Baby girl

15. Vacsora kettesben?

-Na milyen?-kérdezte Reese ahogy a pultnál vacsoráztak.
-Valamivel jobban főzöl mint én.-ette a Reese által készítetf vacsorát.
-Valamivel? Kigyulladt a vacsora amit te készítettél!
-Elvonta valami a figyelmem.
-Elvonta...persze.-mosolyodott el. Lloyd pedig elveszett a pillanatban.-Mi az? Van valami rajtam?-törölte meg az ajkait.
-Nem, nem. Semmi.-rázta meg a fejét.-Mesélj magadról Reese.-mondta.
-Magamról? Az unalmas életemet akarod hallgatni?
-Honnan veszed hogy unalmas?
-Az én életembe nincsenek sportkocsik, hajók, repülők amik a nevemen vannak.
-Nehéz körülmények között éltél?
-Átlagos életem volt.-mondta.-Egy szerető családdal.
-Akkor biztos szeretnének engem.
-Nem fogsz velük találkozni.-nevetett.
-Miért? A férjed vagyok.
-Az álférjem.
-Mi a különbség?
-Az hogy te fél év múlva kisétálsz az életemből. Nem akarom hogy megkedveljenek téged. Evelyn már így is megkedvelt. Mit fogok neki mondani ha köztünk vége lesz mindennek?
-Szerinted az én családomnak nem lesz nehezebb?
-Ott lesz Eleonor ha visszaszerzed őt. Ő inkább a családotokba való személy mint én.
-Anyu mégis rólad áradozik.-mosolyodott el.
-Hogy?
-Másnap felhívott hogy szeretné ha sűrűbben mennénk hozzájuk. Szeretnének jobban megismerni és Bray is áradozott rólad.
-Bray édes egy kislány.
-Hansen. Mit vártál?-Reese elmosolyodott.-A te szüleid milyenek?
-Az apám...egy határozott, régi módi férfi. És világéletében a családunkért dolgozott.
-Mivel foglalkozik?
-Egy cégnél van mint jogi alkalmazott.
-És anyukád?
-Anyukám meghalt még mikor kicsi voltam. A pótanyám? Inkább hagyjuk.
-Nem kedveled?
-Egyetlen jó dolog amit a családomnak tudott adni az a húgom Evelyn. Az apám amióta anyám meghalt mindenben a mostohaanyámat támogatja. Rengeteg vitánk volt az utóbbi időben.
-De szereted őt nem?
-Persze...ez egy hülye kérdés.-mosolygott de a fájdalmat látni lehetett az arcán.-Csak...régen mindig mindent vele akartam csinálni most pedig...szinte egyedül maradtam. Néha olyan mintha...nem is lenne családom.
-De van egy férjed. Őrület nem?
-Az.-mosolygott.-Egy pszichopata őrült férj.
-Egy család vagyunk.
-Nem foglak közel engedni a szívemhez Hansen.
-Miért?
-Mert még a végén megsérülök.
-A férfiakkal is ezt csinálod? És csodálkozik hogy még szűz 27 évesen.-motyogta az orra alatt.
-Azért mert te tizenkét évesen elvesztetted a szüzességed még másnak nem kell.
-Tizenöt.
-Oh ne haragudj. Alulbecsültelek.
-Nem mersz élni Reese.
-Élek. Tanulok, dolgozok. Ez nem élet?
-Nem. Az élet az hogy világot látsz és ismerkedsz. Néha meghozol egy két rossz döntést de azokból tanulsz.
-Mondja az akinek az élete rossz döntésekből áll.
-Egyetlen rossz döntésem az volt mikor Kiara helyett Rosesal vesztettem el a szüzességem. Kiaranak nem volt fogszabályzója.
-Istenem.-nevetett.-Ennyire nem lehetsz tökéletes Hansen. Gyilkolsz embereket. Ezek nem rossz döntések?
-Nem.
-Nem tudnál arról is lemondani?
-A kedvedért?-kérdezte. Reese tudta...a válasz nem.
-Végeztél? Elmosogatok.-nyúlt a tányérért.
-De ha rólad lesz bármikor szó...vagy a családomról...vagy a te családodról nem fogok félni meghúzni a ravaszt Reese.
-Mi?
-Csak...hogy megleld a lelki békéd itt...amíg velem vagy...nem fogok fegyvert. Egészen addig amíg nem miattad kell a kezembe vennem. A feleségemért és a családomért minden hezitálás nélkül fogok fegyvert ragadni.
-Fel...feladod?
-Ha ettől boldogabb leszel.-vont vállat.
-Mi...mi a fene van veled?
-Elkezdtem randizni egy lánnyal akinek fura kérései vannak. Oh és ez a lány mellékesen a feleségem. Micsoda piszok mázli nem?
-Lloyd...
-Ne aggódj. Betartom amit ígérek. Ebből nem szoktam engedni.
-Ha értem ezt megteszed...ugyan Eleonor kedvéért mikre voltál képes?
-Túl sok mindenre.-vallotta be.-Ő nem ellenezte a fegyvert. Szinte már könyörgött hogy a családja ellenségeit elintézzem ő érte.
-És megtetted?
-Hezitálás nélkül.-vallotta be.
-Akkor nekem miért teszed meg?
-Mi Hansenek így vagyunk felépítve. A feleségeinket boldoggá tesszük. Még ha egy álházasság is.
-Tudod...nem is volt annyira rossz ez a randi. Jobban sikerült mint gondoltam.-mosolyodott el.
-Holnap is elvihetlek akkor?
-Hova akarsz vinni?
-Ahova szeretnéd.
-És ha messze van?
-Csak mond hogy hova. A többit intézem.
-Mondjuk egy délutáni kávézós, sütizős randi a városban?
-Azt mondtad messze van. Japánba gondoltad?
-Nem.-nevetett.-A város messze van tőlünk. Nem is értem minek élsz a város szélén.
-Mert parton lévő villát csak itt kaptam.
-Ha vizet akarsz látni szólj. A teraszomon meglehetősen tengerparti a hangulat ha esik és egy kis homokos szél is hozzátársul.
-Oh, az a szegényebb változata ennek az életvitelnek?
-Valami olyasmi.
-Meglesz. Sütizős, kávézós randi a városban.
-Remek.-rakta le a konyharuhát a kezéből.-Ha nem baj, én megyek lefekszem.
-Menj csak.
-Köszönöm a mai randit Lloyd. Igazán ízletes volt az étel amit felszolgáltál.-humorizált.
-Reese...-szólt utána.
-Tessék.
-Ne szeressünk egymásba.
-Nem fogunk, ebben biztos lehetsz.