Baby girl

66. Vacsora az ellenséggel

-Miss Avery! Várjon kérem.-futott utána Mr. Hawkins.
-Mr. Hawkins? Valami baj van?
-Csak azt szerettem volna mondani hogy a lányom és a vőlegénye csatlakoznak hozzám vacsorára. Örömmel venném ha maga is jelen lenne.
-Nem tudom, hogy tudja e de Lloyd a volt férjem. Nem hiszem hogy jó ötlet minket egy asztalhoz ültetni.-hazudta.
-Oh, nem lesz semmi probléma ezt garantálhatom magának. Kérem Miss Avery. Talán jobban megismerhetném magát hamár a cégem a magáé lesz.
-Mr. Hawkins...
-Kérem Miss Avery, Reese.-könyörgött tovább. Reese feladta.
-Rendben.
-Remek! Akkor elküldöm majd a címet, rendben?
-Rendben.-válaszolta Reese ahogy beült az autójába.
-Hova vihetem Miss Avery?-kérdezte a sofőr.
-Haza.-válaszolta. De képtelen volt kiverni a fejéből mi is az oka a közös vacsorának.

___________________________________________

-Lloyd mit tölthetek?-kérdezte Mr. Hawkins.
-Egy pohár whiskyt kérnék.-válaszolta ahogy idegesen várta mikor jelenik meg Reese.
-Oh, itt a másik vendégünk.-állt fel Mr. Hawkins ahogy a fiatal férfi elé sétált.
-Ez ki a fene?-kérdezte Lloyd.
-Nem tuom.-válaszolta Eleonor.-De remélem tudsz majd viselkedni.-jegyezte meg.
-Kislányom, Lloyd bemutatom nektek Danielt. Ő egy régi ismerősöm.-Daniel a kezét nyújtotta Lloyd felé.
-Daniel.-mutatkozott be.
-Lloyd.-rázott vele kezet majd Eleonorral is kezet fogott.
-És úgy látom megérkezett az est főszereplője.

LLoyd ahogy megpillantotta azonnal hevesebben vert a szíve.
-Miss Avery örülök hogy elfogadta a meghívást.
-Köszönöm a meghívást Mr. Hawkins.
-Csak Tom. Hisz most ez egy baráti vacsora mintsem üzleti. Oh de marha udvariatlan vagyok beszeretném mutatni...
-Daniel?-ismerte meg Reese.
-Reese? Istenem, ezer éve.-ölelte azonnal magához. Lloyd keze azonnal ökölbe fonódott ahogy figyelte a férfi hogy simogatja Reese hátát.
-Te hogy...?
-Tom hívott meg. Nemrég értem vissza az üzleti utamról mikor kaptam a telefont Tomtól hogy egy remek nőt akar nekem bemutatni. Természetesen éltem a lehetőséggel.
-Úgy tudom...Daniel többször udvarolt magának Miss Avery.
-Még ha csak ez lett volna.-nevetett az idegen férfi.-Annak ellenére hogy soha se adott esélyt egy randira se, én nem adtam fel. Megkértem a kezét.
-Mi?-hagyta el a száját a kérdés Eleonornak. De Lloyd szemei is kikerekedtek.
-Igen, ez így volt. Igaz Reese?-kérdezte Daniel miközben Reese Lloyd arcát figyelte.
-Akkor hivatalosak leszünk az esküvőtökre Daniel?-kérdezte Mr. Hawkins.
-Nem.-válaszolta azonnal Reese.-Nem lesz esküvőnk Daniellel.-mondta ahogy Lloyd szemébe nézett hogy megnyugtassa.
-Akkor egyedül fogsz meghalni?-kérdezte Eleonor szarkasztikusan.
-Eleonor!-szólt rá az apja.
-Nem.-mosolyodott el Reese.-Megvan a jelölt csak még nem kérdezett meg, lennék e a felesége.
-Akkor mégis csak ismerkedik Miss Avery?-kérdezte Eleonor apja.
-Ez több mint ismerkedés. Ez szerelem.-kortyolt a pohár fehér borba maga előtt.
-Tudtad hogy két hét és az exférjeddel összeházasodunk?-tette fel a kérdést Lloyd menyasszonya.
-Hosszú még az a két hét Eleonor.-mosolygott most már ő rá szarkasztikusan.-Bármi megtörténhet.
-Mi...mit mondtál?!
-Köszönöm Mr. Hawkins a meghívást de ha nem haragszik én távozok.
-De hisz még nem is evett.
-Valójában nem szeretem a céges vacsorákat. És egy vendéget várok magamhoz estére. De nem is akartam megbántani azzal hogy nemet mondok.-állt fel.-De kellemes volt a bor. Igazán van érzéke a választáshoz. Daniel örültem hogy láttalak. Mr. Hawkins köszönöm mégegyszer a meghívást. Eleonor neked...sok sikert az esküvődhöz?-Eleonor feltudott volna robbani. Reese Lloydra nézett de nem mondott semmit. Csak előkelően elhagyta a vacsorát.
-Ez a nő...-hitetlenkedett Eleonor.
-Akkor végeztünk?-állt fel Lloyd is.
-Mi?-nézett rá Eleonor.-Ülj vissza Lloyd, még nem étkeztünk.
-Oh, én nem is azért jöttem. Kíváncsi voltam az exfeleségem műsorára. Nem tudom mi történt vele az évek alatt...-de tisztán tudta.-De be kell ismernem...marhául felállítja az ember farkát az eféle viselkedés.
-Lloyd!
-Megyek az ígért körömre...drágám.-hagyta Lloyd is el az épületet.
-Lloyd!-kiabált utána Eleonor de Lloyd nem állt meg. A kocsijához érve megpillantotta Reeset aki a járműnek dőlve várt rá.
-Szia édes.-tapadt azonnal az ajkaira.
-Szia drágám.-mosolyodott el Reese.
-Sietnünk kell.
-Miért is?-nevetett.
-Mert ötször kell a csúcsra juttatnalak. Menni fog, nemde?-simogatta meg az arcát.
-Ez csak rajtad múlik.-ült egy huncut mosoly az arcára.
-Beindítod a farkam édes. Ez a ruha is...istenem de szexi rajtad.-gombolta ki az ingje felső gombját.
-De sokkal szexibb látvány ha meztelenül ülök rajtad, nemde?-nyitotta ki az ajtót ahogy a kocsiba ült. Szinte természetesnek vette hogy ma Lloyddal távozik innen. Lloyd szinte képtelen volt levenni a szemét Reeseről.-Az utat nézd szépfiú.-fordította a fejét az út felé.
-De mit tegyek ha téged akarlak nézni?
-Csak érjünk haza biztonságban. Utána engem nézhetsz ameddig csak akarsz.
-Mondjuk egy életen át?-kérdezte Lloyd.
-Akár egy életen át.-mosolyodott el Reese.

___________________________________________

-Öregszünk, nem gondolod?-nevetett Reese ahogy levegőért kapkodva dőlt Lloyd mellé.
-Nem, csak öt percet kérek.-de Lloyd légzése is egyenletlen volt.
-Vagy csak bújjunk össze és pihenjünk.-bújt Lloydhoz.
-Édes.
-Hm?
-Kérdeznem kell valamit.
-Hallgatlak.-figyelt rá.
-Képes lennél újra belémszeretni?-Reese feltámaszkodott a kezén.
-Mit szeretnél?
-Képes lennél újra belémszeretni? Kérlek szeress újra belém Reese.-szinte sóvárgott azért hogy Reese adjon neki egy újabb esélyt.
-Szerinted ha nem szeretnélek...most veled lennék?
-Reese...én szeretlek.-mondta ki annyi év után újra Lloyd.-De...te is kitudnád nekem újra mondani?
-Lloyd...
-Tudom hogy elkúrtam, rohadtul elkúrtam. De kérlek szeress belém újra.
-Lloyd...
-Szeretlek Reese! Őrülten szeretlek. Kérlek...