Baby girl

33. Bármikor, bárhol

-Szia bátyus.-jelent meg Bray Lloyd dolgozószobájában.
-Neked nem megy a kopogás?-nézett az irányába Lloyd.
-A húgod vagyok gondoltam nem kell engedély hogy bejöhessek.-ment egyenesen Lloydhoz.
-Mit akarsz pocok?
-Vegyél fel.
-Nem veszlek.
-Valamit súgni akarok.
-Mondhatod onnan is.
-Lloyd!-Lloyd egy sóhaj után vette az ölébe a kicsi húgát.
-Mond.-Braylee a füléhez hajolt.
-Reese nagyon szép lesz a menyasszonyi ruhában.
-Mi?-nézett a pocokra Lloyd.-Te láttad?
-Szerinted hogy kerültem ide?-kuncogott.-Anyu és Reese elhívott magával. És képzeld itt van Evelyn is.-mondta lelkesen.
-A törpém?
-Hé! Én vagyok a testvéred.-ütötte meg Lloyd vállát.
-Mutasd Reeset a ruhájában. Hol a telefonod?
-Nincs telefonom.
-Ne idegesíts már. Mi az hogy nincs?-kezdett kiakadni.
-Anyu és apu azt mondta kicsi vagyok még és nem kell nekem csak hogy elvegye az eszem.
-Azt amúgyis nehéz lenne elvenni, ami nincs.
-Lloyd!
-Komolyan. Látnom kell Reeset. Anyu csinált képeket?-izgatott volt Lloyd. Szinte kiugrott a bőréből a gondolattól hogy Reeset láthatja a fehér ruhában.
-Nem rossz ómen ha meglátod az esküvő előtt?
-Az csak arra a napra vonatkozik. Amúgyis miért beszélsz úgy mint az öregek? Ómen?-nevetett.
-Szerintem hagyd hogy meglepetés legyen. Bízz bennem, tetszeni fog.
-Reeset még pucéran is oltár elé vinném.
-Gyerekek is lesznek ott.-forgatta meg a szemeit Braylee.-És sok másik fiú. Mi van ha lenyúlják a kezedről?
-Szerinted hagynám? Mielőtt hozzáérhetne vágnám le a kezét.
-Rosszul vagyok a vértől.
-Mondtam én hogy a törpe a húgom.
-Szia Lloyd.-jelent meg az emlegetett kislány.
-Törpe!-örült meg Lloyd. Evelyn boldogan futott hozzá.-Miújság törpike?
-Képzeld, a nővérem egy csomó menyasszonyi ruhát felvett és annyira gyönyörű volt.
-Megmutatod képen?-próbálkozott Lloyd.
-Nem fog Reese megharagudni?
-Neked van mobilod?-akadt ki Lloyd.
-Van. Miért?
-Pocok, sürgősen válassz egyet. Megkapod előkarácsonyi ajándékba.
-Remek!-lelkesedett Braylee.
-Na mutasd, gyere!-ültette a másik lábára Evelynt. Épp megnyitotta a mappát mikor az ajtóból egy hang zökkentette ki őket.
-Ha megmutatod neki, nem lesz esküvő.-mondta egy édes mosollyal Reese.
-Mi? Nemár! Csak had nézzelek meg.
-Nem.-mondta ahogy hozzájuk sétált.-Kérem.-vette el a telefont Evelyntől.-Nem mutathatod meg senkinek értetted hugicám? Ha megmutatod bárkinek, főleg ennek a...
-Csodás férfinak...-folytatta Lloyd. Reese elmosolyodott.
-...a csodás férfinak, nem lesz esküvő. És ti se lesztek koszorúslányok. Pedig emlékeim szerint szörnyen izgatottak voltatok a ruha miatt.
-Ne zsarold a törpém.
-Te meg ne próbálkozz. Meg akarlak lepni azon a napon.
-Te mindig meglepsz.
-Mikor a feleséged lett milyen volt?-kérdezte Braylee.
-Az egy egyszerű esküvő volt.-hazudta Lloyd.-Most mindenki meg fogja tudni hogy ő Mrs. Hansen.
-Tudod Reese...-szállt le Braylee Lloyd lábáról.-...a bátyámnak sok pénze van. Veszélyes életet él, hamar megöröklöd a vagyonát.
-Hé pocok. Nincs ekkora mázlid. Halhatatlan vagyok.-kiabált irányába.
-Még szerencse! Ki venne akkor nekem mobiltelefont?-kérdezte egy sunyi mosollyal.-Gyere Evelyn!-hívta magával az új barátnőjét.
-Kis szaros.-motyogta. Reese egy mosollyal az arcán ment az asztalhoz ahogy egyenesen Lloyd ölébe ült.-Ma mindenki az ölemre pályázik?
-Ő bennük nincs semmi hátsószándék ellenben velem.-karolta át a nyakát.
-Szeretem a hátsószándékaid.-nézte Reeset.-Megtaláltad a ruhád?
-Meg.-válaszolta széles mosollyal.-Valami egyszerűt kezdtem keresni de anyukád mondta hogy az ilyen körben nem szokás ilyeneket felvenni. Keressek olyat amiben gyémántok vannak és csillog, akár egy discogömb.
-Tudom hogy fura ez neked édes. De...a családunkhoz fogsz tartozni. A neved Hansen lesz. A leggazdagabb emberek közé fogsz tartozni.
-A gazdagság egyáltalán nem vonz. Lehetnél...-játszott a keze Lloyd tarkóján.-...orvos, vagy szakács, tanár, autószerelő, közmunkás...
-Ne is folytasd.-Reese elnevette magát.
-A lényeg Lloyd Hansen...hogy akkor is belédszerettem volna. Nem ilyen körülmények között találkoztunk volna, nem ilyen körülmények között éltünk volna de...akkor is őrülten szerelmes lennék beléd.
-Akkor ez egy bónusz.-elveszett Reese szemeiben.-Alig várom hogy végleg az enyém légy.
-Most is a tiéd vagyok.
-Még most félek.
-A nagy Lloyd Hansen fél? Ezt erősen kétlem.
-Mi van ha az oltárnál nem találkozunk? Vagy meggondolod magad?
-Ahhoz ki kellene szeretnem belőled. De az szinte lehetetlen. Vagy te képes lennél kiszeretni belőlem...Lloyd Hansen?
-Azt hiszem ez szinte lehetetlen. A rabod lettem.
-Találkozni fogunk az oltár előtt. Ott fogsz várni rám ahogy én majd próbálok nem pofára esni a discogömbös ruhámba. De ott leszek, ott fogok veled szembe állni és hidd el...el fogom érni hogy egy könnycsepp legördüljön az arcodon.
-Nem fogok sírni.
-Nem akarom hogy sírj. Csak egy könnycseppet ami azt fogja számomra mondani...ez a nő az enyém. És hogy szeretem.
-Ezt inkább elmondom.
-Nem. Látni akarom az arcodon.-simogatta meg az arcát.
-Te lehetetlen vagy Reese.
-Várom hogy a feleséged legyek Lloyd. Bármennyire is távol áll tőlem ez az élet...de várom hogy veled legyek.
-Én is kedvesem. Várom hogy egy életen át velem légy.
-Szeretlek Lloyd.
-Én is szeretlek édes.-csókolta meg.-Mit is mondtál a hátsószándékról?
-Várjuk meg míg mindenki hazamegy.-nevetett.
-Van kulcs az irodámhoz.
-Tartsd vissza a szerszámod Hansen. A lányok és anyukád itt vacsoráznak.
-Ezek az élősködők!-morogta.
-Megyek, szólok ha kész a vacsora.-állt fel Lloyd öléből ahogy kisétált az ajtón.
-Méghogy könnycsepp? Ne ugrass.