaka amikor sáros föld alá itta magát, és akármennyire is tagadta de akart engem. Istenem ha tudnád hogy magáévá tett. Az egész testem remegett, szinte járni is képtelen voltam utána. Veled is ilyen volt?
-Takarodj.
-Megyek, hiszen nem azért jöttem hogy feltartsalak. Csak a meghívót akartam átadni. Oh, és ha kérhetlek a babáról még ne szólj neki. Holnap estére tervezek egy meglepetés vacsorát neki ahol elmondom a szenzációs hírt neki. Szerinted is örülni fog igaz?
-Azt mondtam takarodj!
-A gratulációval még ráérsz. Te vagy a szüleimen kívül az egyetlen aki eddig tud róla. De jobbnak tartottam hogy tudj róla, hogy a volt férjed új életet kezd velem. Ha egy pillanatig is eszedbe jutna hogy újra körülötte legyeskedj, hát ne tedd.-hagyta el az irodát. Egyenesen a kijárat felé ment mikor Lloydba ütközött.-Te mit csinálsz itt?
-Te mit csinálsz itt?-kérdezte Lloyd.
-Dolgom volt. A kérdés hogy te mit keresel itt?
-Nem tartozom magyarázattal.
-Ha meghívót hoztál az exfeleségednek ne fáradozz, megtettem.-Lloyd szemei kikerekedtek.
-Te Reesenel voltál?-kezdte a düh elönteni a tekintetét.
-Csak...beszélgettünk. Tudod...női témákról.
-Mit műveltél?-kapta el a kezét ahogy rászorított. Eleonor arca szinte azonnal kimutatta a fájdalmát.
-Engedj el Lloyd.-mondta összeszorított fogakkal.
-Azt kérdeztem mit műveltél?
-Csak megmutattam az exfeleségednek hol is a helye.
-Te kurva.-engedte el a kezét ahogy azonnal Reese irodája felé ment. Eleonor egy mosollyal az arcán hagyta el az épületet.
-Mr. Hansen nem mehet be! Miss Avery nem akar jelenleg senkit se fogadni.
-Ülj vissza a helyedre kislány.-nem érdekelte mit mond. Látnia kell Reeset.
-De Mr. Hansen...!-rohant utána az asszisztens.
-Hé cica, nem értetted? Ülj vissza!-az asszisztens megijedt így visszafordult a helyére. Nem tudta hogy Miss Averytől vagy Mr. Hansentől féljen jobban. Lloyd szinte betörte az ajtót az aggodalomtól. Reese épp whiskyt töltött magának.-Édes.-Reese nem reagált, meghúzta a poharat.-Édes.-kapta ki a kezéből a poharat.-Minden rendben?-figyelte az arcát ami hirtelen olyan élettelen volt.
-Csodás a meghívótok.-jegyezte meg Reese ahogy a borítékot nézte az asztalon.
-Reese.
-Komolyan gondoltuk mi ezt kettőnkkel?-ült vissza a székébe Lloyd pedig azonnal elétérdelt.
-Édes, hé! Miről beszélsz? Persze hogy komolyan. Együtt. Emlékszel?
-És ha...ez nem lehetséges?
-Miért ne lenne lehetséges? Képzeld ma jön Mr. Sanchez és megbeszélitek a ruha terveit.-simított ki egy tincset az arcából.-Reese, kicsim...
-Fogalmam sincs...miben higyjek és miben ne.
-Mi-miről beszélsz?-aggódott Lloyd.-Mit mondott Eleonor?
-Te...biztos nem őt akarod Lloyd?
-Miféle kérdés ez kicsikém? Még szép hogy nem őt, csakis téged! Mit mondott neked Reese?-kezdett ideges lenni.
-Hogy....apa leszel...
-Mi?
-Az ő...gyermeke apja.-potyogott ki Reese szeméből a könny.
-Micsoda? Én az ő...mije?
-Eleonor terhes Lloyd...
-Várj kicsim! Ugye nem hiszel neki?
-Azt mondta...hogy egy este részegen mentél haza és...és...-nem tudta kimondani a szavakat.
-Álljunk meg! Tény hogy néha-néha ittam mert magam alatt voltam a hiányodtól de annyira mindig józan maradtam hogy hülyeséget ne tegyek. Az pedig hogy más nőt dugjak meg és nem téged akit szeretek ez kifejezetten az első helyen van amire figyelek.
-Lloyd...
-Ne csináld édes. Kérlek.-fogta meg a kezeit.-Szeretsz nem? Én is szeretlek. Mi a gond most?
-Mivan ha...az a gyerek...tényleg a tiéd?
-Mi?
-Mivan ha egyszer tényleg...annyira nem tudtad magad kontrollálni hogy...megtörtént?
-Ugye nem hiszel neki? Ne higyj neki! Hisz emlékszel én mekkora hülye voltam mikor hittem neki! Elvesztettelek Reese! De most nem akarlak.
-Ha gyereked lesz Lloyd...
-Nem! Biztos hogy nem! Egy nő lesz az én gyermekeim anyja az pedig te vagy!
-Lloyd...
-Csináltatok DNS-tesztet. Csinálnak már ilyenkor is nem?-pánikolt. Félt hogy Reese újra kicsúszik a kezei közül.
-Lloyd...
-Ne hagyj el Reese, kérlek ne hagyj el újra.-ölelte át Reeset.-Én képtelen vagyok nélküled élni.
-Azt hiszem...-próbálta összeszedni magát Reese.-...jobb ha kicsit várunk ezzel.-húzta le a gyűrűt az ujjáról.-Csak amíg tényleg kizárhatjuk hogy...az a nő nem a te gyermeked hordja a szíve alatt.
-Reese...
-Ha kiderülne hogy...hogy mégis te vagy az apja a gyereknek...
-Nem érdekel Reese, akkor is veled leszek.
-Nem.-rázta meg a fejét Reese.-Egy gyereknek szüksége van a szüleire.
-Reese ugye nem...? Reese!
-Ha nem baj, dolgozni szeretnék.
-Nem, kicsim nézz rám!-fordította a fejét felé.-Nézz a szemembe! Elhiszed hogy téged szeretlek?
-Tudom hogy szeretsz.-simogatta meg Lloyd arcát.-Ha tudnád mennyire szeretlek én is téged...
-Akkor most miért csinálod ezt? Húzd vissza az ujjadra...-Reese ökölbe szorította a kezét hogy Lloyd képtelen legyen az ujjára húzni az ékszert.-Kicsim...
-Szerencse hogy...még az elején vagyunk mindennek nem? Ha mégse úgy alakulnának a dolgok ahogy akartuk kevésbé sérülünk.
-Reese...
-Menj el kérlek. Majd...kereslek.
-Nem fogsz keresni.-állt fel Lloyd.-Ismerlek Reese, most újra elzárkódsz tőlem. Te is abba a csapdába estél amibe én évekkel ezelőtt.
-Meglehet...
-Mássz ki abból a csapdából kicsim. Ha boldog akarsz lenni mássz ki belőle és gyere vissza hozzám.