Baby girl

108. Minden a tervek szerint?

-Te komolyan elszöktél?-fogadta Ransom csókokkal Bloomot ahogy beszállt a kocsiba.
-Nem, engedélyt kértem.-mondta széles mosollyal.
-Mikorra kell hazahoznalak?
-Ha nagyon szeretnéd az egész estét együtt tölthetjük.
-Nálam alszol?
-Ha nem akarod aludhatok Sofienal.
-Imádnám.-csókolta meg a kézfejét.-Annyira magamhoz akarlak ölelni.
-Akkor indulj te bolond.-Ransom vezetett az éjszakában ahogy szinte képtelen volt az úton tartani a szemét.-Tudod...ma elmeséltem anyunak hogy hogy is állunk.
-Nagyon kiakadt?
-Nagyon örült.-mondta boldogan.-Tudod azt mondta szívesen megismerne téged. Azt mondta apuval még várjak, majd ő megpuhítja de szeretne pénteken velünk ebédelni. Te benne lennél?
-Az anyósom marha jófejnek néz ki.
-Ne hívd már így.-ütötte meg a karját.-Hisz még csak most jöttünk össze.
-A barátnőm vagy.-szorított a kezére. Annyira észvesztő volt ahogy a váltást is inkább megoldotta a másik kezével csakhogy egy pillanatra se engedje el az övét.
-Ransom.
-Mond tündérke.
-Te is annyira boldog vagy most mint én? Mert amióta megcsókoltuk egymást a hasam a pillangóktól egy pillanatra se akar lenyugodni.
-Az enyémbe állatkert van.
-Hazudsz.
-Nem.-nevetett.-Ha tudnád mit műveltél azóta velem.
-Hogy a francba lehetsz ilyen édesen szívdöglesztő?
-Egy szavadba kerül és ma aktívan töltjük az éjszakát.
-Nem fekszem még le veled.-nevetett Bloomie.
-A csókra is ezt mondtad és most képtelenek vagyunk abbahagyni.
-De ez más.
-Voltál már fiúval Bloom?
-Muszáj ezt így megkérdezned?-vörösödött el.
-Ha egyszer rábólintasz úgyis megtudom.-mosolyodott el.-De azért jó előre tudni.
-Gondolom neked azért bőven van már tapasztalatod.-nézte a lábait amik idegesen jártak.
-Nem ez lenne az első alkalmam ez tény. De első alkalom lenne azzal a lánnyal akit kedvelek. Tehát vehetjük úgyis hogy szűz vagyok.-nyugtatta meg Bloomot.
-Tudni akarom mennyi volt előttem?
-Négy.
-Négy?
-Egy éjszakás kaland. Ugyanaz a nő.
-És nem szerettél bele?
-Mit tehetnék ha rád vártam?
-Nemár Ransom. Te...olyan könnyen beszélsz erről én meg...
-Csodálom azokat a lányokat akik nem futnak farokról farokra. És kifejezetten megtiszteltetés lenne ha egyszer én lehetnék aki megmutatja ezt az élményt neked. Vigyáznék rád.
-Abban biztos vagyok.
-Bloom ha nincs kedved ezek után nálam aludni mert ideges vagy megértem.
-Veled akarok lenni. Szeretnék az ölelésedbe elaludni. Ilyenekről álmodoztam most.
-Akkor teljesítem. Csak...mond mit akarsz és én teljesítem.
-Minden kívánságom?
-Mindet. Amúgyis az apád megölelgetne ha nem így tennék nemde?
-De, tényleg.-nevetett Bloom.-Remélem anyu majd megtudja puhítani.

☆☆☆

-Nagyon elfáradtál?-kérdezte Lloyd ahogy Reese hátát cirógatta.
-Azért már valljuk be koránsem vagyunk fiatalok. Régen ilyenkor még bírtam volna de most szinte remeg az egész testem.
-Tökéletes este volt.
-Tökéletes mert együtt voltunk.-Reese tudta, itt az idő a puhításnak.-Remélem Bloomnak is ilyen szerelembe lesz része.
-Pucéran fekszek, félig még benned és a lányukról kezdesz beszélni?
-Te nem akarod hogy ilyen szerelme legyen mint a miénk?
-Hogy olyan szélhámos pasija legyen mint én? Nem.
-Lloyd...-nevetett Reese.
-A legtökéletesebb fiút fogom neki megtalálni.
-Te?
-Én. Biztosra megyek.
-Lloyd ugye most szórakozol?-könyökölt fel Reese.
-Nem. Egy tehetős, jómódú, kedves, udvarias srácot fogok neki keresni hatvan éves korára.
-Lloyd te is tudod hogy addig lehetetlen hogy ne legyen majd szerelmes senkibe. Hisz fiatal.
-Ráér még.
-Lloyd mi is fiatalon ismerkedtünk meg. Ha nekünk is hatvan éves korunkig kellett volna várnunk a mai napig nem lennénk együtt, nem lenne egy gyönyörü lányunk és nem agyalnánk esetleg egy második gyereken.
-Bloom még ráér. Nem akarom hogy valami holmi utca fiúba szeressen bele. Egy olyanba aki nem látja a lányunk tökéletességét. Azt akarom hogy tiszteljék, hogy vigyázzanak rá, hogy tudják mennyire értékes ő.
-Lloyd...
-Bárki aki ennek nem felel meg nem lesz a Hansen család tagja.
-Kicsit eltúlzod nem?
-Nem.
-Lloyd mi van ha Bloom mondjuk már megismert valakit aki elrabolta a szívét? Akkor mit teszel?
-Kiherélem a gyereket mert az engedélyem nélkül néz a lányunkra.
-Lloyd.
-Direkt akarsz most felhúzni Reese? Nem akarok veszekedni mégis mintha te arra mennél ki.
-Nem akarok én se veszekedni csak azt próbálom elmondani neked hogy remélem a lányunk is ilyen boldog lesz, bárkit is találjon majd magának.
-Én meg azt mondom hogy majd én megtalálom neki a tökéletes fiút. Majd hálát ad érte.
-Komolyan ilyen önfejűnek kell lenned?-állt fel Reese ahogy felvette a köntösét.
-Most hova mész?
-Miért nem érted meg amit mondok?
-Értem Reese. De nem akarom hogy bármi idióta összetörje a szívét! Ő erre nem áll készen.
-Mert mi készen álltunk régen arra a rengeteg szenvedésre?
-Azért mi mások voltunk.
-Mivel voltunk mások Lloyd?! Szerelmesek voltunk, egymásba szerettünk, összeházasodtunk majd elváltunk és megjártuk a poklok poklát. Mindketten szenvedtünk!
-Az egy hiba volt ezt te is tudod.
-De mégse tudtunk ellene mit tenni!
-Reese.
-Ne foszd meg a lányod a szerelemtől Lloyd! Erről olvas, erről álmodik és te megakarod neki mondani kibe szerethet bele?
-Elég volt!-kiabálta el magát Lloyd. Reese teste megfeszült.-Ne haragudj.-lágyult azonnal el Lloyd hangja. Hibázott.
-A vendégszobába alszom.
-Reese.-ment volna elé Lloyd de Reese becsapta előtte az ajtót.
-A francba!-vágott idegesen az ajtóba. Tudta Reese hogy ez az egész nehezebb lesz mint gondolta.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett ❤️*