Baby girl

13. ,,Ne szeress belém..."

-Hova pakol mindenki?-figyelte a körülötte nyüzsgő embereket.
-Tudom hogy szomorúsággal fog eltölteni de el kell mennem.
-El kell menned? Hova?
-Üzleti út.
-Ugye nem...gyilkolni mész?
-Ha beszélnek...nem. Ha nem, akkor gyorsan véget ér az utam.
-Lloyd...
-A legjobb őröket bíztam meg a ház védelmével. Tessék.-nyújtott át egy kártyát.-Ez a tiéd. Ha bármit is venni akarsz, tedd meg gondolkodás nélkül.
-Lloyd...
-Arra kérlek...ne gondolkozz azon hogy ez idő alatt elszöksz. Kérlek.-kérte?
-Hova mennék mikor az idióta férjemmel itt lakom?-próbált humorizálni.
-Rendben.-bólintott.
-Ne sérülj meg.-jegyezte meg Reese.
-Gondolj pedig csak bele...ha meghalok mindenem a tiéd.
-Álházasságban vagyunk te idióta.-mosolygott rá.
-Keresni foglak rendben?
-Rendben.-bólintott. Lloyd a kijárat felé sétált.-Lloyd!-kiabált utána Reese. Lloyd visszanézett.-Megvárlak.

☆☆☆
Két nappal később:

-Kiállhatatlan...-motyogta ahogy az asztalra dobta a telefont.
-Kisasszony. Megcsináltam az ebédjét. Felszolgálhatom?-kérdezte Paulo.
-Paulo...maga szerint rendben lesz Lloyd?
-Mr. Hansen?
-Igen.
-Nem tudom elmondhatom e ezt magának.
-Ülj le.-mutatott a székre.
-Te-tessék?
-Ülj le Paulo.
-Én soha...soha se ültem egy asztalnál még...
-Ülj már le.-nevetett. Paulo kissé félve húzta ki a széket.-Mesélj.
-Asszonyom...
-Paulo aggódok érte. Tudnom kell mire számítsak.
-Soha se hagyta még egyedül üzleti út miatt?
-N-nem.-mondta.
-Nem kell aggódnia. Mr. Hansennek remek képességei vannak.
-Akkor nem fog megsérülni?
-Azt nem mondtam.-mondta egy sajnálkozó mosollyal.-De általában egy kis Vicodinnal gyorsan elnyomja a fájdalmat.
-Ugye most szórakozol?-sápadt el az arca.
-Mr. Hansen már csak ilyen. De ezt tudhatta mikor hozzáment feleségül.
-Ha tudtam volna...-motyogta az orra alatt.
-Tudja...ismertem Miss Eleonor kisasszonyt is. De maga százszor különb.
-Nem hordok 53 millió dolláros ékszereket?
-Maga valódibb.-mosolygott a lányra.-Szerencse hogy megtalálta magát Mr. Hansen. Azt hiszem maga mellett...megtalálhatja azt a boldogságot amit mindig is keresett.
-Régóta dolgozol neki igaz Paulo?
-Kicsi kora óta ismerem.
-Akkor te biztos jobban tudod mire vágyik Lloyd.
-Egy igazi családra. Ne értse félre kisasszony. Mr. Hansen családja...hogy is mondjam? A felszínen boldogok de...
-A gazdagok sorsa.
-De hiszem hogy maga nem csak Mr. Hansenen fog tudni segíteni hanem a családján is.
-Én ebbe nem hiszek.
-Ha elvette magát...hinnie kell abban hogy Mr. Hansen viszont ebben bízik. Miss Eleonor kisasszony után sokáig nem volt önmaga. Tudja mennyien utálták a személyzet közül? Viszont amióta maga itt van mind önről beszélnek. Odavannak magáért.
-Értem?
-Maga emberként kezel minket.
-Ugyanolyan átlagos ember vagyok mint ti. Csak...belecsöppentem ebbe az életbe.
-Amivel nincs semmi baj.
-Lloyd szerinted megváltozna miattam?
-Ha szereti magát...azt hiszem igen.-állt fel.-Mennem kell. Hozhatom akkor az ebédjét?
-Igen, köszönöm.-Paulo egyedül hagyta.-Miért változna meg...ha mindketten képesek lennénk egymást megfojtani egy kanál vízben?

☆☆☆

-Alan...ti mikor értetek vissza?-lepődött meg mikor szembesétált vele Lloyd személyi testőre.
-Körülbelül negyven perce. Mr. Hansennel nem találkozott?
-Nem, még nem. Ugye nem sérült meg?-kérdezte aggodalommal.
-Fent van a szobájában.
-Miért nem válaszolsz?
-Apró karcolás az egész.-válaszolta.
-Mi?-ment azonnal az emeletre ahogy gondolkodás nélkül nyitott be a szobájába. A szemei kikerekedtek. Lloyd épp valami barna nőcskét döngölt a matracba.
-Mi a...?-látta meg Lloyd Reeset az ajtóban.-Tűnj el! Mi a francot csinálsz itt?-kiabálta ahogy az alatta lévő nő takarni kezdte magát.
-Ezt nem hiszem el.-nevetett mert hülyén érezte most magát.
-Mit csinálsz? Tűnés!-Reese becsapta az ajtót.
-Rohadék...egy kiálhatatlan rohadék.

☆☆☆

-Mit mondtam azzal kapcsolatban hogy a szobám tabu neked?-tört rá Reesere. Reese nem válaszolt.-Válaszolj Reese!-kapta el a csuklóját amire rászorított.
-Engedj el!
-Válaszolj a kurva életbe!
-Aggódtam érted te rohadék!-üvöltötte a képébe.-Aggódtam! Most már boldog vagy?
-Aggódtál? Ne szórakozz!
-Nem szórakozok te idióta.-tépte ki a kezét.-Megijedtem mikor Alan azt mondta hogy csak egy karcolás az egész.
-Mert az is!
-De nem tudhattam!-kiabálta le.
-Mi a fasz...Reese! Megegyeztünk!
-Meg! És?
-Bejöttél miközben...
-Dugtál valakit? Egészségedre! A magad fajta férfiak ezt teszik nem? Hajrá.-hagyta el ő a szobáját.

☆☆☆

Lloyd a konyhában ült miközben a szekrény mélyéről elővette az elsősegély dobozt. Reese pedig pont abban a pillanatban sétált le a konyhába.
-A francba...-fordult vissza de Lloyd utána szólt.
-Nem kell menekülnöd.
-Nincs kedvem hozzád.
-Felmegyek a szobámba, gyere.-szedte össze a szükséges felszerelést. Reese csak nézte az összeszedett dolgokat. Tehát megsérült.
-Hol...?
-Mi hol?-kérdezte.
-Hol...sérültél meg?
-Karcolás.
-Azt kérdeztem hol?
-A hátamon.-válaszolta.
-Mutasd.-vette el a kezéből a kenőcsöt és a sebtapaszt.
-Reese...
-Vedd már le ezt a szart.-kezdett ideges lenni. Lloyd így lekapva magáról a felsőt ült háttal Reesenek.-Ez neked karcolás? Téged megvágtak?!
-Nem is éreztem.
-Nem? Tényleg nem?-nyomta meg a sebet.
-Hé, au! Hagyd abba.-rántotta el magát.
-Hazug.-ültette vissza a székre.-Maradj nyugton.-kezdte óvatosan lekezelni a sebet.
-Sajnálom.
-Te gondod ha megsérülsz...-mondta érzelemmentesen.
-Nem azt. Hanem ahogy beszéltem veled.
-Mindegy...
-Tényleg sajnálom...Reese.
-Kész.-ragasztotta le a sebet, ahogy azonnal távozni akart a konyhából.
-Reese hülye voltam.-mondta neki amivel megállásra késztette.-Nem kellett volna idegesnek lennem.
-Oh, elvégre az sokkal rosszabb mintsem a feleséged megcsalod valami lotyóval az utcáról.
-Megegyeztünk Reese. És...vannak szükségleteim.
-Szerencse.-hagyta ott egyedül Lloydot. Mégis...elérte hogy Lloyd életében először megbánja azt amit tett.