Baby girl

52. Szakadék

Egy hónappal később:

-Mr. Hansen Önhöz jöttek.
-Tudtommal nem beszéltünk meg több időpontot mára, hisz mondtam magának is hogy ma a feleségemmel terveztem programot.-állt fel az asztaltól.
-Tisztán emlékszem Mr. Hansen.
-Remek, akkor mi a kérdés?
-Eleonor kisasszony az.-mondta ki a vendég nevét.
-Mi?
-Ő akar magával beszélni.
-Ez az amire száz százalékig elutasító választ fogok adni. Mond hogy nem vagyok bent.
-Miért akarsz nekem hazudni?-hallotta meg Eleonor hangját.-Maga elmehet.-utasította az asszisztenst.
-Ő az én dolgozóm nem a tiéd.
-Ugyan. Mind tudják milyen múltunk van. Mind engem tekintenek az úrnőnek itt és nem a feleséged.
-Úrnő? Hol érzed magad? Az 1500-as években?
-Lloyd beszéljünk.
-Nincs időm, sajnálatos módon. A feleségem vár rám.
-Még meglepő hogy megvan. Azt hittem azóta már legalább kétszer újranősültél.
-Miért tenném?
-Mert mindketten tudjuk hogy ő nem neked való. És hogy te amióta szakítottunk nőről nőre mentél.
-Na jó, ha kérhetlek távozz.
-Lloyd fogadj vissza. Válj el a feleségedtől és vegyél el engem.
-Te bolond vagy?!
-Nem.
-Feleségem van Eleonor! Mi a francért válnék el tőle?
-Mert ő nem neked való.
-Az egy év alatt megtudtam volna ha ő tényleg nem hozzám illene. De szerencsére ennél biztosabb soha se voltam semmiben mint abban hogy őrülten szeretem őt.
-Csak bebeszéled magadnak.
-Mennem kell.-indult az ajtó irányába.
-Lloyd.-állt elé.
-Menj az utamból.
-Tudtad hogy a feleséged félrelép?-kérdezte egy szarkasztikus mosollyal.
-Mi?
-Jól hallottad. Szerinted mit csinál amíg nem vagy otthon.
-Figyelmeztetlek Eleonor, ne idegesíts fel! Tudod hogy a hazugságot gyűlölöm a legjobban!-emelte meg a hangját.
-Nem hazudok, bizonyítékom is van.-vette elő a telefonját.-Fogd és nézd.-Lloyd átvette a telefont, amin Reese volt látható és egy férfi akit boldogan ölel át szorosan.
-Ez...nem jelent semmit.-próbálta magát győzködni de belülről feltudott volna robbani.
-Már a héten másodjára találkoznak. Mindig ugyanott. Érdekelnek a további részletek is?
-További részletek?-úgy látszott Lloyd egyre többet hitt el Eleonornak.
-A Starlight kávézóba ülnek mindig be. Legelőször két hete találkoztak nyilvánosan. Reese pedig minden alkalommal a karjaiban köt ki. Majd a férfi autójába beülnek és távoznak.-Lloyd szemei kikerekedtek. Reese megcsal?-Én se voltam ártatlan Lloyd de ő...házasok vagytok és úgy kefél összevissza egy másik férfival.
-Hagyj egyedül.
-Lloyd.
-Tűnés!-kiabálta.
-Tudod hol találsz...-lépett ki az irodából.
-A kurva életbe!-üvöltötte ahogy az asztalról a papírokat a földre söpörte.

___________________________________________

-Hol a feleségem?-kérdezte idegesen a házvezetőnőt.
-A...szobájukba.-válaszolta rémülten ahogy megpillantotta Mr. Hansen ideges arcát. Lloyd hezitálás nélkül ment az emeletre. Ahogy belépett a szobába erősen bevágta az ajtót.
-Mi a....?-lépett ki a fürdőszobából Reese.-Szia.-nevetett.-Mi történt?
-Pakolj.
-Mi?-az arcán még mindig az az édes mosoly ült.
-Azt mondtam fogd a bőröndöd és pakolj.
-Mi...mi a baj Lloyd?-kezdett megijedni.
-Nem hallottad?!-kiabálta.-Azt mondtam pakolj!
-Lloyd...-Lloyd megunta. Azonnal a gardróbba ment ahol előrántotta Reese bőröndjét majd letépve a fogasról a ruháit kezdte azt beledobálni.-Lloyd te mit...?
-Tűnj el a házamból.-mondta ahogy a szemei pirosak voltak a dühtől.
-Mi? Lloyd...-rémült meg Reese.-Szívem...-ért volna Lloyd arcához de ő eltolta magát.
-Ezt akartad? Egy fényűző életet? Megkaptad. Most már takarodj.
-Lloyd mi...mi a fene történik most?
-És még te aggódtál azért hogy játszok veled?! Te?!-üvöltötte.-Nem akarlak többet látni! Amint lehet elválunk és elfelejtsük egymást!
-E-elválunk? Lloyd mi...-Reese szíve a hallottaktól darabjaira hullott.
-Alan!-kiabálta. Alan egy pillanat alatt jelent meg a szobában.-Vidd el őt ahova akarja!
-Lloyd!-próbálkozott még mindig Reese beszélni.
-Mr. Hansen...-lepődött meg Alan.
-Nem akarom őt itt látni. Vidd!
-Mi..mi a fene történik?
-Nem figyeltél? Végeztünk! Ez történik!
-Lloyd én...én ezt nem értem.
-Az ügyvéd keresni fog. Örülhetsz...egy életre megnyugodhatsz. Nem kell dolgoznod mert a válás során temérdek pénzre teszel szert! Tűntesd el Alan a szemem elől!
-Mrs. Hansen...-Alan nem tudta mit kellene tennie. De Reese látva Lloydot tudta hogy Alant is bajba sodorja. Neki pedig nem akart rosszat. De mégis annyira tudni szerette volna mi is történt ami miatt Lloyd így tért haza. Elválnak? Miért, mikor szeretik egymást? Miért válnának el? Hisz családot akartak, nem? Ezernyi kérdés ezernyi megválaszolatlan válasz.-A bő....
-Hagyd. Nem kell.-szedte össze magát Reese. Biztos volt benne hogy valami történt. De remélte hogy Lloyd észhez tér mielőtt valóban odajutnak hogy a kettőjük kapcsolata a szakadékba elvesz. Reese próbálta összeszedni magát legalább amíg a kocsiig értek. Nem akarta hogy pletyka legyen a házban Lloyd körül. Még mindig érte aggódik.
-Mrs. Hansen...-nézett hátra Alan ahogy meglátta Reeset aki életében nem sírt még így.-Mrs. Hansen....-próbált Alan beszélni vele de a sírást képtelen volt abbahagyni. A szívét kitépték a helyéről.-Reese...-hívta őt így Alan hosszú idő után.-Most hova...vigyelek?-sajnálta őt. Nem tudta mi az ok ami miatt a főnöke kidobta de tudta hogy Reese nem érdemli meg ezt a bánásmódot. Mégis Reese fejében egy gondolat volt. Még ha ez az egész most egy félreértés is...menekülni akart. Menekülni az emlékektől, a gondolatoktól. Erre pedig egy megoldás van...
-A reptérre.
___________________________________________

-Mr. Hansen...-lépett be Alan az irodaajtón.
-Elvitted...?-kérdezte ahogy Lloyd úgy nézett ki mint akit a lelke elhagyott.
-E-el....Mr. Hansen ha szabad...
-Mond a takarítóknak hogy azonnal tűntessenek el mindent ami az övé volt. Nem akarok a dolgaival találkozni a házban. Egy ékszer, egy smink, egy ruha, egy hajszál se maradjon utána. Semmi se.
-Mr. Hansen...
-Minél előbb.-Alan belátva hogy hiába kérdezné mi volt, felesleges. Az asztalhoz lépett ahova lehelyezte a gyűrűt amit Reese adott neki mielőtt kiszállt a kocsiból, majd elhagyta az irodát. Lloyd szemei megpillantották az ékszert. Úgy érezte abban a pillanatban...mintha meghalt volna.