Baby girl

94. ,,Sikerült?"

Szinte mindennap egy visszaszámlálás volt Lloyd és Reese számára. De ez mégis más volt.
-L-Loyd...Lloyd!-simogatta meg Lloyd karját.
-Kicsim. Mi a baj?-kérdezte a rekedtes hangján ahogy félig kinyitotta a szemét.
-A-azt hiszem itt az idő.
-Mi?-nyitotta ki hirtelen a szemét.
-E-elfolyt a magzatvizem.-a félelem azonnal Reese hangjába ült. Lloyd másodperceken belül egyenesbe ült ahogy figyelte Reese remegő kezeit, amik a hasán pihentek.
-Hozom a táskát és a kocsit. Te...te addig próbálj megnyugodni és leülni rendben kicsim?-Lloyd mezítláb rohant a táskáért a gyerekszobába és a kocsiért a garázsba. A szíve hirtelen váltott ütemet. Izgult. Hisz ez azt jelentette hogy órákon belül ő édesapa lesz. De nincs ideje gondolkozni. Be kell jutniuk a kórházba.-Kicsim, tudsz lépni vagy cipeljelek?-kérdezte Lloyd ahogy látta hogy Reese a légzési gyakorlatot gyakorolja.-Kicsim...
-Lloyd vegyél fel valamit...nem...akarom hogy megfázz.-mondta koncentrálva.
-Ki nem szarja ezt most le? Mennünk kell!
-Kérlek...nem akarom...hogy beteg légy. Kérlek Lloyd.-Reese ügyesen figyelt a légzőgyakorlatra így Lloydnak volt ideje gyorsan magára kapni valami ruhát és cipőt.
-Segítek. Tudsz menni vagy vigyelek?
-A lépcső...
-Kapaszkodj a nyakamba rendben?-vette fel óvatosan. Az anyós ülésre ültette ahogy becsatolta az övét. Lloyd szinte sprintelt a kormány mögé. Az idő most ellenük játszik.-Mindjárt ott leszünk rendben? Addig tudod...beszív és kifúj. Nem lesz semmi baj.-nyugtatta. Reesenek fogalma sincs mit tett volna ha most Lloyd nem lett volna mellette. De mégnagyobb kérdés hogy az előző terhességénél ha idáig jutott volna hogy lett volna képes mindenre mikor a terhessége legnagyobb részében Lloyd volt az aki segítette és támogatta?
-A francba...
-Mi a baj?!-pánikolt.
-Ö-összehúzódásaim vannak...
-Négy perc kicsim és odaérünk. Koncentrálj. Kifúj, beszív.-csinálta vele a gyakorlatot. A kórház előtt parkolt le.
-Itt tilos megállni!-szólt rá az őr.
-Faszfej, a feleségem szül!-kiabálta ahogy Reese oldalára sietett hogy segítsen neki.-Gyere édes. Minden rendben lesz.-Reese egyre nehezebben tudott menni.-Felveszlek rendben? Kapaszkodj belém kicsim!-egy pillanat alatt vette a karjaiba a várandós feleségét. A recepcióról azonnal odafutott egy nővér.-A feleségem szül!
-Máris hozok egy tolókocsit.
-Mutassa hova cipeljem!-mondta Lloyd. Nem akart várni. Nem mikor a feleségéről van szó.
-Jöjjön.-mutatta az irányt.-Ki az orvosuk?
-Mrs. Grey!-fektette közbe Reeset az ágyra.-Minden rendben lesz kicsim, ne aggódj. Lélegezz tudod.
-Mióta vannak az összehúzódásai?
-Most lesz hét és fél perce.-nézett az órájára. Reesenek fogalma sem volt Lloyd hogy tudott ennyire nyugodt és összeszedett maradni.
-Máris szólok Mrs. Greynek. Addig hölgyem amit tanult légzésgyakorlatot csinálja. Rendben?-Reese bólintott.
-Koncentrálj édes.-törölte le az izzadtságot a homlokáról.-Minden rendben lesz. Itt vagyok.
-Ne menj el.-szorított Lloyd kezére. Nem akarta hogy egy percre is elmenjen mellőle.
-Nem. Nem hagylak egyedül. Soha. Ne izgulj.-nyugtatta.
-Lloyd...-Reese félt. De érthető volt. Ismeretlen dolog előtt áll. És egyszer már elveszítette a kisbabájukat.
-Ne izgulj. Gondolj arra hogy...hogy pár óra és a kicsikénk itt lesz velünk. A mi kis csodánk akinek annyira boldog életet fogunk biztosítani. Anya leszel Reese, amiről annyira régóta álmodtál.
-Félek...-remegtek meg az ajkai.
-Nem engedem hogy bármi is történjen veletek. Itt leszek. Nem kell félned.-Az órák teltek Reesenek pedig egyre sűrűbb összehúzódásai lettek.
-Hogy vagy Reese?-kérdezte a doktornő.-Nézzük meg miújság rendben?-vizsgálta a doktornő Reeset.-Reese mit szólsz ha világrahozzuk a kis csodát?-kérdezte egy mosollyal az arcán. Valami volt a doktornővel ami megnyugtatóan hatott még az ilyen helyzetekben is. Reese bólintott.-Apuka? Velünk tart?-Reese Lloydra nézett.
-Ki nem hagynám.-mosolygott Reesere.-Ott akarok lenni velük.
-Akkor induljunk. A családjaik már kint izgulnak magukért.
-Itt vannak?-kérdezte Lloyd.
-Mindkettőjük családja kéztördelve várja mikor kapják meg a csodás hírt.-mondta a doktornő.-Már tudom hogy honnan van magának a kéztördelése.
-Doktornő...-szólalt meg Reese.
-Tessék.-nézett Reesere.
-Ne engedje hogy baja essen a kisbabánknak.
-Reese...-Lloydot megijesztette ez a kijelentés.
-Egyikőjüknek sem eshet baja. Bízzon bennem Reese. Bízik bennem?
-Igen.-préselte ki a szavakat.

☆☆☆

Az idő lassan telt. Szinte idegörlő volt a család számára hogy semmit se tudtak.
-Nem kellett volna már végezniük?-kérdezte Leonard.
-Remélem minden rendben a lányommal.-izgult Brian.
-Bent van bátyus is Reesesel?-kérdezte Braylee.
-A nővérem mellett van.-fogták egymás kezét a lányok ahogy izgultak. Izgatottak voltak mikor megtudták hogy egy náluk kisebb családtag érkezik az életükbe.
-Én nem birom! Valahogy be kell jutnom!-Kaithlyn szíve majd kiugrott a helyéről. Hihetetlen lett volna külső szemlélőként tapasztalni hogy ez a törékeny lány mennyi változást hozott a családjaik életébe. Minden pillanat vele annyira álomszerű mégis bátran ébredsz fel mert tudod hogy ő ott lesz.
-Drágám, várjunk még.-fogta meg a kezeit Leonard.-Lloyd úgyis szólna ha valami baj lenne nem?-a szívük azonban majd kiugrott mikor megpillantották Lloydot.
-F-fiam!-állt fel Kaithlyn.-H-hogy vannak?
-Fiam! Minden rendben?-Lloyd arca rezzenéstelen volt.
-Fiam!-kiabálta Kaithlyn.
-Lloyd...hogy van a lányom?
-Hol a tökmag?-kérdezte Braylee.
-Fiam az istenit szólalj már meg!-kiabálta le a fejét Kaithlyn. Lloyd ránézett ahogy a szemeiben könnyek ültek.-F-fiam...-dadogta. Soha se látta őt így.
-Fiam....-ért a kezéhez az apja hogy felébressze a némaságból.
-Lloyd...fiam...-szólt hozzá Brian is. Hamar a szívébe lopta magát Lloyd.
-Apa lettem...-mondta ki Lloyd remegő hanggal, ahogy azonnal az édesanyja nyakába borult.-Apa lettem...anya...
-Oh fiam.-borult a nyakába. A család együtt ölelte át Lloydot mint még szinte soha. Mikor már csillapodtak az érzelmek Kaithlyn kezdte a kérdezősködést.-De...de Reese? Reese jól van? És...és az unokánk?-hadarta.
-Jól van Reese hál'istennek. Nagyon ügyes volt.-mondta büszkeséggel a hangjában.
-De az unokánk? A pici unokánk?-kérdezte Leonard.
- A legcsodálatosabb kislány a világon.-mondta most már büszke apukaként Lloyd.-Bloom Rosalie Hansen.

Egy órával ezelőtt:

-Rendben Reese tartsd így a lábad!-Lloyd kikerekedett szemekkel nézett.
-Mi...mi a baj Lloyd?-kérdezte aggódva Reese.-Már rosszul vagy?-képtelen így szülni ha bármikor a férje összeesik mellette. Elég a pici miatt aggódnia.
-Ez...az a póz amivel összejött a gyerek.
-Úristen.-temette az arcát a kezei közé.
-Te nem emlékszel?-kérdezte Lloyd.
-Megöllek.-nevetett. Most először amióta bent vannak a kórházban.
-Hát apuka, meglehet hogy ebben a pózban sikerült, de most ebben a pózban kellene kinyomni is azt a babát.-szerencsére a doktornő értette a viccet. Reese így szinte azonnal munkába látott.-Nagyon ügyesen csinálod Reese, csak így tovább!-hallotta a doktornő szavait.-Nyomd, Reese.-Reese arcán izzadtságok hada sorakozott ahogy egyre jobban szorította Lloyd kezét.
-Nyomd kicsim! Ügyes vagy!-bíztatta őt. Tudta hogy fáradt, hisz látta rajta. De azt is tudta hogy nála nincs erősebb és kitartóbb nő a világon.
-Gyerünk Reese! Nem sok kell már!
-Nem megy...nincs erőm.-dőlt hátra.
-Ne adja fel Reese! Nyomnia kell!
-Hallod kicsim?-törölte le az izzadtságot.-Mindjárt vége és itt lesz a pici szerelmünk. De nyomnod kell! Kérlek nyomj...nyomj a pici csodánkért. Rendben?-Reese bólintott.-Minden rendben lesz.-Reese újra erőt vett magán ahogy egyre jobban próbált nyomni hogy túl legyen az egészen és végre a gyermekük a kezükbe tarthassák.
-Reese mindjárt! Már kint van a feje!-Reese mintha új erőre kapott volna.-Gyerünk Reese! Még három nyomást!-Reese követte az utasítást. És megtörtént az amire a legjobban vártak már Lloyddal. Meghallották a kislányuk sírását. Felsírt. Reese könnyekbe tört ki ahogy el se akarta hinni hogy végre itt van velük a pici lányuk.
-Sikerült kicsim! Sikerült!-remegett meg Lloyd hangja.
-Te sírsz?-kérdezte a könnyeivel harcolva egy édes nevetéssel a boldogságtól.
-Köszönöm.-csókolta meg Reeset.-Köszönöm Reese.
-Szülők lettünk Lloyd...
-Szülők lettünk Reese. Végre valóra vált az álmunk.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett❤️*